Volt olyan időszak Angela Merkel kancellárságának idején, amikor őt tartottak a szabad világ vezetőjének, miután Donald Trump, az Egyesült Államok előző elnöke nem tartott igényt erre a "beosztásra", ám mégis úgy vonul vissza a politikától a szeptember végi németországi parlamenti választások után, hogy politikai örökségét hazája közvéleménye és a nemzetközi közösség is bizonytalannak tartja - kezdi búcsúztató cikkét a The Local című angol nyelvű német hírportál. Olyan sokáig állt Németország élén, hogy "örökös kancellárnak" is titulálták.

A hírportál sajtómunkásainak véleménye szerint népszerűsége olyan szilárd volt, hogy ha indult volna az idei választáson borítékolhatóan megnyerte volna, amivel abszolút rekorderré vált volna a második világháború után kormányzó német kancellárok sorában. Így a kormányalakítás elhúzódásától függ, hogy a szintén 16 éven át az ország élén álló Helmut Kohlnál napokban számolva több időt tölt-e a hatalomban vagy sem. Egy generáció nőtt fel úgy, hogy csak ő vezette Németországot és az első olyan kancellár, aki nem vesztett csata után, hanem kizárólag saját döntése alapján vonul vissza.

Kapcsolódó

Támogatói szerint szilárd, pragmatikus vezetésének köszönhetően vészelhette át országa és az Európai Unió a 2007 után indult, egymást követő globális válságok sorozatát. Bírálói szerint iszapbirkózásszerű stílusban vezetett, mindig a lehető legszélesebb kompromisszumot kereste, miközben nem volt víziója arra, merre tartson Európa és a kontinens legnagyobb gazdasága a következő évtizedekben. Az biztos, hogy egy töredezett pártstruktúrát hagy hátra, amelyben mindenképpen egy 20 százalék körüli támogatottság élvező párt jelöltje lesz az ország következő kancellárja.

Eszes, nyugodt

Az eszes, rendíthetetlen nyugalmú Merkel jól ellenpontozta a nemzetközi politikában az olyan rámenős, tapintatlan férfiakat, mint amilyen Donald Trump volt, vagy amilyen Vlagyimir Putyin orosz államfő. Az amerikai Pew Research Center közvélemény-kutatása szerint a nyugati világ lakónak nagy többsége úgy véli, hogy a kancellár a jó irányba próbálta terelni a világ dolgait. Ugyanakkor úgy kell lelépnie a színről, hogy nem tehet semmit a tálibok - a szavaival élve - keserű, drámai és borzalmas visszatérése ellen a hatalomba Afganisztánban.

Kvantumkémikusi végzettségével és alaposságával szinkronban volt a német választók legfőbb igényével, a stabilitás, a kiszámíthatóság biztosításával. Legnagyobb fordulata regnálása idején az volt, hogy a fukusimai atomerőmű-baleset idején, 2011 tavaszán megváltoztatva korábbi álláspontját úgy döntött, hogy kormánya záros határidőn belül bezáratja az összes németországit nukleáris erőművet. Még ez a lépés is találkozott a választóközönség többségének akaratával.

Változások

A koronavírus-járvány kitörése előtt legmélyrehatóbb döntése az volt, hogy megnyitotta Németország határait a szíriai polgárháború elől menekülő egymillió bevándorló előtt 2015-ben. A németek egy ideig támogatták, mondván: "meg tudjuk csinálni", mármint a közel 90 milliós ország integrálni tudja az érkezőket, akik többsége a szír középosztályhoz tartozott.

Aztán dolog egyre nehezebbé vált, Merkel népszerűsége jóvátehetetlenül megbillent és Orbán Viktor magyar miniszterelnöktől megkapta, hogy morális imperializmussal támad más országokra. Hat év után kénytelen volt elismerni, hogy az Európai Unió nem jutott közelebb ahhoz, hogy tagállamai egységes, közös bevándorláspolitikát folytassanak.

Az alternatív energiatermelést támogató német gazdaságpolitika nyomán egyesek elismerően "klímakancellárnak" nevezték, ám a fiatalok azért bírálják, mert kormánya nem teljesítette saját kibocsátáscsökkentési vállalásait. Az eurózóna adósságválsága idején elismerték, hogy a bajba került dél-európai országokra, elsősorban Görögországra kényszerített megszorító gazdaságpolitikájával hozzájárult a közös európai valuta megmentéséhez, miközben a görögök egy része lenácizta.

A koronavírus-járvány első hulláma idején a szisztematikus német válságkezelés visszahozta Merkel népszerűségi indexét a mélyből, a második már nem sikerült ilyen jól, és az oltási kampány lassú európai indulását, az elhúzódó korlátozásokat a németek is nehezen viselték.

Hosszú karrier

Az idén 67 éves Merkel, aki most a világ legfejlettebb országait tömörítő G7 csoport legrégebben regnáló vezetője olyan politikusok mellett lépett színre 2005-ben, mint George W. Bush amerikai elnök, Tony Blair brit miniszterelnök vagy Jacques Chirac francia államfő. Ő volt köztük a legfiatalabb egyben az első nő kancellár Németország történetében. Hamburgban született 1954-ben, ám lutheránus lelki pásztor édesapja Kelet-Németországba költöztette a családját, amikor az emberek többsége az ellenkező irányba tartott.

Jó volt matekból és oroszból, utóbbi segítette abban, hogy megértesse magát Vlagyimir Putyin orosz államfővel, aki viszont jó volt németből, mert a KGB tisztjeként Berlinben szolgált a dicső szovjet időkben. Megtartotta első férje vezetéknevét, akihez 1977-ben ment feleségül, majd öt év múlva elvált. A berlini fal leomlása idején egy kémiai laborban dolgozott és belépett egy demokráciapárti szervezetbe, amely beolvadt a CDU-ba. Ezután gyorsan - egyesek szerint kíméletlenül - kicselezve ellenfeleit emelkedett a csillaga, amely először a pártelnöki, majd a kancellári székbe juttatta.

Mióta kiderült, hogy visszavonul Németország éléről számos ajánlattal találták meg mind az ENSZ, mind az EU részéről, ám egyelőre tartja magát ahhoz, hogy teljesen szakít a politikával. Amikor két hónapja búcsúlátogatásra Washingtonba utazott megkérdezték tőle, mi az, amit a leginkább vár a kancellári stafétabot átadása után. Azt felelte, azt, hogy nem kell folyamatosan döntéseket hoznia.