Az autógyártók kivétel nélkül azt kommunikálják, hogy közel járnak az önvezető autók létrehozásához, amit látványos propaganda videókkal igyekeznek bizonyítani. Ezeken hátsó ülésen ülő nézőpontjából látjuk, amint a kormánykerék magától mozog az autó haladását irányítva, ám az igazság az, hogy a tesztkörülmények között korlátozottan működő megoldásoknak semmi közük a valósághoz – derül ki egy a témáról hosszan értekező Bloomberg-cikkből.

Nem véletlen, hogy egyetlen robottaxit sem látunk az utakon valóságos forgalmi körülmények között. Hat évvel azt követően, hogy először megjelentek az első kipróbálható önvezető autók és húsz évvel azt követően, hogy az első demókról készült videókat láthatták az autósok, csak néhány ilyen járműt látni az utakon nagyon-nagyon korlátozott környezetben. A problémák elemiek. Az önvezető autók lényegében csak napsütésben működnek és gondjaik vannak az olyan helyzetekkel, mint az útépítések, a keresztbe futó állatok, a fekvőrendőrök és a közlekedésterelő bóják.

A  legnagyobb probléma azonban az, amit a szakmában úgy neveznek, hogy védtelen balkanyar. Magyarul, ha nincs közlekedési lámpa, hanem simán be kéne kanyarodni balra, akkor az önvezető autók egyszerűen kifekszenek. Nem tudják kezelni azt a problémát, hogy szemből és balról is jöhetnek autók, amelyeknek keresztezhetik az útjukat.

A nagy varázslat

Itt tart az önvezető autók fejlesztése, miközben a McKinsey & Co. tanácsadó cég szerint eddig 100 milliárd dollárt költöttek a fejlesztésükre. (Ez az éves magyar GDP nagyságrendjébe eső összeg.) Miközben az autóipar nagyvállalatai kincstári optimizmussal kommunikálnak a témáról, a hozzáértők körében egyre erősebb az a vélemény, hogy nem hogy közel járunk az önvezető autók megszületéséhez, de valójában évtizedekre vagyunk ettől.

Ez egy átverés – mondja George Hotz, a vezetéstámogató rendszereket fejlesztő Comma.ai Inc. munkatársa –, miközben az önvezető autókkal foglalkozó cégek értéke több tíz milliárd dollár és dől beléjük a befektetői tőke. Számos startup alakult a technológia fejlesztésére az elmúlt években, de mindegyik felvásárlási célponttá vált. Mike Ramsey, az autóiparhoz jól értő Gartner piackutató cég elemzője csak annyit mond: lesznek az autószalonokban megvásárolható autók, de mire eljutunk odáig a mai fiatal generációk igencsak idősek lesznek.

Hasonló véleményen van Anthony Levandowski autómérnök, az önvezető autók egyik korábbi nagy propagandistája. Úgy látja, alig találni olyan technológiát, aminek a fejlesztésére több pénzt költöttek kevesebb eredménnyel. Mint mondja, az józanította ki, hogy összevetette az autógyártók ígéreteit (egyben az ő korábbi reményeit) a valósággal, amiből arra a következtetésre jutott, hogy az önvezető autó egy hobbi, nem egy üzleti lehetőség.

Közben a befektetők is elfordultak az önvezető technológiákat fejlesztő cégek egy részétől. Az Index pár napja idézte Crunchbase elemzését, amely 14, nemrégiben tőzsdére bevezetett cég teljesítményét vizsgálták. 2020-ra a piac komolyan megéhezett a futurisztikus megoldásokra, és az ilyen vállalkozások részvényeit kibocsátásukkor mintegy 51 milliárd dollárért vásárolták. Pár évvel később e cégek összesített piaci értéke alig haladja meg a 9 milliárd dollárt. 

Inkább az emberek

Érdekes jobban átgondolni azt az érvet, miszerint azért kellenek önvezető autók, mert az emberek csapnivaló autóvezetők. Valójában ennek ellenkezője az igaz. Az USA-ban, ahol igazán nagy az autóforgalom, minden 100 millió mérföld levezetett kilométer alatt veszíti el az életét egy ember közlekedési balesetben – derül ki az amerikai közlekedésbiztonsági hivatal adataiból. Az iskolabuszok 500 millió mérföldenként keverednek olyan balesetbe, amelyben meghal valaki

A balesetek ráadásul az emberek hanyagságára, nem pedig hozzá nem értésére vezethetők vissza. Ilyen az ittas vezetés, a gyorshajtás, a telefonásás vagy az elalvás vezetés közben. A Waymo az önvezető autók piacvezető cége azt állítja, hogy tíz év alatt 20 millió mérföldet tettek meg autói balesetmentesen (a napfényes Kaliforniában). Ez azt jelenti, ennél 25-ször többet kell levezetniük technikai magányukban, mielőtt halvány fogalmat alkothatnánk arról, hogy képesek hozni azt, mint az iskolabuszsofőrök tudnak.

Miközben azt hisszük, hogy a komputerek mindentudók, valójában elég ostobák. Persze sokkal gyorsabban kezelnek adatokat, információkat, mint az emberek, de ez kevés a vezetéshez. Ha például egy sofőr látja, hogy az úton előtte galambok vannak, akkor tudja, hogy el fognak repülni, és tudja, hogy ezzel a mögötte jövő autós is tisztában van, ezért nem igazán fog fékezni. Egy számítógép csak egy akadályt lát maga előtt, nem számol az előbbiekkel és ezért páros lábbal fékezhet. Nem véletlen, hogy az önvezető autók gyakran részesei a ráfutásos baleseteknek.