A résztvevők (Kína, India, Pakisztán, Vietnám és Thaiföld) egy titkárságot hoztak létre, melynek feladata a világpiaci árakat is figyelembe véve minimumárat megállapítani a fent említett öt ország számára, mely alatt rizst el nem adnak. Ők öten felügyelik egyébként a világ rizstermelésének háromnegyedét. Bár hivatalos álláspont még nem látott napvilágot, szakértők szerint a minimumár az 1997-es szint közelében lesz; azóta mintegy egyharmadával csökkent a rizs ára, és drasztikus beavatkozás nélkül nem is várható a tendencia megfordulása. Az ENSZ élelmezésügyi szervezetének felmérése szerint a termelés ütemének változatlan növekedése mellett 2010-re várhatóan 10 százalékkal több rizst termelnének világszerte, miközben a fogyasztás 2 százalékkal csökkenne, azaz jelentős túltermelés alakulna ki. A rizskartellnek azonban másfajta problémákkal is szembe kell néznie. A rizs a legszegényebb (főként távol-keleti) országokban gyakorlatilag az egyetlen energia- és tápanyagforrás a lakosság számára. A segélyszervezetek ezért a rizs árának alacsonyan tartása mellett érvelnek. A termelők viszont épp amellett kardoskodnak, hogy mivel ezek a szegény rétegek maguk is rizst termelnek, számukra a legmegfelelőbb megoldás a rizs árának emelése.