A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke

A monetáris politika tankönyvi megoldása az eurózóna jelenlegi helyzetére egyértelműen a kamatvágás, mégsem biztos, hogy így dönt ma az Európai Központi Bank (ECB). Utoljára 2012 júliusában csökkentették az irányadó refinanszírozási kamatlábat − 1 százalékról 0,75 százalékra −, azóta viszont az ECB az eurózóna egybentartásával kapcsolatos szóbeli intervención kívül szinte nem mozdult, miközben a reálgazdasági viszonyok az év elején újra romlásnak indultak (a már öt negyedév óta húzódó recesszióból pedig egy pillanatra sem jött ki a valutablokk).

Kapcsolódó

Az utóbbi hónapok tartását azzal indokolták az európai jegybanknál, hogy a növekedés beindulására számítanak a második félévben − ez az elképzelés azonban az elmúlt hetek-hónapok makroadatai és egyéb jelzései alapján hiú reménynek tűnik. Csak a héten az Európai Bizottság gazdasági bizalmi indikátorának esését és az eurózónán belüli munkanélküliség újabb rekordértékét jegyezhették fel, az infláció pedig többéves mélypontra esett márciusban, egyre messzebb kerülve a kétszázalékos céltól.

Megosztottság az elemzők között

Ennek ellenére megosztottak a piaci elemzők: a Reuters körkérdésében 76 közgazdászból csak 46-an várnak mostantól félszázalékos euróövezeti kamatszintet. Részben magyarázza a bizalmatlanságot, hogy az elemzők közül 66-an nem tartják valószínűnek, hogy a hitelezés élénküljön egy ilyen lépéstől, a legtöbben csak alibinek tartanák (aminek persze így is lehet jelzésértéke).

Ez egybevág az ECB értékelésével: a jegybank szakértői is úgy gondolják, hogy nem az egyébként már így is történelmi mélységben lévő kamatláb az oka a hitelezés gyengeségének, hanem a monetáris övezet fragmentációja. A spanyol vagy az olasz vállalatok negyed százalékponttal alacsonyabb alapkamat mellett se jutnának semmivel olcsóbban forráshoz, mint német megfelelőik, miközben ma nem ritka az ötszázalékos hitelfelár. Ráadásul a pénzpiaci alapok szempontjából irányadó betéti kamatok már most is nullán vannak, és az nem valószínű, hogy az ECB kísérleti jelleggel negatív tartományba vinné − tehát ha csökkenne a fő kamatláb, akkor a kamatsáv is torzulna.

Kép: Napi grafikonok

Egyre hangosabb a Bundesbank

Ennél is nagyobb bajnak tűnik, hogy az ECB − illetve az annak alapjául szolgáló Eurosystem − legnagyobb alkotóeleme, a német Bundesbank egyre látványosabban ad hangot Mario Draghi elnök döntéseivel szembeni ellenérzéseinek. Megfigyelők szerint tágabb értelemben inkább arról van szó, hogy a német jegybank már nyíltan szkeptikus az eurózóna megmentésének szükségességét illetően. A német ellenkezés ráadásul nem áll meg a monetáris politika embereinél, a múlt héten maga Angela Merkel is megszólalt az ügyben, pedig a német politikusok ettől általában óvakodnak, tartva a beavatkozás látszatától. A kancellár szerint a német gazdaságnak talán már inkább a kamatemelésre lenne szüksége; megfigyelők szerint Merkel elsősorban a német helyi takarékbankok nevében beszélt, amelyek hosszú ideje tiltakoznak a túl alacsony betéti kamatok miatt. Aggodalomra ad okot a német ingatlanpiacon tapasztalható áremelkedés is, a konjunktúra viszont már a legnagyobb európai gazdaságban sem olyan acélos, mint tavaly volt.

Több ECB-kormányzó is nyilvánosan elmélkedett arról a közelmúltban, hogy miként lehetne célzottan, jegybanki politika segítségével élénkíteni a banki hitelkihelyezést a periféria hitelínségben szenvedő országaiban, ám arra kevesen számítanak, hogy egy ilyen programot be is jelentsenek ma. Mindenesetre sem ez, sem a kamatcsökkentés nem eldöntött kérdés, és sokak szerint nem is ez a legfontosabb téma ma az eurózónában: relevánsabb lehet a megszorításokra alapozott költségvetési politika jövője vagy a tagországok közötti szolidaritás alakulása.