Harald Leibrecht, a Merkel-kormány transzatlanti kapcsolatokkal foglalkozó koordinátora keddi nyilatkozatában úgy vélte, hogy az egyezmény egyes részletkérdéseit ugyan még tisztázni kell, de Berlin szerint mindenképp áttörésről lehet beszélni.
Leibrecht annak a nézetnek adott hangot, hogy a megállapodásnak sem tényleges nyertese, sem vesztese nincs. Mind a demokraták, mind a republikánusok eleget tettek felelősségüknek, és a kompromisszum ennek eredményeként jöhetett létre. Az adósságplafont megemelik, egyidejűleg átfogó és ambiciózus takarékossági program született - értékelte a transzatlatni együttműködéssel foglalkozó kormánymegbízott.
A német kormány koordinátora elismerte, hogy Obama elnök kénytelen volt meghátrálni a leggazdagabb amerikaiak számára tervezett adóemeléseket illetően. Ebben egyértelműen a republikánusok ultrakonzervatív szárnyának, az úgynevezett Tea Party Mozgalomnak az álláspontja érvényesült. Leibrecht szerint azonban ez nem gyenge, hanem kompromisszumra kész elnökre utal. Az adóemelésekről történt lemondás volt az az ár, amit a megállapodás ellenében Obama elnöknek kellett fizetni - értékelte a kormánymegbízott. Mint hozzátett, nem szabad megfeledkezni viszont arról, hogy az adósságplafon a választási kampányban ezek után nem játszik majd akkora szerepet, mint attól korábban tartani lehetett.
Harald Leibrecht szerint a német kormány, illetve személy szerint ő maga számára az egyezség nem okozott meglepetést. Berlinben azzal számoltak, hogy a frakciók megegyeznek egymással, mert meg kell egyezniük. A józan ész azt diktálta, hogy a pártok a választási kampány helyett az amerikai polgárok, illetve a világgazdaság érdekeit részesítik előnyben - értékelte a német kormányzati koordinátor, aki szerint az Egyesült Államok fizetésképtelensége sem a washingtoni kormánynak, sem az ellenzéknek nem állt érdekében.