Angela Merkel mindig támogatta a 11 milliárd dollárba kerülő Északi Áramlat 2. (ÉÁ2) gázvezeték megépítését, amely az Északi-tenger fenekén közvetlen szállítási útvonalat teremt Oroszország és Németország között, ám úgy tűnik, hogy országának a projekt nem pénzben kifejezhető költségeit is vállalnia kell - írta a Bloomberg, amely az orosz Gazprom elleni lengyel versenyhatósági döntés következményeit firtatja. Nem újdonság, hogy a vezeték lefektetése sérti számos kisebb kelet-európai ország - Ukrajna, Szlovákia, Lengyelország - érdekeit, amelyek emiatt elvesztik annak a tranzitbevételnek a nagyját, amelyet az orosz gáz nyugat-európai exportjának továbbításáért kapnak évtizedek óta.

Az is régóta nyilvánvaló, hogy az amerikai Kongresszus eltökélte a projekt meglékelését, mivel Washingtonban úgy látják, hogy Oroszország a nagy kapacitású gázszállítási útvonallal növelheti súlyát Európa gázellátásában, s ezzel erősítheti a kontinens orosz energiafüggőségét. Lengyelország azonban váratlanul kemény lépést tett azzal, hogy a varsói versenyhatóság 6,5 milliárd eurós bírságot szabott ki a Gazprom gázexportőrre, mondván: az ÉÁ2. megépítése növeli orosz vállalatórás dominanciáját a lengyel és az európai gázpiacon.

Akadályok görgetése

Varsó és Washington egymás után hajigálja az akadályokat a gázvezeték befejezése elé, ami irritálja Berlint - magyarázza a helyzetet E. Wayne Merry, a washingtoni American Foreign Policy Council régiós szakértője. Gyakorlatilag Németország szuverenitását korlátozzák ebben az ügyben azzal, hogy keresztbe fekszenek a projektnek. Ugyanakkor Merkel makacs kitartása a gázvezeték mellett Németország más szövetségeseit is aggasztja, mert úgy látják ez növeli Németország függését Oroszországtól.

Merkel számára nagy támadási felületet jelent, hogy hosszú európai vezetői karrierje során többször kért áldozatot más országoktól. Például a görög adósságválság idején pénzügyi hozzájárulást kért tőlük, a menekültválság idején pedig azt várta el, hogy átvegyék az érkezők egy részét menekültkérelmük elbírálásának idejére. Most tőle várnának nagy áldozatot más uniós országok.

Legutóbb Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezető vélhetően kormányzati megrendelésre elrendelt megmérgezése kapcsán merült fel, hogy válaszul - amíg Moszkva korrektül ki nem vizsgálja az ügyet - állítsák le az ÉÁ2. befejezését. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök határozottan kiállt emellett, ám végül az EU néhány beutazási és pénzügyi korlátozással, jelképesen válaszolt Navalnij ügyére. Merkel elutasította a két dolog összekapcsolását.

Az új vezeték, mint problémagenerátor

Az orosz diplomácia mindvégig azt sulykolta, hogy az építkezést be fogják fejezni, és az ÉÁ2, mint az Ukrajnát elkerülő, EU-ba irányuló fő orosz földgázexport infrastruktúrája, igenis: mindenkinek fontos. Ettől még a projektben alig érintett dánok például egyetlen apró engedély meg nem adásával hónapokig blokkolták az amúgy is csúszásba kerülő munkálatokat. Hiába, hogy a moszkvai külügy vezetője, Szergej Lavrov a dolgok előbbre mozdítása érdekében tavaly decemberben már némi hadászati fenyegetőzéstől sem riadt vissza, mert a nyakas dánok csak idén júliusban adták be a derekukat. A tőlük is zöld utat kapott projekt befejezése azonban még így sem teljesen egyértelmű. Az uniós országok közt Németországnak, mint az új gáztranzit útvonalat biztosító fejlesztés legfőbb haszonélvezőjének meg kellene győznie mindenki mást, hogy nem csak német, hanem összeurópai érdek, hogy ők legyenek Nyugat-Európa fő földgázelosztó központja. A felpörgő problémagenerátor csillapítására ezért a németek a közelmúltban felajánlották, hogy az amerikai gáz európai térnyerését segítendő, 1 milliárd eurós pakkot tesznek az asztalra.

Frontális támadás

A lengyel versenyhatósági döntés - amely egyébként a Gazprom éves bevételének tizedét elérő bírságról szól - népessége alapján az EU hatodik legnagyobb államát állítja szembe az elsővel. Ráadásul a lengyel-német viszonyt a radikális jobboldali Jog és Igazságosság párt öt évvel ezelőtti hatalomra kerülése óta megterheli egy másik ügy is. A lengyel kormánypárt úgy véli, hogy Lengyelország nem kapott elegendő jóvátételt a németektől a második világháborúban elkövetett bűntettekért, és az erről szóló 1953-as megállapodást egy szovjet bábkormány Moszkva nyomására írta alá. Szerintük ideje lenne Berlinnek még egy rakás pénzt fizetnie.

Az uniós szabályok lehetővé teszik, hogy a lengyel hatóságok felkérjenek más országokat a Gazpromra kiszabott büntetés behajtására az ő nevükben. Igaz ugyanakkor az is, hogy az üggyel kapcsolatban az Európai Bizottság illetékes biztosa, Margrethe Vestager óvatosan nyilatkozott, azt mondta, a Gazprommal szemben hozott lengyel versenyhatósági döntés "újdonság" a számára. A lengyel lépés új akadályt gördít az ÉÁ2. sikere elé, miután elindított egy fellebbezésekkel tarkított, hosszú jogi vitát - foglalja össze a lényeget Timon Gremmels német szociáldemokrata parlamenti képviselő.

Az oroszok pedig nyilván nem fogják annyiban hagyni a dolgot.

Andrej Klimov, az orosz törvényhozás felsőháza nemzetközi bizottságának elnökhelyettese úgy látja, hogy Lengyelország oroszellenes politikája éppen annyira irányul Berlin ellen, mint Moszkva ellen. Emellett gyengéden megfenyegette a varsói vezetést, mondván: Oroszország különböző módokon válaszolhat a lengyel versenyhatóság barátságtalan döntésére. E szerint nem a Gazprom fellebbezését tartja az egyetlen lépésnek.