A csütörtöki ECB-kamatdöntés után a jegybankelnök csak kilátásba helyezte a másodpiaci kötvényvásárlási programjának felújítását, de nem konvencionális intézkedések és nyíltpiaci műveletek lehetőségét is belengette az eurózóna perifériájának hozamai csökkentése érdekében. Ezt azonban a piacok csalódásként élték meg, ugyanis az ECB-elnök múlt hét pénteki nyilatkozata alapján azonnali drasztikus lépést vártak volna. Végül elemzők egy része arra a megállapításra jutott, hogy nem igazán világos, mit is akar az ECB tenni az eurózóna megmentésére.
A válság viszont mostanra abba a fázisba jutott, hogy az ECB többé már nem engedheti meg magának, hogy karba tett kézzel üljön, aktívabb szerepet kell vállalnia a válság kezelésében, mint az euró legfőbb őrének, annak érdekében, hogy az eurózóna szétesését el lehessen kerülni. Ahhoz ugyanis, hogy a valutaövezet peremországai levegőhöz jussanak, az állampapírhozamoknak is csökkenniük kellene és tartósan 6 százalék alatt maradni. Ez azonban egyelőre nem látszik: bár jelentősen csökkentek pénteken is a perifériahozamok: az olasz 10 éves papírok 6,06 százalékig, a spanyol kötvényhozamok pedig 6,83 százalékig süllyedtek.
Hitelvesztés
Draghi kamatdöntést követő kommentjét a múlt pénteki drasztikus lépésekre utaló kijelentéséhez képest egyesek hitelvesztésként értékelték, mások úgy vélték, hogy a múlt heti piaci pánikot az ECB elnöke csak egy fajsúlyosabb kijelentéssel csillapíthatta le.
A Reuters elemzése szerint az európai jegybank egyik lehetősége az lenne, ha azonnal újraindítaná a kötvényvásárlási programját. Egy ilyen akciót viszont nehéz lenne kalibrálni: ha ugyanis az ECB elszánja magát, hogy bármit megtesz a hozamok bizonyos csökkentése érdekében, akkor minden bizonnyal levenné a nyomást Spanyolországról és Olaszországról, aminek következtében a politikusok reformkészsége is elpárologna elég gyorsan - Olaszországban ugyanis pont ez történt, amikor tavaly nyáron az ECB kötvényeket vásárolt - jegyzi meg a Reuters.
Vélhetően ez áll a Bundesbank heves tiltakozása mögött is, aminek a héten a kamatdöntés előtt is hangot adtak. A német központi bank egyrészt kijelentette a hét elején, hogy szeretné, ha a pénzügyi problémákkal küszködő országok a gondjaik megoldása érdekében inkább az európai mentőalapokhoz (ESM, EFSF) fordulnának, másrészt azt is hangsúlyozta, nem támogatná, hogy a valutaövezeti jegybank drasztikus lépéseket tenne a hozamok csökkentése érdekében. Erre Draghi is utalt a kamatdöntő ülést követően, amikor azt mondta, hogy a csütörtöki döntés egyhangú volt, de egy ország tartózkodott. Utóbbiról feltételezhető, hogy a német Bundesbank vezetője, Jens Weidmann lehetett.
Amennyiben viszont az ECB a segítségét valamilyen felételhez köti, akkor meg a magánbefektetők érezhetik bizonytalannak a helyzetüket, ugyanis az ECB belépésével a magánbefektetők a hierarchiában hátrébb sorolódhatnak. (Erre volt példa Görögország, amikor is az adósságátütemezés során a magánbefektetőknek tetemes veszteséget kellett elkönyvelniük, míg az ECB elméletileg profitált ebből.)
Kényelmetlen euró
Draghi vélhetően ezeket a bizonytalanságokat igyekezett tompítani a kamatdöntő ülés utáni beszédében, amikor a pénzügyi segítségre szoruló országokat a reformok végrehajtására ösztönözte, és kijelentette, hogy az ECB csak akkor tud segíteni a hozamcsökkentésben, ha ezek a kormányok először az európai mentőalapokhoz fordulnak, elfogadják az azzal járó feltételeket, illetve azzal a kijelentéssel, hogy a mentőalapokkal közös kötvényvásárlásokkor az elsőbbségi hitelezői kéréssel is "foglalkoznak" majd. Ezek alapján azonban úgy tűnik, hogy az ECB inkább a mentőalapokkal közös "akció" keretében vásárolna kötvényeket - így pedig vélhetően könnyebb lenne a kisegített országokat is rávenni arra, hogy tartsák magukat a korábban megígért reformok végrehajtásához.
A csütörtöki kamatdöntést követő jegybankelnöki komment viszont egyes elemzői vélemények szerint az eurót a "senki földjén" hagyta, mivel az euróövezet adósságválsága miatti bizonytalanság megmaradt, ami annyit tesz stratégák szerint, hogy a befektetőknek "kényelmetlen" eurót tartaniuk. Az ugyanis, hogy végül is milyen formában vásárol majd kötvényeket az ECB, Draghi csütörtöki szavai alapján vélhetően szeptember előtt nem derül ki. Emellett azonban a bizonytalanságokat az is növeli, hogy a piacok számára is kezd világossá válni: az eurózóna problémájának megoldásához az ECB önmagában kevés.
Pénteken viszont történtek pozitív fordulatra utaló jelek is, amelyek akár afelé is mutathatnak, hogy az ECB az európai mentőalapokkal közösen történő kötvényvásárlási programjának készítené elő a terepet. Egyrészt médiaértesülések szerint Mario Monti arra ösztönözte a spanyol kollégáját, hogy forduljon az európai mentőalaphoz országa finanszírozási problémájának megoldása érdekében. Másrészt a Reuters szerint Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök ettől függetlenül a pénzügyi segítségkérést érintő piaci pletykákkal kapcsolatban kijelentette, hogy mindent meg fog tenni, ami Spanyolország érdekeit szolgálja, de az EFSF-től való segítségkérés ügyében még nem született döntés - ezzel lényegében cáfolta az ezzel kapcsolatos piaci pletykákat. Ugyanakkor elismerte, hogy országa számára nehezebbé vált az adóssága finanszírozása.
Pénteken emellett keringtek olyan pletykák is, miszerint az EFSF-et a spanyol és olasz papírok másodpiaci vásárlására aktivizálnák, az EU részéről viszont azt közölték, hogy hogy erre vonatkozó kérelem nem érkezett.