Az év utolsó hónapjaiban megemelkedett az aranyár, és el is érte a korábbi, 2070-2080 dolláros csúcsszintet, amelyet most negyedszer ért el. Első alkalommal 2020-ban, másodszor a tavalyi év elején, az orosz-ukrán háború kezdetén, harmadszor pedig idén az év első részében.
A mostani alkalommal az aranyár meg is próbálkozott egy kitöréssel, ám az napon belül elakadt, az árfolyam visszatért 2070 dollár alá, viszont most az ünnepek előtt ismét felkapaszkodott oda. Egyre inkább úgy tűnik, mintha egy megalapozott, nagy kitörés készülne a technikai elemzés szabályai szerint, ugyanakkor ez persze csupán lehetőség, a kérdés eldőlni valószínűleg már csak a jövő évben fog.
Különösebb okot nehéz találni az arany drágulására, mivel elvileg menekülőeszközről van szó, és épp most ért véget egy válság, szárnyalnak a részvények, megnőtt a kockázatvállalási étvágy. Igaz, hogy geopolitikai szempontból az ukrajnai és a gázai háború miatt a jegybankok esetleg fokozottabb kockázatokat látnak, így növelhetik aranytartalékaik szintjét.
Tartalékolási változások
Ez már csak azért is indokolt lehet, mert megváltozott az utóbbi években a világ legnagyobb tartalékdevizáinak súlya, miközben egyes országok, közülük a legnagyobb devizatartalékkal rendelkező Kína épp geopolitikai okokból leépíti korábbi dollárkészleteit, Oroszország pedig ki is szorult a nyugati devizák piacáról. A két ország számára így felértékelődött az arany.
A világ legnagyobb, egyben elsőszámú tartalékdevizája továbbra is az amerikai dollár, leginkább amiatt, mert egyrészt az USA a világ legnagyobb gazdasága, másrészt az amerikai állampapírok mint befektetési eszközök rendkívül népszerűek: a világ legforgalmasabb, leglikvidebb értékpapírjai, melyeket kockázatmentesnek tekintenek. Az utóbbi években kissé rontotta megítélésüket az amerikai államadósság túlzott megnövekedése, GDP-arányosan jóval 100 százalék fölötti mértéke.
Részben ennek is köszönhető, hogy idén a dollár nem teljesített olyan jól, noha az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed alapkamata viszonylag magasra, 5,50 százalékra emelkedett, és pár hónapja a 10 éves amerikai államkötvény hozama és 5 százalék lett. Kétségkívül azóta már 4 százalék alá csökkent, ami még így is vonzó más fejlett országok 10 éves hozamához képest, a Fed pedig jelezte, hogy rövidesen indulhat a kamatcsökkentési ciklus.
Euró: nagyra nőtt övezet
Ennek hatására az utóbbi hetekben gyengül a dollár főleg az euróhoz képest: 1 euróért immár 1,11 dollárt adnak, miközben tavaly 0,96 is volt ez az érték. Az euró megítélése egyébként is fokozatosan javul: a közös európai deviza épp 25 éve van forgalomban, immár 20 ország fizetőeszköze. A teljes euróövezet éves GDP értéke 14 ezermilliárd dollár, ezzel nem sokkal marad el Kínáétól (17 ezermilliárd), de még az USA 21 milliárdjának is eléri a kétharmad részét.
Az USA, Kína és az eurózóna gazdaságának mérete így magasan kiemelkedik a többi, önálló devizát használó országhoz képest, mivel a sorban következő Japán értéke 4 ezermilliárd körüli. Ennek köszönhetően az euró jelentősége megnőtt, a korábban másodiknak számító jen szerepe lecsökkent,
amihez az is hozzájárul, hogy a jennek sok éve nincs értelmezhető kamata, ennek megfelelően árfolyama is gyengült az utóbbi években mind az euróhoz, mind a dollárhoz képest.
Az euró népszerűségét az is növeli, hogy a közös európai deviza sikeresen túljutott gyermekbetegségein, mint a mediterrán országok tíz évvel ezelőtti pénzügyi válságai. Olyannyira, hogy mára a görög, spanyol és portugál állampapírok a legvonzóbbak között szerepelnek a befektetők körében. Ugyancsak pozitív, hogy az orosz-ukrán háború sokkját és az orosz gáztól való függetlenedést a vártnál jobban megoldották az eurózóna országai, az infláció pedig gyorsan csökken.
Csodavaluta, nem ok nélkül
A kínai jüan ugyan lehetne világvaluta a kínai gazdaság mérete alapján, azonban a dollárhoz és az euróhoz képest kötöttebb deviza, sok korlátozással. Az angol font marginálissá vált a brexit óta, az Egyesült Királyságot sokkal erősebbnek tekintették az Európai Unió részeként. Így ma a dollár és az euró lettek az elsődleges világvaluták, ugyanakkor egy viszonylag kis valuta maradt még, amely iránt nem szűnik a kereslet, így az idei év nyertese lett.
Ez nem más, mint a svájci frank, amely már korábban is igen túlértékeltnek tűnt, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy új csúcsra kerüljön: az euróért már csak 0,94 frankot kell adni. A frank kamata ugyan jóval alacsonyabb mint az euróé és a svájci államkötvények hozama is kisebb, mint az eurózóna országainak állampapírhozama, ez azonban nem csökkenti vonzerejét.
A franknak egyfajta szinte kultikus szerepe lett a devizák között: sok tekintik az abszolút biztonság megtestesítőjének, és noha Svájc talán a leggazdagabb ország egy lakosra vetítve, összességében nem mérhető a legnagyobb gazdaságokhoz közel 9 milliós lakosságával. Így logikus, hogy csak töredékannyi frank van forgalomban, mint euró vagy dollár, így ha sokan akarják vásárolni, nagyon megemelkedik az árfolyama.
Mindazonáltal Svájc sokadszor is bizonyított: a mostani válságban inflációja 3,4 százalékon tetőzött, most 1,7 százalék. Az inflációs válságot tehát sokkal jobban bírta, mint a világ nagy része, mondhatni, meg sem kottyant neki. Gazdasága igen ellenálló, és tulajdonképpen az inflációs különbségek által még csökkenhetett is valamelyest a frank túlértékeltsége, annak ellenére, hogy új csúcsot ért el.