A nyugati országok vezetői már azon dolgoznak, hogyan tudnák biztonságosan visszajuttatni diplomatáikat Kabulba, Afganisztán fővárosába, mert meg kell találniuk a csatornákat, amelyeken eljuttathatják a humanitárius katasztrófát megelőző segélyeket a rászorulóknak – írja a Financial Times, amely szerint Németország vállalhat vezető szerepet ebben az erőfeszítésben. A Nyugat-barát rendszer összeomlása óta Berlin állt az európai kormányok élére abban a törekvésben, hogy valamiféle párbeszédet alakítsanak ki az iszlám militánsokkal.

Ezzel jelezte, hogy Brüsszellel együtt elsősorban pragmatikus alapon képzeli a kapcsolatok folytatását. A nyugati országoknak vékony pallón kell egyensúlyozniuk aközött, hogy nem ismerik el az új afgán kormányt, és aközött, hogy ennek ellenére eljuttatják valahogy az ott élőknek a létfontosságú humanitárius támogatásokat, illetve hogy valamiféle védelmek adnak a legsérülékenyebb társadalmi csoportoknak, például a nőknek.

A nyugati beavatkozás idején az USA után Németország küldte a legnagyobb létszámú katonai erőt Afganisztánba. A német katonák az ország északi részén teljesítettek szolgálatot, ahol inkább rendőri feladatokat láttak el, mint sem, hogy részt vettek volna a tálibokkal vívott katonai összecsapásokban. Emellett iskolákat és utakat építettek. Ugyanakkor az új rezsim Németországban is ellenséget lát, mivel része a nyugati szövetségi rendszernek.

Hogy lehetne visszamenni?

Az EU felújított kabuli jelenlétének lehetőségeiről, még folynak a tárgyalások. A nagyköveti szint helyett különmegbízott vezethetné az ottani missziót, amelynek tagjai a tagállamok diplomatáiból és a humanitárius szervezetek embereiből állhatnának. Heiko Maas német külügyminiszter néhány hete Katarba utazott – ez az Öböl menti ország vállalt közvetítő szerepet az afgán belpolitika szereplői között –, ahol azt mondta, hogy ha a biztonsági helyzet megengedné, akkor Németország akár nagykövetséget is létesíthetne Kabulban.

Markus Potzel, aki 2015-2016-ban Németország afganisztáni nagykövete volt, Maas utasítására Dohába települt, ahonnan folyamatos kapcsolatot tart a tálibokkal a WhatsAppon keresztül. A kabuli rezsim szóvivője, Zabihullah Mujahid azt mondta, hogy főnökei a lehető legjobb kapcsolatokat akarják kiépíteni a német vezetéssel. A Bild Zeitung már azt találgatta, hogy az iszlamisták esetleg örömmel fogadnák Angela Merkel kancellárt egy hivatalos látogatáson Afganisztánban.

Micsoda kormány!

Eközben a tálibok átmeneti kormányának névsorát böngészve érdekes dolgok derültek ki. A miniszterelnök, Mohammad Hassan Akhund a tálib mozgalom alapítója, Mohammed Omer közeli tanácsadója volt. Helyettese, Abdul Ghani Baradar vezette a tárgyalásokat az USA-val a kivonulás előtt. Mohammed Yaqoob, Omar fia a belügyminiszter és Sirajuddin Haqqani, a nevét viselő hálózat feje a hadügyminiszter. Utóbbi szerepel az FBI listáján mint aki határokon átnyúló támadásokat szervezett az Egyesült Államokkal szemben, és ötmillió dollár üti annak a markát, aki az amerikai hatóságok kezére adja.

A kormány összetétele a pakisztáni támogatást élvező Haqqani-hálózat erős befolyását tükrözi. Ezt a szervezetet az USA külföldi terrorista szervezetként tartja számon. Az új vezetésben egyáltalán nem kapott képviseletet Afganisztán számos etnikai csoportja, ami kizárja, hogy a nyugati országok elismerjék, miután éppen ezt szabták az új kormány elismerésének feltételéül.

Ha valaki a mi térségünkben azt mondja, hogy ideiglenesen vagy átmenetileg akarja birtokolni a hatalmat, az nem feltétlenül gondolja ezt komolyan – mondja Obaidullah Baheer, a kabuli American University professzora. Szerinte a tálibok nem fogják ideiglenesen a kormányba ültetni legfelsőbb vezetőiket. Riasztónak tartja, hogy magasról tesznek arra, ki ismeri el és ki nem a kormányukat.