Óriási összeget, 130 milliárd eurót (51 ezer milliárd forintot, nagyságrendileg a teljes magyar államadósnak megfelelő pénzt) költik el, vagy készülnek elkölteni a közép-európai országok új atomerőművek építésére, az elsők 10 éven belül üzembe állhatnak.
A sok helyen még csak a tervezőasztalokon létező beruházások teljesen átalakíthatják az atomenergia-térképet a régiónkban és Nyugat-Európában, térségünkben az új erőművek építése jellemző, tőlünk nyugatra pedig főleg korszerűsítések zajlanak. Mindennek köze van az ukrán-orosz háborúhoz is, az olcsó orosz energiahordozókról (elsősorban gázról) leválni kénytelen régiós országok elsősorban az atomenergiában látják a kiutat és a gázüzemű erőművek alternatíváját, ez a fő oka a hirtelen jött beruházási terveknek.
A projektek részben vagy teljes egészben állami szerepvállalással zajlanak (nincs olyan tőkeerős szereplő Közép-Európában, amely képes lenne bevállalni egy ekkora méretű beruházás üzleti kockázatát és kivárni a megtérülését), a finanszírozás is főleg állami forrásokból történik, kiegészítve EU-s pályázati pénzekkel, amelyekért egymással versengve küzdhetnek meg az érintett országok.
Tőlünk nyugatra egész más a helyzet - állapítja meg a Bloomberg körképe. Belgium és Spanyolország a fokozatos kivezetés híve, bár ők is belátták, a háború miatt az energiaellátás kockázata nőtt, így a tervezett határidőt későbbre tolták.
A legkitartóbbak a német ajkúak: Ausztria tartja magát az 1978-as népszavazáshoz, amikor a lakosság úgy döntött, nem kér az atomenergiából, így a nem sokkal előtte elkészült, a magyar határtól 130 kilométerre Zwentendorfban található erőművüket azóta sem helyezték üzembe; a németek pedig a 2011-es fukusimai katasztrófa óta nem a nukleáris energiatermelésben látják a jövőt.
A legnagyobb kitettséggel a franciák, a belgák, a svédek és a finnek rendelkeznek, ezekben az országokban atomreaktorokban állítják elő az energiaszükséglet minimum harmadát. Az EU legutóbb (3 éve) átadott reaktora is finn, a soron következő pedig egy franciaországi lesz, a Flamanville-3 EPR reaktor még idén nyáron üzembe állhat.
A költségek bármerre nézünk óriásiak, a határidőket pedig rugalmasan kezelik. Lengyelországban például májusban döntöttek arról, hogy 2032 helyett csak 2040-re készüljön el az ország első nukleáris létesítménye. A tervezett kiadások most 30 milliárd dollárról szólnak, ami megegyezik a lengyelek 2023-as évi védelmi költségvetésével és kiteszi a GDP közel 4 százalékát.
Ezt a lengyel állam képtelen egyedül előteremteni, ezért – ahogy más régiós országok – a 2028-2034-as EU-s költségvetési ciklus tárgyalására várnak, ami valószínűleg jövő júniusban esedékes.
Más országokban, például Romániában nem várnak az EU-s támogatásokra, hanem zöld kötvények kibocsátásával és állami hitelek lehívásával bővítenék nukleáris kapacitásaikat, emellett némileg különutasok: továbbra is kitartanak az első kis méretű moduláris atomreaktor (SMR) technológia mellett. A csehek még sehol sem tartanak, 1-4 reaktort szeretnének, de kivitelezőt sem találtak.
Egyébként az egész kontinensre jellemzőek az időbeli csúszások és az elszálló kivitelezési költségek. Szlovákiában a Mohi erőmű utolsó elkészült blokkját 10 év késéssel adták csak át, a költségek végül a tervezett 2 milliárd euró duplájára rúgtak. A Robert Fico elleni merénylet miatt háttérbe szorult a hír, de épp azon a tragikus napon döntött a szlovák kormány egy teljesen új, állami tulajdonú, legfeljebb 1200 megawatt teljesítményű atomerőműblokk építéséről, elemzők szerint a várhatóan 10 milliárd euróra rúgó költségek miatt azonban bizonytalan a megtérülés, a mai áramárak mellett legalábbis. A háború előtt 15 éven át is olcsó volt a villamos energia, akkor sem érte meg beruházásokba fogni, de a 2022-ben kitört háború bebizonyította, nem érdemes halogatni az energetikai fejlesztéseket.
A régió többségében francia és amerikai technológiára épít, a lehetséges kivitelezők listájáról a Roszatomot mindenhol kihúzták, ez alól egyedül Magyarország és a Paks II projekt a kivétel.
Van még egy szűk keresztmetszet, a szakemberhiány: egyre több közép-európai atomerőmű-projekt felelőse kesereg azon, hogy az építés, illetve felújítás alatt lévő franciaországi atomerőművek szinte minden szakembert elcsábítanak a térségből.