Dél-Korea bejelentkezett a lengyel kormánynál, hogy ajánlatot akar tenni a tervezett nem kevés atomerőmű felépítésére - adata hírül a Notes from Poland. Ezzel az Egyesült Államok és Franciaország atomiparának nyomába lépnek. Az ajánlattevő az állami tulajdonú Korea Hydro & Nuclear Power (KHNP), amely hat APR1400 nukleáris reaktort telepítene. Ezek összes áramtermelési kapacitása 8,4 gigawatt lenne (a paksi atomerőmű két gigawattos).

A vállalat sajtóközleménye szerint a dél-koreaiak úgy látják: technológiájuk teljesíti azokat az elvárásokat, amelyeket a varsói kormány körvonalazott, beleértve ebbe az enyhén szólva szoros határidőket is. Az első reaktort már 2033-ban be akarják indítani annak ellenére, hogy egyelőre még a tendereztetés sem kezdődött el, és még az atomerőművek végleges helyét sem jelöltek ki. A teljes erőműarmada 2043-től állna a lengyelek szolgálatba. A KHNP a jövő év első negyedévében kíván hivatalos ajánlatot tenni az óriási projektre.

A lengyel fél az amerikai indulóktól is jövőre vár ajánlatot, miután már aláírtak egy kormányközi egyezményt az együttműködésről a nukleáris energia terén. Franciaországból október utolsó hetén érkezett egy előzetes felajánlás 6,6-9,9 gigawatt nukleáris kapacitás kiépítésére, az állami áramszolgáltató EDF irodát nyitott Varsóban, hogy elősegítse a francia-lenyel nukleáris kooperáció fejlődését. (Azért életfogytig szóló állásra ne számítson az, aki ott dolgozik.)

A varsói vezetés első számú feladata, hogy találjon végre egy helyet, ahol össze lehetne ütni az első atomerőművet. A legvalószínűbb helyszínnek jelenleg az ország északi részén lévő Lubiatowo-Kopalino/Żarnowiec tűnik, ahol az 1980-as években egyszer már elkezdték a egy nukleáris létesítmény építésének előkészítését.

Van egy kis gond

Lengyelország nukleáris jövőképe bár a jelek szerint tovább tisztult, valójában ez egyáltalán nincs így. Az, hogy Lengyelországnak nincs tapasztalata az atomerőművek építésében és működtetésében, hogy nincs a tudományos életben és az iparban se "nukleáris kasztja" - és ezt felépíteni nem lesz elegendő rá 3-5 év - az csak a kisebbik gond.

A nagyobb probléma az, hogy a lengyel energetika az atomerőmű építésben is az orosz energiafüggéstől igyekszik menekülni. Attól a Rosatomtól zárkózik el, amely - ha megkötésekkel is, de - az egyedüli potenciális, külföldön is részben sikeres építőnek számít a világon. (Kína épít atomerőművet, sőt, ők építik a legtöbbet a világon, de egyelőre csak és kizárólag belföldi használatra.) A Roszatom van a legjobb helyzetben az atomerőműexportot illetően, úgy is, hogy a cég és rajta keresztül az orosz atomipar jelenleg évek óta szenved Finnországban és Magyarországon, mert nem képes európai norma szerint megfelelő létesítési tervdokumentáció benyújtására.

De az orszokhoz képest a francia EDF is, az amerikai Westinghouse is, és még a most bejelentkező dél-koreai KEPCO is sokkal-sokkal bizonytalanabb lábakon áll.

1. Az EDF, amelyre a következő évtizedben rászakad a francia atomerőmű flotta felújítása és a régi erőművek újra cserélésének roppant terhe és költsége a Flamanville-3 reaktor építésével a "hogyan ne építs atomerőművet?" állatorvosi lovát nevelgeti: minden határidőt, minden költségkeretet túlléptek, és mindent elrontottak már, amit el lehet. Ha ez nem volna elég, az EDF az Egyesült Királyságban éppen lassan felőrli a saját maradékát a brit Hinkley Point C építésében.

