Az Európai Uniónak olyan megoldást kell találnia a lengyel kormánnyal folytatott vitájában – miután a varsói alkotmánybíróság állást foglalt amellett, hogy az uniós jog egy része nem felel meg a lengyel alkotmánynak –, amivel mindenki együtt tud élni. A következő hetek feladata annak a kompromisszumnak a megtalálása, amely egyszerre tiszteli a tagállamok akaratát és megakadályozza az uniós alapértékek megsértését. Ezekkel az Angela Merkelre jellemző szavakkal utazott el a német kancellár minden bizonnyal utolsó európai uniós csúcsértekezletére.

Tipikus merkeli lágyításnak értékeli a Financial Times a nyilatkozatot, amivel enyhíteni akarja a Brüsszel és a nacionalista lengyel kormány közti egyre élesebb konfliktust. Az Európai Bizottság három lehetőséget mérlegel: kötelezettségszegési eljárást indítsanak-e Lengyelország ellen; visszafogják-e az országnak járó támogatásokat; vagy az európai alapszerződés 7. cikkelye szerinti eljárást kezdeményezzenek, aminek végső szankciója a lengyel szavazati jog megvonása az unióban.

Kapcsolódó

Az Európai Parlament képviselői közül sokan a pénzmegvonást tartanák a leghatásosabb eszköznek, amit az európai újjáépítési alapból járó támogatás és hitel zárolásával látnának megoldhatónak, mire válaszul Mateusz Morawiecki, Lengyelország miniszterelnöke pénzügyi zsarolással vádolta őket. Merkel utoljára még megpróbálkozhat a békítéssel az Európai Tanács ülésén, ám a siker esélyét erősen rontja, hogy az európai kormányokat már inkább az érdekli, irányt vált-e a német Európa-politikai a távozása után.

Folyamatosság vagy sem

Berlinben időközben folynak a koalíciós tárgyalások a szociáldemokrata SPD, a Zöldek és a liberális FDP vezetői között, a szociáldemokrata Olaf Scholz pénzügyminiszter vezetésével, amelyen minden résztvevő a német külpolitikai folyamatosságáról beszél. Ugyanakkor vannak olyan hangok, amelyek változást akarnak, főként az unió kelet-közép-európai térséggel kapcsolatban. Régi vád Merkellel szemben, hogy elnéző volt az úgynevezett illiberális rendszerekkel szemben, védőernyőt kínált például Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének.

A keménykedés elvárása mellett sokan attól tartanak, hogy ha a német politika szigorúbbá válna, az elmélyítené az EU nyugati és keleti fele közötti ellentétet, növelve a kockázatát annak, hogy felek közti ellentétek válsággá mélyülnek. Merkel éppen azokkal a képességekkel rendelkezett, amelyek a különböző nemzetekhez tartozó politikusok összebékítéséhez kellenek – mondta a brit üzleti lapnak Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság volt elnöke. Sose tett különbséget a keleti, nyugati, északi és déli országok között, mindenkit türelmesen végighallgatott.

Kelet-Európa

A kelet-közép-európai országok garabonciás vezetőinek kezelésében, amilyen Orbán Viktor, vagy a radikális jobboldali lengyel kormánypárt elnöke, Jaroslaw Kaczynski, erősen hiányozni fog a német kancellár – vélik a szakértők. Francia kollégájával, Emmanuel Macron államfővel szemben határozottan ellenezte az úgynevezett kétsebességes Európa tervét, amely szerint lehetővé kellett volna tenni, hogy egyes uniós országok gyorsabban integrálódjanak, mint mások. Megértette, hogy ezzel a kelet-európaiak mintegy másodlagos uniós polgárnak érezhették volna magukat – mondja Dalia Grybauskaite volt litván elnök.

Németországban azonban például az SPD-ben és a Zöldek között sokan gondolják úgy, hogy Merkel túlságosan elnéző volt a lengyel és a magyar kormánnyal szemben. Katarnia Barley vezető szociáldemokrata politikus, az Európai Parlament egyik elnökhelyettese például azt mondta a Der Spiegelnek, hogy a dialógus, a hídépítés, a konfrontáció elkerülése kiment a divatból. A párbeszéd persze kell, de keményebb intézkedésekre is szükség van.

A németek németek maradnak

Az új hárompárti koalíciónak – ha létrejön – időre lesz szüksége a közös külpolitika megformálásához. A tárgyalásaik megkezdése előtt nyilvánosságra hozott állásfoglalásuk szerint kiállnak a jog uralmának érvényesítése mellett a nemzetközi viszonyokban, növelni Európa szuverenitását, keményebben fognak fellépni Kínával és Oroszországgal szemben, de elvi politikát akarnak folytatni, ami védelmezni az EU-ban a jogállamiságot. Hogy ez mit jelent egy olyan vitában, amilyen éppen Lengyelországgal folyik, az nem világos. Brüsszelben egy dologban biztosak a tisztviselők: Németországban továbbra is döntő szava lesz az uniós politika formálásában.