Angela Merkel német kancellár egyértelműen támogatja az északi áramlat 2. gázvezeték megépítését, amely már szó szerint csak méterekre van a befejezéstől, ám az előző amerikai adminisztráció Donald Trump elnök vezetésével szankciókkal fenyegette meg mindazokat a cégeket, amelyek a projektben részt vettek, akárcsak a berlini kormányt. A washingtoni hatalomváltás nyomán most Antony Blinken amerikai külügyminiszter még jogász hallgatóként 1987-ben írt műve a legnépszerűbb olvasmány a berlini kormány köreiben - derül ki a Financial Times összefoglalójából.

A könyv (címe. Ally Versus Ally: America, Europe, and the Siberian Pipeline Crisis) ugyanis egy az északi áramlat ügyéhez megszólalásig hasonló konfliktusról szól a német és az amerikai vezetés között. Az 1980-as évek elején a Szovjetunió olyan gázvezetéket tervezett, amely eljuttatta volna az óriási szibériai mezőkről az energiahordozót Európába. A Reagan-adminisztráció 1981-ben szankciókkal sújtotta a projektet, ami a hidegháború idejének egyik legsúlyosabb transzatlanti konfliktusához vezetett. Blinken vélhetően hasonlóan ítéli meg a mostani problémát, mint az akkorit - ezért olvasgatják a könyvét a német politikusok és szakértők.

Kapcsolódó

Régi nóta, új megoldás

Az érvek most is ugyanazok, mint 40 évvel ezelőtt: Európa túlságosan kiszolgáltatottá válik Oroszországnak a gázvezeték megépítésével - üzenik a tengerentúlról, az USA szankciópolitikájával gazdasági háborút zúdít egy szoros szövetségesére - felelik Németországból. Andreas Nick, Merkel pártja, a konzervatív CDU parlamenti képviselője, aki Blinken könyvét olvasva optimista a kompromisszum lehetőségét illetően, úgy látja, az amerikai külügyek új irányítója nem hiszi, hogy az USA szövetségesével szemben szankciókat kellene alkalmazni.

Berlinben kreatív megoldást keresnek, amelyet Joe Biden, az új amerikai elnök és csapata is elfogadhat. Az egyik ötlet szerint az északi áramlat üzemeltetésébe beépítenének egy lehetőséget, amely szerint Németország azonnal lezárja a gázvezetéket, ha Oroszország a gázcsap elzárásával vagy valamilyen hasonló fenyegetéssel szorongatni kezdi Ukrajnát. Egyes német politikusok szerint ez erős eszközt adna Európa kezébe az orosz vezetés erőszakoskodó hajlamával szemben.

A részletekben azonban lakhat néhány ördög. Például a német vezetés azt szeretné, ha Berlin mérlegelhetné, mikor állítja le a gázvezetéket, míg az amerikai fél automatikusan élesedő megoldásokat látna jónak. Emellett az oroszok kártérítést követelve perelhetnek a leállított gázszállítás miatt, mert a gázmezők nem úgy működnek, hogy tetszés szerint ki-be lehet kapcsolni rajtuk a kitermelést.

Még egy lehetőség

A másik kompromisszumos lehetőség, amin Berlinben gondolkodnak, egy moratórium, ami ahhoz kötné az északi áramlat üzembe helyezését, hogy a Kreml megtesz-e bizonyos lépéseket - például szabadon engedik-e Alekszej Navalnij ellenzéki vezért és/vagy engedményeket adnak-e a délkelet-ukrajnai konfliktusban -, amelyek az bizonyítják, hogy kész változtatni eddigi viselkedésén a gázüzlet zavartalansága érdekében. Erről a lehetőségről Nils Schmid, a szociáldemokratákhoz tartozó német külügyi szóvivő beszélt a brit üzleti lapnak.

Eközben vannak jelei annak, hogy a Biden-adminisztráció nem akarja kenyértörésig élezni az északi áramlattal kapcsolatos konfliktust. Az ügyhöz közel állók szerint nyitottak a szankciók enyhítésére. A gondot az okozza, hogy a kongresszus viszont kevésbé engedékeny, ha Oroszország megregulázásáról van szó és Biden nem engedheti meg magának, hogy gyengének látsszon Vlagyimir Putyin orosz államfővel szemben - mondja Daniel Fried volt varsói amerikai nagykövet.

Joe Biden egyébként régi ellenzője az északi áramlat 2.-nek. Szerinte ez rossz üzlet Európának. Amikor Barack Obama alelnökeként 2016-ban az öreg kontinensen járt, nyíltan hangoztatta elutasító álláspontját. Az Obama-adminisztráció egyik volt tagja szerint az USA mindig arra törekedett, hogy eltolja a lehető legtávolabbi időpontra a gázvezeték építésének befejezését. Ez nem sokat változott Biden hatalomra lépése óta, ugyanakkor Washingtonnak szüksége van Berlinre a Kínával szembeni politikában, az iráni atomalku feltámasztásában és a klímavédelem ügyében. Ezért érdeke lehet a kompromisszum az északi áramlattal kapcsolatos konfliktusban.