Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke olyan diplomáciai manőver részese lehet a Kim Dzsongun észak-koreai diktátorral tervezett találkozóján, amilyet Richard Nixon élt át, amikor találkozott Mao Ce-tunggal, Kína kommunista diktátorával 1972-ben - vezeti fel a frissen bejelentet Kim-Trump csúcstalálkozó hátterét elemző cikkét Jamil Anderlini, a Financial Times (FT) Ázsiára szakosodott újságírója.
Akkor nem kisebb dolog történt, mint hogy az USA kibékült egyik korábbi ádáz ellenségével, ami gyökeres geopolitikai változáshoz vezetett. Ahogy akkor Nixon találkozója Maóval valami másról szólt, nevezetesen arról, hogy közösen üssenek egyet a Szovjetunión, úgy most a Trump-Kim csúcs is egy harmadik szereplő, Kína visszaszorításáról szól.
Játékosok
Az FT szakszerzője szerint a csúcstalálkozó bejelentése elsősorban Kínában üthette ki a biztosítékot. Aki a legbosszúsabb lehet, az Hszi Csin-ping kínai államfő. A pekingi vezetés az Észak-Korea körüli feszültség kiéleződése során eddig az aggódó nagybácsi szerepét játszotta, azét, aki nagyon azon van, hogy megrendszabályozza önfejű unokaöccsét, miközben lényegében nem csinál semmit.
A játék egyik főszereplőjének, Kimnek minden oka megvan arra, hogy tapsoljon magának, ugyanis úgy érte el a találkozót az USA első emberével, hogy minimális engedményt tett. A másik légy, amelyet lecsaphat, Kína visszaszorítása.
Az FT szakszerzője szerint ugyanis a phenjani vezetés semmit sem akar jobban, mint csökkenteni országa függését a kínai élelmiszer- és üzemanyag-szállításoktól. Minden másnál jobban tartanak attól, hogy pekingi kollégáik a korábbinál nyersebben lépnek fel velük szemben.
Vazallus szerep
A millennium környékén Észak-Korea többször vazallus szerepbe kényszerült Kína nyomása alatt és az elmúlt években egyes kínai stratégák és döntéshozók eljátszottak azzal a gondolattal, hogy rendszerváltásra kellene kényszeríteni a dzsucse ideológiát követő rezsimet.
Anderlini 2016-ban járt Észak-Koreában, és meglepte, hogy az őrzésére kirendelt biztonsági emberek milyen mélyen utálták Kínát. Ugyanez volt elmondható a tisztviselők többségéről is, akikkel beszélt.
Peking a nyilvánosság előtt óvatosan üdvözölni fogja a Kim-Trump találkozó hírét, ám a színfalak mögött mindent el fog követni annak érdekében, nehogy a két koreai állam valamiképpen egyaránt az USA-val jó viszonyt ápoló országok közé kerüljön. Ettől persze még nagyon messze vagyunk, főként, hogy Észak-Korea megszokta, hogy gyenge pozícióból tárgyal, ezért igyekszik többszörösen túlbiztosítani magát.
Nem adja fel
Látva Moammer Kadhafi líbiai vezér sorsát, akire ráomlott a rendszere miután feladta nukleáris programját, s ezzel veszélytelenné tette magát, Kim soha nem fog teljesen lemondani az észak-koreai atomfegyverekről - véli az FT cikkírója. Ezen Trump állítólagos üzleti tárgyalási és alkukötési ügyessége sem fog változtatni.
Ugyanakkor Anderlininek tetszik az a szemtelenség, amivel az amerikai elnök a sutba dobva minden korábbi amerikai vezető óvatoskodását belement a csúcstalálkozóba. Ha a gyenge esélyekre rácáfolva Trump össze tud hozni valamilyen megállapodást Észak-Koreával, azzal alaposan megfricskázza összes bírálóját és elődjét.
Ebben persze megakadályozhatja egy másik párhuzam, ami közte és Nixon között húzható. Az elnökválasztási kampányának orosz támogatásával kapcsolatos vizsgálatok olyan ügyeket tárhatnak fel, amelyek elvonhatják a figyelmét attól, hogy az Észak-Korea és az USA közti békülés előtt egyengesse az utat.
A fotó forrása: Nicholas Kamm/AFP.