Alig egy hónappal ezelőtt biztosnak látszott, hogy Argentína következő elnökét a kormányzó párt adja, ám az első forduló mellbe vágó eredményt hozott. Az ellenzéki elnökjelölt, Mauricio Macri csak kis különbséggel végzett a második helyen, és a közvélemény-kutatások szerint az elmúlt hetekben megelőzte peronista kormánypárti ellenfelét, Daniel Sciolit. Más kérdés, hogy Argentínában legendásan megbízhatatlanok az ilyen előrejelzések - írja a Bloomberg.
A befektetők mintha megfeledkezni látszanának az utóbbi "apróságról", ugyanis a piacbarát Macri vezetése nyomán az elmúlt napokban szárnyalt a Buenos Aires-i tőzsde és nyolcéves mélypontra csökkentek az állampapírhozamok. Sokan azt hihetik, hogy a külföldi vállalatok sorban állnak a határoknál, hogy azonnal fejlesztésekbe kezdjenek, amint hatalomra jut az ellenzék, és feloldja a peso árfolyam-szabályozását továbbá beindítja a megígért adócsökkentéseket.
Marci a prognózisok szerint 6-8 százalékponttal vezet Scioli előtt, a határozatlan, de biztosan szavazók aránya tíz százalék körül mozog. Ez nagy fordulat az első fordulót megelőző hangulathoz képest, és azért is meglepő, mert egy renegát peronista elnökjelölt akkor megosztotta a kormánypárti szavazókat, így az lett volna logikus, ha az ő támogatói Scioli mögé állnak.
Azonnali intézkedések
A nemzeti valuta árfolyamát a jegybank szabályozza. Az ellenzék úgy véli, hogy ha ezt feladják, az helyreállítja a befektetők bizalmát az ország iránt, míg a kormánypárt szerint ez a lépés a peso drámai gyengüléséhez, a már most is 24 százalékos infláció elszállásához vezetne, ami elértéktelenítené az emberek pénzét. A kormánypárt az ezredfordulóra mutogat vissza, mondván: az állam csőd idején éppen nem ők voltak hatalmon.
Macri ígér néhány enyhén szólva radikálisnak hangzó intézkedést. Hatalomra kerülve azonnal eltörölné a gabonaexportot terhelő adókat és évi ötszázalékos ütemben megkezdené a szójabab kivitét terhelő 35 százalékos közteher csökkentését. Az inflációt két év alatt tíz százalék alá szorítaná és átszervezné a statisztikai hivatalt, amely az IMF vádja szerint meghamisítja a gazdasági adatokat.
Scioli - aki Cristina Fernandex De Kirchner államfő politikájának óvatos módosításával kampányol - hasonló változtatásokat ígér az agrárszektorban. Az infláció csökkentésére négy évet kér a szavazóktól. A valutakorlátozások fenntartásával védené a helyi ipart a külföldi versenytársaktól, amelyeknek reális árfolyam mellett megérné exportálni áruikat Argentínába vagy leányvállalatokat alapítani az országban.
Csak semmi reformot!
Mindkét jelölt kerüli azonban, hogy elefántként rontson be a porcelánboltba, azaz nem beszél azokról a reformokról, amelyek letörhetnék az inflációt és segítenének mérsékelni a GDP hét százalékát meghaladó, óriási költségvetési hiányt. Utóbbi 30 éve nem volt olyan magas, mint most. Nem vetik fel azokat a szabályozási cikk-cakkokat sem, amelyek miatt a külföldi tőke kerüli az országot, illetve azt, hogyan rendeznék a 15 évvel ezelőtti államcsőd óta vitatott adósságokat.
Fernandez nyolcéves regnálását a dagonyázás jellemezte: a mezőgazdasági termelőket a magas adók késztették tétlenségre, a külföldi befektetőket az importkorlátozások, a középosztályt pedig az, hogy nem vásárolhat külföldi valutát. Szakértők szerint akármelyik jelölt győz is az elnökválasztáson, ez változni fog.
Ez persze nem ilyen egyszerű. Macri lendületét az fékezné le, hogy támogatói a törvényhozás mindként házában kisebbségben vannak, Sciolinak úgy kellene szakítania múlttal, hogy kampányában a folytatásra kért felhatalmazást a választóktól.