A magyar állam kedden 10 éves eurós állampapírt bocsátott ki a nemzetközi piacon, 5,52 százalékos kamatozás mellett. Ez a kamat jóval alacsonyabb, mint amit a forintos lakossági kötvények túlnyomó része után után fizet az állam, sőt, a piaci alapú 10 éves forint állampapírok 7 százalék fölötti hozamához képest is kedvező, viszont minden eurózónás ország 10 éves kötvényhozamánál magasabb. Pár éve ugyanakkor előfordult, hogy alig több, mint egy százalékért tudtunk kötvény kibocsátani euróban.

Nemrég a hitelfelvevőknek állt a világ

Ez még természetesen az általánosan és irreálisan alacsony kamatok korszakában volt, amikor a fejlettebb európai államok 10 éves papírjai negatív hozammal forogtak, vagyis a befektetők még fizettek is a kormányoknak, hogy odaadhassák nekik a pénzük. Mondani sem kell, hogy ez az egyik legirracionálisabb piaci helyzet volt a pénzügyi történelemben.

Természetesen akadt, aki ezt a közgazdasági "ingyen ebédet" kihasználta: nem csak a szokásos futamidejű kötvényeket bocsátották ki az érintett államok, hanem esetenként azoknál jóval hosszabb lejáratút is. Ausztria, amikor látta, hogy milyen alacsony kamatokkal, szinte ingyen lehet kötvényt kibocsátani hosszú távra is, megpróbálkozott a 100 éves lejárattal. Az eredmény teljes siker: a nagyközönség, akik azt hitték, már sosem lesz infláció és magas kamatok, boldogan vásárolták. Most azonban csak nagy veszteséggel tudnák eladni.

Két kibocsátás, a második szinte ingyen

Az első osztrák kibocsátásra 2017-ben került sor, akkor alig több mint 2 százalékos hozam mellett. Az akkor kamatmentes környezetben jelentős túlkereslet mutatkozott a papírra: aki rövid távra spekulált vele, jól járt, aki hosszabbra, már kevésbé. Azt nem tudjuk, hogy a 100 éves időtartam végéről mit gondolhattak a vevők, miután egy biztos, legalábbis mai tudásunk szerint: annak az esélye, hogy valaki megérje a visszafizetés napját, nullának tekinthető.

De térjünk vissza rövidebb időszakra: a fellelkesült osztrák állam nagyon bölcsen újabb kibocsátást hirdetett, amikor a jegybanki pénzeső miatt a járvány idején még alacsonyabbak lettek a hozamok: ekkor már 0,88 százalékos hozam mellett is elvitték a kibocsátott 100 éves papírt. Akik az előző körben jegyeztek, immár duplaáron eladhatták kötvényeiket, hisz minél hosszabb a lejárat, annál nagyobb az árfolyam mozgása a hozam változásának függvényében.

Amikor az állampapíron is nagyot lehet bukni

A 100 évre 1 százalék alatti hozamon vásárlók nem tudni, mire számítottak, mindenesetre a sokéves jegybanki pénznyomtatás, majd a járvány alatti kormányzati költekezések törvényszerűen meghozták az inflációt, nem is akármekkorát. A kamatok, hozamok elszálltak, bár az eurózónában viszonylag visszafogottan. Az osztrák 100 éves papír most 2,2 százalékos hozam mellett forog, ami azt a várakozást tükrözi, hogy a jelenlegi infláció megszűnése után közel egy évszázadig megvalósul a 2 százalékos inflációs cél, és a kamatszint is ennek megfelelő lesz.

Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a 0,88 százalékos hozam mellett kibocsátott papír a kibocsátási ár fele alatti árfolyamon forog. Aki most akar eladni a jegyzők közül, pénze felét sem látja viszont, ellenben ha a kibocsátó osztrák állam gondolná úgy, hogy most visszavásárolja a papírt, több mint 100 százalékos nyereséget realizálhatna a pár éve kibocsátott papíron. Ha az ügyletet finanszírozni kell, kibocsáthat helyette rövidebb lejáratú papírt: a hatalmas nyereség mellett annak esetlegesen magasabb kamatköltsége eltörpülne.

A nyertes

Ami a papír jegyzőit illeti: ők vélhetően sosem látják viszont pénzüket, hisz a mostani lecke után a piac nem valószínű, hogy még egyszer elhinné az örökké tartó kamat-, és inflációmentes világ elméletét. A papírt megkapják az örökösök, majd azok örökösei: persze nekik ingyen van, így nem feltétlenül izgatja őket az eladás ár, ráadásul még a kamatot is felvehetik, bármilyen szerény is az. A dédunoka, aki a végén felveszi a pénzt, a kibocsátási értékhez képest egy reálértéken elenyésző összeget fog kapni, bár őt sem feltétlenül izgatja, mi volt 100 évvel korábban. A nyertes mindenképpen az osztrák állam lesz, aki mélyen piaci szint alatt finanszírozza magát.