A nemzetközi hitelminősítő 11 oldalas tanulmánya szerint a cég elemzői 1994 óta 70 választást vizsgáltak az Európai Unió országaiban, és azt állapították meg, hogy nem csupán az EU-ellenes hangulat erősödött, de a folyamatot egyre nagyobb piaci kilengések is kísérték, főleg a 2009-es pénzügyi válságtól a tavalyi év végéig tartó időszakban. Ez arra vall, hogy a vérszegény gazdasági növekedés, a magas munkanélküliség, a jelentős közadósság-teher és az unió szétdarabolódásának a globális pénzügyi válság óta immár látható kockázata egyre érzékenyebbé tette a piacokat a választások kimenetelére - írja az MTI.

A Moody's szerint a sok tagországban tapasztalható EU-ellenes érzelmek tipikus megnyilvánulása a nagyobb szuverenitás követelése, valamint az uniós makrogazdasági célok eléréséhez kidolgozott, szerkezeti jellegű gazdasági és költségvetési reformokkal szembeni ellenállás, és ezzel párhuzamosan növekszik az EU- és euró-szkeptikus pártok támogatottsága. Ebben a környezetben a tagállami kormányok számára egyre nehezebbé válik a további regionális integráció előmozdítása, a bevándorlással összefüggő aggályok pedig több EU-országban akár a határellenőrzés nélküli utazást lehetővé tévő schengeni megállapodás jövőjét is kérdésessé tehetik.

Kapcsolódó

Súlyosak a kockázatok

Mindezek legfontosabb következménye azonban az, hogy az euróövezet továbbra is megfelelő költségvetési háttér nélkül marad. A költségvetési unió felé tett érdemi lépések elmaradása viszont azt is jelenti, hogy konzerválódnak az egyes eurógazdaságok növekedési teljesítményei közötti jelentős különbségek, mivel nincs hatékony mechanizmus a köz- és a magánszféra keresleti kiegyensúlyozására az euróövezeten belül.

Ebben a helyzetben a monetáris politika marad az elsődleges makrogazdasági eszköz, de ez nem alkalmas az euróövezeten belüli egyensúlyi hiányok kezelésére.

Kilépés jöhet?

Az MTI híre szerint a Moody's úgy véli, a jelenlegi környezetben "alacsony, de növekszik" annak a rövid távú kockázata is, hogy valamely tagállam kilép az EU-ból vagy az euróövezetből, bár a valutaunió elhagyása a komoly gazdasági következmények miatt nem lenne könnyű.

Ha például a radikális francia Nemzeti Front vezetője, Marine Le Pen megnyeri a francia elnökválasztást, és pártja jól szerepel a nemzetgyűlési választásokon is, az növelné a francia euróövezeti tagság jövőjével kapcsolatos kockázatokat, és ennek súlyos adósminőségi következményei lennének.

A Moody's kimutatása szerint ráadásul a jelenlegi árazásokból nem úgy tűnik, hogy a piacok heveny kockázatnak tekintenék az euróövezet esetleges szétforgácsolódását, és emiatt bármiféle ilyen sokknak súlyos piaci hatásai is lennének.

A hitelminősítő adatai szerint a francia államadósság-törlesztési leállás kockázatára köthető piaci biztosítási cseretranzakciók (credit default swaps, CDS) jelenleg alig haladják meg például Németország szuverén CDS-díjszabását az irányadó ötéves állampapír-lejáratra.

Kiújulhat a pénzügyi stresszhelyzet

A növekvő politikai kockázatok más nagy londoni házak szerint is a pénzügyi stresszhelyzet kiújulását okozhatják az euróövezetben.

A Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő szimulációs forgatókönyveket tartalmazó minapi tanulmánya szerint a populista és EU-szkeptikus pártok támogatottságának jelentős erősödése - különös tekintettel a több nagy euróövezeti országban esedékes idei választásokra - felélesztheti az euróövezet esetleges szétforgácsolódásával kapcsolatos befektetői félelmeket.

Zuhanás a tőzsdéken?

A Fitch úgy számol, a feltételezett sokkhatás az euróövezeti periféria szuverén kötvényhozamait hatalmas mértékben, 200 bázisponttal emelné, és ezt a térségi részvénytőzsdék egyszeri, 30 százalékos zuhanása kísérné. A központi eurógazdaságokban a szuverén adósságpapírok hozama a hitelminősítő stresszhelyzeti forgatókönyve szerint nem emelkedne, de a tőzsdei árfolyamok ezekben a gazdaságokban is 15 százalékkal zuhannának.

Az egyik legtekintélyesebb londoni gazdasági elemzőház, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) szakértői legutóbbi helyzetértékelésükben közölték: véleményük szerint az olasz euróövezeti tagság megőrzéséhez szükséges gazdaságpolitika hosszú távú fenntarthatóságának esélye ma már nem éri el a 30 százalékot.