Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke ostobaságot csinál, ha fegyverkezési versenyt indít az USA és Oroszország, illetve Kína között - kezdi erős felütéssel cikkét Leonid Bershidsky, a Bloomberg Berlinben dolgozó publicistája. A garabonciás elnök majdnem szó szerint elismételte nagyra tartott elődje, Ronald Reagan szavait, amikor arra figyelmeztette a világ más nagyhatalmait, hogy országa a világ bármely más államánál több anyagi erőforrást tud csatasorba állítani egy nukleáris fegyverkezési versenyben.

Azt követően vezette elő fenyegetését, hogy a washingtoni kormány felmondta a még a Szovjetunióval kötött, 1987-es megállapodást a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásáról (INF). Trump megállapítása igaz, mint ahogy Reagan is jól gondolta, hogy a szovjetek nem lesznek képesek követni a kiadásokban az USA-t - ismeri el Bershidsky -, de nem veszi figyelembe azt az apróságot, hogy nem az 1980-as években élünk.

Működött is, meg nem is

Reagan alatt látványosan, 53 százalékkal bővültek az USA katonai kiadásai - derül ki a Stockholm International Research Institute adataiból. A keret 2016-os árakon számolva az 1980-as 402,5 milliárd dollárról 615,6 milliárdra nőtt (ez a magyar GDP 3-4-szerese). Megbízható statisztikai adatok híján sokkal nehezebb becsülni, hogy eközben a Szovjetunió mennyit költött ugyanerre a célra. Mihail Gorbacsov, az utolsó szovjet elnök azt mondta, hogy GNP-je 20 százalékát - miközben az USA csak GDP-je 6,3 százalékát.

Ezért nem meglepő, hogy a szakértők egy része úgy véli, hogy a felpörgetett fegyverkezési verseny költségei vitték csődbe a Szovjetuniót. Jegor Gajdar, aki az összeomlás után megkezdte az orosz gazdaság sokkterápiáját, ezzel szemben úgy véli, ez csak részben igaz. Legalább ilyen fontos oka volt a csődnek a szovjet gazdaság teljes rugalmatlansága és a kétbalkezes tervgazdálkodás erőltetése. Ezzel együtt Gorbacsovnak sokkal fontosabbak voltak a fegyverkezési tárgyalások, mint elődeinek, mert a katonai büdzséből remélt pénzt az ország reformjára.

Halvány végeredmény

Ami a dolog katonai oldalát illeti, semmit sem nyert az USA - véli a Bloomberg publicistája. A két ország atomütőereje azóta is nagyjából egyensúlyban van, hiába költenek rá sokkal többet az amerikaiak. Az Egyesült Államok 2016-os árakon számolva dollárban 17-szer többet fordított katonai kiadásra 1990 óta, mint Oroszország, az elmúlt évben 11-szeres volt a különbség. Mivel az orosz hadsereg konvencionális erői gyengébbek az USA-énál, Moszkvának fontosabb a nukleáris elrettentés, mint Washingtonnak, ezért indították el az ország atomfegyvereinek modernizálási programját.

A paritás fenntartása nem igazán ró nagy anyagi terhet az orosz kormányra, amely a GDP négy százalékán tartja a védelmi büdzsét. Ha az USA belehúzna a fegyverkezési versenybe, Oroszország akkor sem kényszerülne olyan csillagászati kiadásokra, mint a Szovjetunió Gorbacsov idejében. Végső soron immáron ez is egy kapitalista ország, ami hatékonyabbá tette a gazdaságát.

Öngólok az öngólon belül

Ráadásul az USA rosszul jár azzal, hogy felrúgja az INF megállapodást. Oroszország helyzete ugyanis ezzel könnyebbé válik, mivel nem kell költséges módszereket keresnie - például levegőből vagy tengerről indítható közepes hatótávolságú fegyvereket fejlesztenie - azért, hogy megkerülje az egyezséget, hanem az olcsóbb földi mobil kilövőrendszerekre fektetheti a hangsúlyt.

Emellett az Egyesült Államoknak két fronton kell harcolnia az oroszok és a kínaiak ellen. Területi elhelyezkedéseik különbsége miatt az USA-nak meg kell győznie egyes szövetségeseit, hogy helyet adjanak a területükön a közepes hatótávolságú amerikai nukleáris fegyvereknek, ám Oroszország és Kína nem kényszerül erre.

Bershidsky szerint egy új fegyverkezési verseny éppen annyira hasonlítana az 1980-as években vívott párjára, amennyire Trump komolyan vehető Reagannel összevetve. Az orosz és a kínai válasz viszont annyival lenne keményebb, amennyivel Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök erőteljesebb politikus, mint Gorbacsov volt.

A fotó forrása: Pexels