Tipikus példája a 2011-es földrengésben és cunamiban lerombolódott fukusimai atomerőmű körül kialakult munkaügyi káosznak a 41 éves Hajasi Tecuja esete. A férfi a romok környezetében kialakult radioaktivitás szintjének ellenőrzésére jelentkezett, ám mire féltucatnyi egymással alvállalkozói szerződésben lévő cégen keresztül eljutott végső munkaadójához, az erőmű legveszélyesebb részén találta magát. Dupla rétegű védőfelszerelésben, oxigénpalackot használva kellett volna dolgoznia, de főnökei jelezték: így is elfordulhat, hogy egy óra alatt nagyobb radioaktív sugárzást kap a megengedett éves értéknél.

Hajasi panaszt tett az ügyben a munkaadója felett lévő cégnél, mire kirúgták. Levelet írt a munkaügyi hatóságoknál, de nem kapott választ. Ez egy évvel ezelőtt történt. Végül újra jelentkezett a Fukusima körül tevékenykedő több tucatnyi munkaerő-közvetítő egyikénél, hogy elfogadható munkát kapjon. Most a kiégett nukleáris fűtőelemek egyik betontartályát építi, új munkáltatója 1500 dolláros (320 ezer forint) havi bére harmadát elveszi és a maradékot egy barna borítékban adja át - derül ki a Reuters riportjából. A hírügynökség munkatársai látták a borítékot és a banki papírokat.

Átláthatatlan cégpiramis

A Reuters több mint 80 munkással, munkaadóval és tisztviselővel beszélt, hogy kiderítse, milyen körülmények között folyik a nukleáris katasztrófa következményeinek felszámolása - egy olyan művelet, amire nincs példa az emberi történelemben. Az összköltséget 150 milliárd dollárra, az éves magyar GDP-nél valamivel nagyobb összegre teszik, a munkálatok 30 éven át húzódhatnak.

A legáltalánosabb panasz az volt, hogy a területen százával működnek kisvállalkozások, amelyeknek semmilyen tapasztalatuk nincs a nukleáris technológia területén. Ezek a cégek keresztebe kasul alvállalkozói viszonyba  lépnek egymásnak, így sokszor nem ugyanaz a vállalat a beosztottak munkaadója, mint amelyik a munkájukat szervezi.

A cégpiramis csúcsán az erőmű tulajdonosa, a Tepco áramszolgáltató, illetve a létesítmény környékén tevékenykedő építőipari cégek - a Kajima, az Obayashi, a Shimizu Corp. és a Taisei Corp., az ágazat legnagyobb vállaltai - állnak. Elvileg ezeknek kellene felügyelniük a radioaktív romok, valamint a környező települések szennyezett épületei és földterületi eltávolításával foglalkozó kisvállalkozások seregét.

Fogalmuk sincs

A Tepco elismeri, hogy képtelen ellenőrzése alatt tartani alvállalkozóit. Az egyes részprojektek költségeinek függvényében keresnek cégeket a munkák elvégzésére, ám ezek rögtön továbbadják a feladatot további vállalatoknak, amelyek újabb alvállalkozókat keresnek. Az ilyen - Magyarországon sem ismeretlen - cégláncok kialakulása része a japán üzleti kultúrának, ezért aligha lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. A gond csak az, hogy itt atomhulladékok kezeléséről van szó, amit nem szerencsés amatőrökre bízni.

A munkaerőpiacon eközben sajátos ellentmondás alakult ki. Miközben hiány van jelentkezőkben - a fukusimai prefektúrában 25 százalékkal több az állásajánlat, mint a munkát kereső ember -, a bérek brutálisan alacsonyak. A feszültség újabb kis cégek, nevezetesen egy csomó munkaerő-közvetítéssel foglalkozó vállalkozás megjelenéséhez vezetett. Ennek eredményeként csak az erőmű belsejében 800 vállalat emberi dolgoznak.

