Az egyiptomi vízgazdálkodási minisztérium hivatalos értesítést kapott Etiópiától arról, hogy megkezdődött a víztározó feltöltésének második szakasza – írja az Infostart.
Abdel-Áti Szajed Mohamed Halil tárcavezető etiópiai kollégájának küldött válaszlevelében elutasította a lépést. Szerinte a Nagy Etióp Reneszánsz Duzzasztógát víztározójának feltöltése veszélybe sodorja a nemzetközi békét és biztonságot, és súlyosan sérti a nemzetközi jogot. A lépés arról tanúskodik, hogy Addisz-Abeba tisztességtelenül és állhatatosan megtett egyoldalú lépésekkel kész tények elé állítja Egyiptomot és Szudánt, és üzembe helyezi a nílusi vízi erőművet az érdekeiket szolgáló átfogó megállapodás nélkül, amely mérsékelné a folyó alsóbb szakaszán keletkező károkat - közölte a tárcavezető.
Tavaly az első szakaszban 4,9 milliárd köbméter víz került a víztározóba, az idén ennek a két-háromszorosát engedik bele.
A 4,6 milliárd dolláros költséggel épülő gátat - amely Afrika egyik legnagyobb infrastrukturális beruházása - a Kék-Nílus etiópiai szakaszán, Szudán határánál építik 2010 óta amerikai pénzügyi támogatással, de a vízhozamok csökkenése és az általában véve is szűkös vízforrások miatt vita robbant ki Kairó, Addisz-Abeba és Kartúm között. A nézeteltéréseket évek óta nem sikerült megnyugtatóan rendezni. Szudán az ENSZ, az Európai Unió, az Egyesült Államok és az Afrikai Unió közvetítését javasolta, amit Etiópia elutasított.
Egyiptom és Szudán olyan egyezményt szeretne, amely szabályozná az Etiópia által továbbengedett vízmennyiséget, különösen szárazság idején.
Etiópia a nílusi erőmű révén Afrika legjelentősebb energiaexportőrévé szeretne válni, míg Egyiptom számára a mezőgazdaságban, az iparban és a hazai édesvíz-szükséglet kielégítésében játszik nélkülözhetetlen szerepet a Nílus, amely a százmilliós ország ivóvízkészletének kilencven százalékát biztosítja.
Egyiptom és Szudán 1959-ben - még az asszuáni gát megépítése előtt - megállapodott a vízforrások megosztásáról, Etiópia azonban nem részese ennek a megállapodásnak.