A jelentős, hetvennyolc millió sékeles (mintegy hatmilliárd forintos) kártérítésről több évtizedes jogi csatározás után döntött egy izraeli területi bíróság. Az összeget százhatvannyolc olyan alkalmazott vagy családtagjaik között fogják szétosztani, akik nukleáris létesítményekben dolgoztak megbetegedésük idején.
A kérdést tanulmányozó bizottság nem talált összefüggést rákbetegségük és munkahelyük között, de az atomenergia ügyeivel foglalkozó bizottság mégis úgy döntött, hogy a nemzetbiztonsági érdekek védelmében megilleti őket a kártérítés.
Az egyes dolgozók aszerint kapnak a pénzből, hogy milyen fajta rákbetegséget kaptak, mennyi idősek voltak megbetegedésük idején és milyen maradandó károkat, hány százalékos rokkantságot okozott náluk a kór.
Már a kilencvenes évek óta több tucat alkalmazott állította, hogy a Dimónában található atomlétesítményben vagy a Nahal Szorekben lévő nukleáris kutató reaktornál veszélyes sugárzás érte őket, és ez okozta rákos megbetegedésüket.
Noha nem sikerült bebizonyítaniuk a közvetlen összefüggést munkahelyük és megbetegedésük között, az izraeli atomenergia bizottság kártérítésük mellett döntött, hogy a per során megakadályozza az atomlétesítmények titkainak nyilvánosságra kerülését.
A követelésüket megvizsgáló bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az atomlétesítményekben dolgozók körében nem volt magasabb a rákos betegségek előfordulása, mint általában az izraeli lakosságban.
Izrael 1956-ban kezdte meg kísérleti reaktora létrehozását Nahal Szorekben amerikai technológiával, majd 1958-ban egy újabb nukleáris létesítmény építését francia segítséggel, ahol külföldi források szerint nukleáris fegyvereket is előállítanak - írja az MTI.