Európa vezetői eldöntötték, hogy az európai stabilitási eszközt (EFSF) nem alakítják át bankká, azaz nem ezzel a módszerrel erősítik meg pénzügyi erejét, hanem azzal, hogy sajátos "biztosítói" funkciókkal ruházzák fel - derül ki a Bloomberg összefoglalójából. Ez vereség Franciaországnak, amely még a hét végén is hevesen lobbizott az előbbi megoldásért, és győzelem Németországnak, illetve az Európai Központi Bank (ECB) vezetőinek, akik eleve elutasították ezt a lehetőséget.

A kiszivárgott hírek szerint döntés született arról is, hogy nem kényszerítik rá az európai bankokat görög államkötvényeik értékének 50 százalékos leírására, hanem a júliusi eurózónacsúcson elfogadott módszert folytatva igyekeznek önkéntes áldozatvállalásra bírni őket. A Citigroup londoni elemzői szerint a hét végi előrehaladás alapján ha nem is bátor, de legalább átfogó megoldás látszik körvonalazódni.

Jól jönne a feltörekvők pénze

Az EFSF megerősítésével kapcsolatban a francia javaslat bukása után két lehetőség maradt napirenden. Az egyik az eredeti német elképzelés, amely szerint az alap garanciát vállalna az eurózónás államkötvények 20-30 százalékának visszafizetésére. A másikat az uniós pénzügyminiszterek dolgozták ki péntek-szombati értekezletükön.

Eszerint létrehoznának egy az EFSF garanciájával működő alapot, amely részben Európán kívüli állami befektetési alapok forrásainak megszerzésével, illetve lehetőség szerint az IMF bevonásával foglalkozna. Az előbbi alatt elsősorban a BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) érdeklődésének felkeltését mérlegelik. Európai hivatalnokok szerint 24 órán belül kiakarják dolgozni a részleteket az EFSF-fel összefüggésben, hogy szerdára komplett javaslat kerülhessen a döntéshozók elé.

Olaszország házi feladatot kapott

Az Európai Tanács egyes tagjainak szerdáig meg kell győzniük kollégáikat arról, hogy korábbi ígéreteiket teljesen betartják - jelentette ki a csúcs után Herman Van Rompuy az EU elnöke világos célzást téve Olaszországra. A befektetők legújabb célpontjai az olasz állampapírok, ezért Rómának lényegében órákon belül meggyőző tervet kell bemutatnia a szükséges strukturális reformok végrehajtásával kapcsolatban. Silvio Berlusconi már mára összehívta a kormányt, hogy a felszólításnak engedve meghatározzák a gazdasági növekedést segítő intézkedéseket.

Brit-francia ütközet

A csúcsértekezleten heves szóváltásba keveredett egymással David Cameron brit miniszterelnök és Nicolas Sarkozy francia államfő. Cameron és pénzügyminisztere, George Osborne több korábbi nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Nagy-Britanniát erősen értini az eurózóna válságának kimenetele, ezért határozott intézkedéseket vár az övezet politikai vezetőitől. Osborne a csúcson azt kifogásolta, hogy szerdára csak eurózónás csúcsot hívtak össze, miközben az ezen hozott döntések hatással vannak az EU többi tíz tagállamát is.

Sarkozy a kiszivárgott hírek szerint a vita hevében kikérte magának, hogy a britek kívülről leckéztessék az eurózóna tagországait. Elegünk van abból, hogy önök bírálnak bennünket és meg akarják mondani, mit tegyünk - idézte a BBC a francia államfőt. Végül hathatós lengyel támogatással a London elérte, hogy szerdán a vasárnapi menetrendhez hasonlóan előbb a 27 uniós állam- és kormányfő tart csúcsértekezletet, majd ezt követi a szűkebb eurózónás tanácskozás.

Kinek a kezével verik a csalánt?

A brit kormányt egyébként az aggasztja - és Varsó támogatása arra utal, hogy ezzel nincs egyedül -, hogy ha az eurózóna válaszul a válságra szorosabbra fogja integrációját, akkor az veszélyeztetheti az EU egészének egységes piacát, illetve ennek fejlesztését - állapítja meg Gavin Hewitt, a BBC európai ügyekben illetékes vezető szerkesztője. Ez nyilván kárára lenne minden eurózónán kívüli uniós tagállamnak, köztük Magyarországnak is.

A csúcsértekezleten felvetődött az európai alapszerződés módosítása, ami feltétele annak, hogy az EU fegyelmezettebb fiskális politikára szoríthassa tagországait. Ugyanakkor a szerződés "kinyitása" lehetővé teszi az eurószkeptikus politikai erőknek, hogy éppen ellenkező célra, a tagországok önállóságának erősítésére használják fel ezt a lehetőséget. Nagy-Brtianniában akár kormányválsághoz, az ügyben lényegesen más állasponton lévő konzervatív és liberális párt koalíciójának felbomlásához vezethet az ország és az unió viszonyának újratárgyalása.