2. A Westinghouse az Egyesült Államokban évtizedek óta kudarcot kudarcra halmoz. A világ legnagyobb atomerőmű arzenáljával, jelenleg 93 üzemelő reaktroblokkal rendelkező országban működik egyben a legöregebb miskulancia is - az amerikai atomerőművek átlagéletkora 40,8 év. Leginkább azért mert az USA évtizedek óta nem épített és indított a hálózatra új reaktorokat. 1996-ban kapcsoltak utoljára új építésű nukleáris reaktort a hálózatra, de azóta több mint 40 egységet már leállítottak. A Westinghouse pedig jelentkezett be Lengyelországban atomerőmű építésre, hogy odahaza nemcsak hogy csődbe ment, de az éppen "építés alatt álló" Vogtle 3 és 4. valójában 1986 óta épül, és mióta 2013-tól új lendülettel ismét nekiláttak, az akkor 2016-ra befejezni ígért projekt lényegében kivitelezhetetlennek tűnik, és mind költségvetésben, mind határidőben azóta is csúszik. Rengeteg biztonsági és minőségi kifogás merült fel, s legutóbb még a saját maguk által bevállalt gyorsításról szóló státuszjelentést sem tudták időre előállítani, s így a Vogtle 3 2020-ban sem készült el.

3. A dél-koreai beruházó “lőlapja” messziről ugyan jól mutat (odahaza 23 működő reaktor, 4 pedig építés alatt, az aktív atomerőművek átlagéletkora csak 22,1 év; külföldön pedig egy, az Egyesült Arab Emírségekben végrehajtott, sikeresnek látszó projekt (Barakah-1), valóban ugyanazokat a sebeket és fekélyeket (határidő és költségtúllépés, korrupció stb.) mutatja, mint az iparág többi szereplője. Ahogyan az Energiaklub építés alatt álló atomerőműveiről szóló tanulmánya írja: Az ország, amely annyira biztos volt a saját technológiája hibátlanságában, hogy a fukusimai katasztrófa után egyetlen nukleáris blokkját sem állította le, és 2012-ben még azzal számolt, hogy 2021-re 11 új reaktort avatnak, és 2035-re az pedig a meglévő 23,9 százalékos nukleáris részarányt az energiamixben akár 60 százalékig is feltornásszák, ma már az utolsó nukleáris reaktorépítéseit intézi.
 Dél-Korea néhány éven belül kiszáll az atomerőmű építésekből, és mégis: Lengyelországban azért még építene - hogy is van ez?
Ráadásul az Emírségekbe vállalt koreai minta projektről is kiderült: igaz ugyan, hogy az első blokkot időre és kulcsra készre megépítették, de 2020-ra 4 blokkot ígértek, és már az első reaktor átvételekor (2017) egy több mint 400 tételes hibalista íródott, így még a Barakah-1-et se tudták a hálózatra kapcsolni 2020-ban. A hibák kijavítása 2021 áprilisáig elhúzódott.

Van más is

Korábban megírtuk, hogy a lengyel kormány atomerőmű építésről szőtt álmainak az sem kedvez, hogy miközben az atomerőműépítés a legköltségesebb és legalább 10 évig elhúzódó (és ezzel együtt is a leginkább kiszámíthatatlan) beruházás, Varsó elképzelése az, hogy nem is a saját pénzéből végeztetné el a nukleáris beruházásokat, így most olyan befektetőket keresnek, akiknek van 47 milliárd eurója úgy, hogy annak megtérülésére valószínűleg 2100-ig várniuk kellene.

Egyes lengyel üzletemberek azonban nem akarják kivárni, hogy mi lesz a kormány gigantikus programjával, és azt fontolgatják, hogy kisméretű reaktorokat (Small Modular Reactor, SMR) rakatnak a gyáraik telephelyére - amit saját zsebből, maguknak finanszíroznak. A probléma az, hogy SMR egyelőre nem kiforrott, nem kereskedelmi forgalomra kész technológia, ráadásul a polgári alkalmazása nincs kitalálva.

Egy nemrégiben készült közvélemény-kutatás szerint a lengyelek többsége nem támogatja az atomenergia felhasználását.