Mintha csak az elmúlt időszak magyar kormányainak költségvetési intézkedéseivel kapcsolatos bírálatokat látná viszont az ember. Ezt a benyomást kelti a Bloomberg elemzése, amely azt veti a washingtoni politikusok szemére, hogy a rövid távú tűzoltáson túl képtelenek voltak elkezdeni az USA gazdasági-társadalmi változásaihoz igazodó reformokat. A hét végén elfogadott kompromisszumra a piac világos választ adott - a kezdeti eufória után gyorsan a visszért válsághangulat -, ami a hírügynökség szerkesztői szerint világosan jelzi a prózai valóságot: a politikai döntéshozók ugyan elkerülték a saját hibáikból fakadó fenyegető összeomlást, de nem oldották meg az alapvető problémákat és újakat is kreáltak. Pedig a feladat, amit meg kellett volna oldani teljesen világos: az Egyesült Államoknak úgy kell mérsékelnie a költségvetés strukturális okokból fakadó hiányát, hogy ezzel ne terhelje meg túlságosan az amúgy meglehetősen erőtlen gazdaságot.

Pusztításhoz vezet a fűnyíró elv alkalmazása

Ehelyett ennek éppen ellenkezője történt. Az azonnali kiadáscsökkentések rövid távon veszélyeztetik a lassú kilábalást, de nem elég mélyrehatóak ahhoz, hogy választ adjanak a büdzsé hosszú távú bajaira. A megállapodás értelmében a kormánynak jövőre legalább 21 milliárd dollár - vagy esetleg ennél jóval nagyobb összegű - kiadástól kell megszabadulnia, továbbá, ha az év végéig nem sikerül kialkudni egy újabb kétpárti deficitcsökkentő tervet, akkor 1,2 ezer milliárd dollár értékű lefaragások jönnek, a fűnyíró elv alapján lekaszálva az állam minden kiadási tételét. A 250 milliárd dollár értékű lejáró munkanélküli-segély megújításának elmaradása, az ideiglenes jövedelemadó-csökkentések eltörlése, a gazdaság ösztönzését szolgáló programok megkurtítása és az ehhez hasonló intézkedések azonban fékezni fogják a gazdaságot, miközben a halvány GDP- és feldolgozóipari adatok világosan jelzik, milyen gyenge lábon áll a fellendülés.

Becslések szerint az USA strukturális költségvetési hiánya - amelynek eltüntetése a hosszú távú stabilitás, a GDP 100 százalékát elérő adósság mérséklésének alapfeltétele - 5-6 százalék. Ezzel szemben a hét végi kompromisszumban felvázolt, a legjobb esetben 2,4 ezer milliárd dolláros kiadáscsökkentés, amelyet a következő tíz évben akarnak elérni, mindössze egy százaléka a GDP-nek. Az egyezség emellett az USA hosszú távú demográfiai és szociális trendjeire sincs tekintettel. Az országnak szembe kell néznie azzal, hogy miközben GDP alig növekszik, a népesség elöregedik és az óriási szociális egyenlőtlenségek alakultak ki. Az USA vagyonának harmadát nagyjából a lakosság egy százalékát adó réteg birtokolja.

Hibát hibára halmoztak a politikusok

A Bloomberg szakírói felhívják a figyelmet arra, hogy az USA meghozhatná azokat az áldozatokat, amelyek a költségvetés rendbe tételéhez kellenének. Át kellene alakítani támogatásokat, és újra kellene gondolni az rosszul működő adórendszert, ezen belül meg kellene fontolni a szövetségi szintű általános forgalmi adó bevezetését. Az amerikaiak teljes adóterhelése 2011-ben nagyjából a GDP 30,5 százaléka volt, ami a G7 országainak összehasonlításában a legalacsonyabb.

A fiskális reformok végrehajtása persze politikai megújulást tételezne fel. A plafonválsággal kapcsolatos egyeztetéseken azonban a politikusok eltúlzott ideológiai szempontokat próbáltak érvényesíteni és bevetették a politikai trükközés teljes eszköztárát, amivel a szakadék szélére sodorták az országot. A képviselőház republikánus többsége példát adott a következő évek képviselőinek arra, hogyan tudják a sértődöttség, a gondatlanság és a konokság sajátos keverékével céljaik elérése érdekében túszul ejteni az amerikai gazdaságot. Barack Obama elnök az elmúlt években nem törődött azokkal a veszélyekkel, amelyeket kormányának jelentős hiánnyal elfogadott költségvetései okoztak és érthetetlen módon nem vette figyelembe a költségvetési reformok előkészítésével megbízott, saját maga által kinevezett bizottság ésszerű deficitcsökkentő javaslatait.