Szimbolikus jelentősége is van annak, hogy az Iszlám Állam terrorszervezet állásait támadó harci gépek egy része a Charles de Gaulle volt francia államfőről elnevezett repülőgép-hordozóról szállnak fel. Jelzi, hogy a több éven át tartó német dominancia után átalakulóban vannak az európai erőviszonyok - derül ki a Bloomberg elemzéséből. A változás hátterében a kontinenst ért idei kihívások állnak.

A bevándorlási válság, a végeláthatatlannak látszó szíriai polgárháború, Líbia széthullása és anarchiába süllyedése, Oroszország többfrontos izmozása, a párizsi terrortámadás és az EU fővárosa, Brüsszel normális életét lehetetlenné tevő szükségállapot visszahozta az európai közélet centrumába a nyers erő kérdését. Ez kikezdi a gazdaságilag ugyan fajsúlyos, a katonai ügyekben azonban szégyenlős Németország vezető szerepét Európában.

Nincs abban a helyzetben

Franciaország, amelynek sosem tetszett az a német felfogás, amely szerint az európai közösség alapja az uniós tagállamok költségvetésének rigorózus egyensúlyban tartása, elérkezettnek látta az időt, hogy félredobja ezt az elvet. A biztonsági kiadások növelésére hivatkozva feladta a büdzsé hiányának csökkentésével kapcsolatos vállalásait. Ráadásul Francois Hollande államfő nem Berlinbe utazott először, amikor hozzálátott az Iszlám Állam elleni katonai szövetség megerősítéséhez, hanem Londonba.

A magyarázat egyszerű: Németország gazdasági ereje vitathatatlan, de legalábbis rövid távon nincs abban a helyzetben, hogy garantálja Európa biztonságát. Ez a feladat a NATO többi tagországára, elsősorban Franciaországra és Nagy-Britanniára hárul - mondja Daniel Fiott, brüsszeli Európa-kutató. Ez a helyzet egyfajta hatalmi egyensúly kialakulásához vezethet.

Pecsétet kapott rá

Hollande, akinek országa 2007 óta nem teljesíti költségvetési hiánycéljait, arra hivatkozott az idei terv felmondásakor, hogy a jelenlegi helyzetben a biztonsági csomag fontosabb, mint a gazdasági stabilitási csomag. A párizsi tragédia után Berlin nem tehetett mást, mint hogy szemet hunyt efelett. Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminiszter, az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő - a hiánycélok betartsa felett őrködő - eurócsoport vezetője pedig azt mondta, hogy a francia büdzsé összességében rendben van.

Az eurózóna válsága azt az érzetet keltette, hogy a kezelésében élen járó Németország az európai egység szuperhatalma - fejtegeti Christophe Hillion, az Leideni Egyetem jogprofesszora. Ha azonban az elmúlt hónapok fejleményének figyelembevételével bővítjük a látószögünket, akkor más képet kaphatunk az integráció körülményeiről.

De Gaulle, a jelkép

A Charles de Gaulle-ról elnevezett hadihajó szerepvállalása azért is szimbolikus, mert a jelenlegi elnöki rendszert létrehozó francia államfőről kapta a nevét, aki majdnem paranoiásan ragaszkodott országa függetlenségéhez, elsősorban Nagy-Britanniával és az USA-val szkanderozva. Emellett korai híve volt annak, hogy Európát a nemzetállamok vezetőinek kell irányítaniuk, nem pedig a brüsszeli uniós tisztségviselőknek.

Ezt a szellemet idézi, hogy Párizs egyenként egyeztet a legnagyobb tagállamokkal az Iszlám Állam elleni koalícióról, csendben háttérbe tolva az EU központi bürokráciáját. Az sem véletlen, hogy David Cameron brit miniszterelnök elfelejtette megemlíteni, hogy országa az európai alapszerződésben vállalt kötelezettségének eleget téve nyújt segítséget Franciaországnak.

Új felállás

Az új európai helyzet tehát úgy néz ki, hogy a legkésőbb 2017-ben megtartandó függetlenségi népszavazásra készülő londoni kormány visszahátrál Európa ügyeinek intézéséből, Franciaország német szomszédja rovására visszanyeri korábbi fényének egy részét és a képben megjelenik Európa másik földrajzilag periférikus hatalma, Oroszország is. Hollande csütörtökön utazik Moszkvába, hogy találkozzon kollégájával Vlagyimir Putyinnak, aki a saját célját követi Szíriában: szeretné átmenteni Basár el-Aszad államfő hatalmát.

Egyes európai kormányok nyugtalanul figyelik a francia-orosz közeledést annak tükrében, hogy vezetőiknek az EU decemberi csúcstalálkozóján kell dönteniük az Oroszország elleni uniós szankciók meghosszabbításáról. A korlátozások, amelyek egyébként súlyos károkat okoztak a francia luxusiparnak és élelmiszer-gazdaságnak is, január végén járnak le.

Az uniós tagországok egy része, köztük Németország nem örülne annak, ha a terrorizmus elleni szövetségre hivatkozva Európa enyhítené fellépését az Ukrajnát gazdasági-politikai nyomás alatt tartó Kremllel szemben. Berlin azonban jóval kevesebb katonai segítséget tud nyújtani az Iszlám Állam elleni harchoz, mint Moszkva.