A francia gazdasági nacionalizmus több évszázados hagyományra tekint vissza. Atyja a 17. században regnáló XIV. Lajos király híres pénzügyminisztere, Jean-Baptiste Colbert volt, a belső gazdaság védelmét szolgáló merkantilista gazdaságpolitika legismertebb képviselője a gazdaságtörténetben. Úgy tűnik, kései utóda, a jelenlegi kormány pénzügyminisztere, Bruno Le Maire sem akar lemaradni mögötte - derül ki Ben Hall, a Financial Times publicistája cikkéből.

A miniszter kormánya nevében a törvény által ráruházott joggal élve megakadályozta, hogy a kanadai Couche-Tard kiskereskedelmi lánc 16,2 milliárd euróért felvásárolja Franciaország legnagyobb áruházláncát a Carrefourt. (Az összeg több mint másfélszerese a paksi atomerőmű bővítésére adott orosz hitelnek - a szerk.) Az indoklás szerint ezt kívánta az élelmiszer-ellátás biztonságának biztosítása, a franciák nem tolerálnák, ha üres polcokkal találkoznának kedvenc áruházukban.

Lesöpörték az asztalról

A kormány nem vette magának a fáradságot, hogy áttekintse a kanadai befektető hárommilliárd eurós fejlesztési tervét, amit a Carrefournál meg akart valósítani. Ehelyett hangzott el az üres polcokkal kapcsolatos megjegyzés, nem igazán alátámasztva azzal, miért nagyobb ennek a veszélye a külföldi tulajdonos esetén, mint a jelenleginél.

A kormány megijedt attól, hogy az adásvétel tiltakozást válthat ki, miután a Carrefour százezer embert foglalkoztat és a legnagyobb vásárlója a francia agrártermékeknek. A koronavírus-járvány érzékenyebbé tette a franciákat, nagyobb védelmet kínáló államot és önállóbb gazdaságot akarnak - sorolja a kemény döntés lehetséges indokait Emmanuel Combe, a SKEMA üzleti iskola közgazdász professzora. Kicsit több mint egy évvel az elnökválasztás előtt a kormány azt akarta üzenni a népnek, hogy megvédi a nemzetgazdaságot a külföldi kapitalistáktól.

Emmanuel Macron elnök esetén a döntés nagy pálfordulást takar. Az államfő befektetési bankárként még erősen hízelgett a külföldi tőkének, és - vállalva ennek nem kis politikai költségét - visszautasította a vagyonadó visszahozatalát, amit hatalomra kerülésekor eltörölt. Mint elődjének tanácsadója, majd gazdasági minisztere támogatta például az Alstom gépipari cég energetika üzletágának eladását az amerikai GE-nek. Privatizálni akarta az Aéroports de Paris repülőtér-üzemeltető céget.

A szuverenitás illúziója

Le Marine vétója a francia szuverenitás illúzióját kelti. Ha a vevőjelölt uniós ország vállalata lett volna, semmit sem tehetett volna, mert a tőke szabad áramlásának szabálya értelmében legfeljebb a versenyhatóság vizsgálhatta volna a felvásárlást. A döntés ugyanakkor nem fakad valamilyen átgondolt iparpolitikából, nem tesz semmit a francia vállalatok gyengesége ellen, ami a koronavírus-oltások fejlesztésében is megmutatkozott. A Pasteur feladta ezzel kapcsolatos próbálkozását, a Sanofi óriási csúszásban van a külföldi gyógyszergyártókhoz képest, a francia-osztrák Valneva Skóciában fogja gyártani saját készítményét.

A 2008-as pénzügyi válság idején az akkori francia elnök, Nicolas Sarkozy a nagy pénzügyi szolgáltató csalásaira utalva a kapitalizmus morálissá tételének szükségességéről értekezett. Utódai politikát akarnak építeni erre. Le Maire egy nemrégiben megjelent könyvben az mondja, hogy a pandémia nyomán a politikának kell jó útra terelnie a gazdaságot. Hogy pontosan mi értendő ez alatt, az homályban marad. Ha azonban azt jelenti, hogy el kell üldözni a külföldi tudást és technológiát a hazai gazdaságból, akkor költséges próbálkozás lesz - véli a brit üzleti lap publicistája.