Atomrabszolgák serege

Az említett Hajasi egyike annak az 50 ezer embernek, akiket eddig felvettek az erőmű és környezete rendbe tételére. A Tepco becslése szerint csak a atomlétesítmény lebontásához 12 ezer emberre lesz szükség 2015-ig. Ehhez képest jelenleg csak 8000 alkalmazottat tartanak nyilván, aki közül 6000 dolgoznak a lerombolt épületek belsejében. A Tepco becslésében nem szerepelnek azok a munkások, akik kiépítik a még mindig forró leolvadt reaktorok tartós hűtésére szolgáló föld alatti óriási jégvermet. Ez a kormány külön projektje, költségét jelenleg 330 millió dollárra teszik.

Japánban hagyománya van annak, hogy a nukleáris iparban olyan írástudatlan emberek dolgoznak, akik nem találnak munkát máshol. A környező prefektúrákban és Tokióban élő hajléktalan férfiak közül kikerülő munkásokat "nukleáris cigányoknak" is nevezik. Nem ritka, hogy az atomerőművekben dolgozók egészségbiztosítással sem rendelkeznek. A szörnyű körülmények tehát nem számítanak újdonságnak, ám Fukusimában még ezeknél is sokkal rosszabb a helyzet.

Törvényen kívül

A japán kormány ugyanis a katasztrófa utáni nagy sietségben sajátos törvények kívüli helyzetet teremtett. Olyan törvényt fogadtak el 2011 augusztusában a létesítmény megtisztításáról, amely nem illik bele a nukleáris ágazat szabályrendszerébe. Ez teszi lehetővé, hogy a munkálatokba bekapcsolódó cégek elkerüljék menedzsmentjük átvilágítását. Bármely vállalkozás semmi perc beléphet a nukleáris iparba.

A munkaügyi védelem hiánya miatt előfordul a szabályos adósrabszolgaság. Úgy vesznek fel embereket, hogy kifizetik helyettük tartozásukat, amit azután le kell dolgozniuk. Az átlagos órabér 12 dollár (2500 forint), de előfordulnak hatdolláros munkák is. Az előbbi nagyjából harmada a japán építőiparban elfogadott átlagos órabérnek. A legveszélyesebb helyen dolgozókat megilletné a kormánytól kapott napi 100 dolláros bérkiegészítés, ám az alvállalkozók ezt sokszor egyszerűen lenyelik.

Tesznek rájuk

Managucsi Jouszuke, a fukisimai munkásokat képviselő jogász úgy látja, hogy a kormány szemet huny az emberek kizsákmányolása felett. Tudják és szóban el is ítélik az illegális foglalkoztatási feltételeket, de nem tesznek ellene semmit. Senki sem lepődik meg azon, hogy a rengeteg munkást minél olcsóbban akarják dolgoztatni. A gazdasági minisztérium persze nem ért egyet ezzel. Tájékoztatásuk szerint utasították a Tepcót, hogy javítsa az alkalmazottak lakhatási körülményeit.

A kaotikus helyzet megnyitotta az utat a japán maffia, a jakuza megjelenése előtt, amelynek egyik kedvelt üzletága a munkavállalók zsarolása. Fukusima prefektúrában 50 banda tevékenykedik, több mint ezer gengszterrel. A hatóságok ugyan külön csoportot hoztak létre a szervezett bűnözés visszaszorítására, ám a rendőrség arra panaszkodik, hogy nem kap bejelentéseket az bűntettekről, így nem tud eljárásokat indítani.

A ritka sikeres elfogások egyikében bilincs került az egyik banda vezérének kezére, aki elismerte, hogy két év alatt 60 ezer dollár bevételt értek el abból, hogy elvették a katasztrófa helyszínén dolgozók munkabérek harmadát. A jakuzavezér az egyik legismertebb japán munkaerő-közvetítőnek, az Obajasinak ajánlott alkalmazottakat, akiket azután megrövidítettek. Az Obajasi szóvivője szerint fogalmuk sem volt a dologról.