Lefutottnak látszanak a szeptember 29-ei osztrák parlamenti választások, a közvélemény-kutatások szerint Sebastian Kurz a konzervatív Néppárt élén győz, és négy hónappal a hatalom elvesztése után ismét beülhet a kancellári székbe - kezdi a szavazás háttéréről szóló cikkét a Financial Times. Vitathatatlan elsősége jól mutatja, milyen sikerrel szerezte meg a politikai közép támogatását az országban, miután néhány éve, 31 évesen az EU legfiatalabb kormányfője lett. Pártja, az ÖVP az irányításával folyamatosan 35 százalék körüli támogatottságot élvez.

Hiába vehető azonban biztosra a kancellár személye, ettől még bizonytalan, hogy milyen irányba fordul az ország kormányzása. Miután gyakorlatilag nincs esély arra, hogy a várható győztes párt egyedül abszolút többséget szerezzen, azaz koalícióra kényszerül, Kurznak el kell döntenie, melyik választási riválisával áll össze. Hogy mire jut ez ügyben, az alapjaiban határozza majd meg kormánya jövendő politikáját és saját imázsát is. Politikai bázisa szilárd, de nem határozza meg egyértelműen, merre kell indulnia - véli Thomas Hofer ismert osztrák politikai elemző.

Kapcsolódó

Felemás siker

A még mindig csak 34 éves volt kancellár úgy érte első sikerét, hogy kőkemény bevándorlásellenes politikát hirdetve jobbra tolta az ÖVP-t. Ezután összeállt az Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ), Európa egyik legrégebbi radikális jobboldali pártjával, amit vagy úgy értékeltek az elemzők, hogy a hatalomba emeléssel semlegesíti a populista jobboldalt, vagy úgy, hogy legalizálja az elfogadhatatlan szélsőséget.

Sok tősgyökeres konzervatív díjazta, hogy véget vetett az osztrák politikát a második világháború óta meghatározó konzervatív-szocialista nagykoalícióknak, és végre igazi jobboldali politikát visz az ország élén. Mindez azonban nem tartott sokáig, mert robbant az FPÖ vezetője, Heinz-Christian Strache botránya: kiderült, hogy kész lett volna orosz segítséget (pénzügyi támogatást) igénybe venni pártja erősítéséhez, amit kormányra kerülve állami megrendelésekkel viszonzott volna.

Maradt, ami volt

Ebbe belebukott a kormány, ám maga Kurz viszonylag érintetlenül úszta meg az ügyet. - Mindenekelőtt a hatalmon akar maradni, emellett egy PR-zseni, továbbá keresi az egyensúlyt, keresi, merre megy a többség, hogy az élére állhasson - jellemzi politikustársát Helmut Barndstätter, a liberális Der Kurier korábbi szerkesztője, jelenleg a liberális Neos párt képviselőjelöltje. Szerinte Kurz meggyőzte sok honfitársát, hogy a megválasztásával a változást támogatnák, ám eközben egy igen halvány gazdasági reform szerepel a programjában.

Továbbra sem tudja senki, hogy ki is valójában Sebastian Kurz és mit is akar igazából - ért egyet az előtte szólóval Hannes Swoboda, a szociáldemokrata párt (SPÖ) veterán politikusa, korábbi parlamenti képviselő. Egy biztos, bár népszerűsége töretlen, mostanra elvesztette csodagyerekimázsát. Jobb a többi kancellárjelöltnél, de egy újabb ÖVP-FPÖ koalícióban nem tudná ellenőrzése alatt tartani a Szabadságpártot, mert ehhez nem elég tapasztalt - adott hangot az utca embere véleményének egy bécsi fiatal asszony.

Mi jöhet?

Kurz óvatos kampányt folytatott az előrehozott választások előtt, kerülte a túlságosan karakteres állásfoglalásokat, még a migráció kérdésében is, amelyben keménykedése meghozta 2017-es győzelmét. A koalíciókötés során, azonban kénytelen lesz egyértelműen elkötelezni magát valami mellett. Ifjú tanácsadói azt szivárogtatják ki a sajtónak, hogy minden lehetséges.

A legkisebb valószínűsége egy újabb konzervatív-szociáldemokrata nagykoalíciónak van, mert az ifjú politikus fő ígérete, hogy szakít a múlt sokszor zombiszerűvé kormányzásával. Egy újabb forduló az FPÖ-vel kockázatosnak látszik, mert a következő méretes botrányt már nem úszná meg szeplőtelenül a kancellár. Új lehetőség egy hármas összefogás a szavazataikat várhatóan erősen növelő Zöldekkel és a liberálisokkal.

Az utóbbi több kompromisszumot igényelne és gyengítené a kancellár személyes befolyását, de lehetőséget adna Kurznak, hogy helyreállítsa a szélsőjobbal kötött összefogása miatt megtépázott imázsát Európában. Hofer professzor szerint akármelyik útra is lép, az a legfontosabba, hogy következő kormánya ne kérészéletű legyen, hanem kitartson öt évig, mert időre van szüksége ahhoz, hogy felmutasson valamilyen szakpolitikai teljesítményt.