Az Európai Unió két olyan veszéllyel került szembe, amely a létét fenyegeti: az egyik Donald Trump amerikai elnök politikája, a másik Matteo Salvini olasz radikális jobboldali pártvezér internatcionalista nacionalizmusa - írja Wolfgang Münchau, a Financial Times (FT) európai szakírójának cikkéből.

Az USA garabonciás államfője jelentette veszély nyilvánvaló, közvetlen és brutális. Az acél és az alumínium EU-s importvámja után valószínűleg jön az európai autók amerikai exportjára kivetett büntetővám. Az EU megfizeti az árát annak, hogy túlságosan támaszkodott az USA-ra mint kivitele felvevőpiacára és mint biztonsága garantálójára.

Kapcsolódó

Rémisztő siker

Az a fenyegetés azonban, amelyet Salvini jelent nagyobb, ha nem is olyan közvetlen, mint a Trump-adminisztráció csapásai. Amióta az elitellenes Öt Csillag Mozgalommal megállapodott a kormánykoalícióról, két ravasz döntést hozott. Felfüggesztette a vitát arról, hogy Olaszországnak ki kellene lépnie az eurózónából és belügyminiszteri posztját úgy használja, mint egy hordószónok a hordót. És ez utóbbit rémisztő sikerrel teszi - véli az FT publicistája arra utalva, hogy nem engedett kikötni egy bevándorlókat szállító hajót vállalva a kockázatát, hogy a rajta lévő emberek a tengerbe vesznek.

Szórakoznak

Az olasz vezetés jó rendőr-rossz rendőrt játszik az EU-val. Salvini az utóbbi, Giuseppe Conte miniszterelnök az előbbi. Conte kötött egy rossz üzletet az EU-val a június végi uniós csúcson. Az európai vezetők támogatták, hogy a bevándorlókat bármely uniós ország területén zárt táborokban lehessen elhelyezni, több pénzt adnak a külső határok védelmére és a menekülteket szállító civil szervezetek hajói nehezebben köthetnek ki az európai partokon, mint eddig.

Ugyanakkor a dublini rendszert nem alakították át, amit az olaszok akarnak, így továbbra is az az ország viseli a bevándorlókért a felelősséget, ahol az EU-ba teszik a lábukat. Salvini persze szkeptikusan nyilatkozott a csúcs eredményeiről. A menekültválság nem múlt el, a nehéz döntések váratnak magukra - hangsúlyozza Münchau.

Termékeny talaj

Ez a bizonytalanság az európai populisták hatalmának olyan, mint a termékeny talaj. Ebbe vetették befolyásuk magját, amely immáron szárba szökkenhet. A görögök balos lázadása 2015 első felében az EU ellen - a visszafizethetetlen államadósság egy részének elengedését követelték, ám ehelyett megkapták a harmadik segélycsomagjukat benne az elmaradhatatlan megszorításokkal - azért bukott el, mert elszigetelt volt.

A populisták más stratégiát követnek - véli az FT cikkírója. Szövetségeket kötnek az EU-n belül. Az a céljuk, hogy elfoglalják az uniós intézményeket, amelyeket azután belülről rombolhatnak le. Salvini a 2019. májusi európai parlamenti választásra készül, és az esélyei jónak látszanak.

Lehetséges, hogy fő bal- és jobbközép politikai erőket eltünteti a színről két támadó. Az egyik egy Európa-párti, liberális csoport, amelyet Emmanuel Macron francia elnök fémjelez, a másik a populisták és nacionalisták szövetsége. Az utóbbi rákényszerítheti a jelenlegi legnagyobb erőt, a konzervatív pártokat összefogó Európai Néppártot, hogy átvegye politikájuát vagy létre hozhatja saját európai pártját. Mindkét lehetőség lényege, hogy érvényesíthetik befolyásukat.

Megdőlhet az ellenérv

Sok szakértő azzal érvel mindez ellen, hogy a nacionalisták ellenérdekeltek: német képviselőik vissza akarják fordítani a bevándorlókat országuk határól, az olaszok a náluk partot érők európai elosztását akarják, az osztrákok elutasítják, hogy országuk a bevándorlók tranzit folyosója legyen.

Münchau szerint azonban van valami, ami összeköti őket: újjá akarják éleszteni a nemzeti politizálást Európában. Ezt kétféle módon érhetik el:

  • vagy megnyerik az európai parlamenti választást és ők választják az Európai Bizottság elnökét,
  • vagy elérik, hogy a mérsékelt pártok kapituláljanak, belegyezzenek az európai politika részleges renacionalizálásába.

Rettenthetetlen

Salvni azért jelent súlyos veszélyt az EU meglévő rendjére, mert nem ismeri a félelmet. Ő az első olyan olasz politikus az elmúlt évtizedekben, akiben nem dolgozik az a vágy, hogy a davosi Világgazdasági Fórumon vagy Brüsszelben a világ és az európai elit köreiben forogjon.

És miközben a tapasztalt uniós vezetők zsebre rakták az új fiú Contét, Salvini akkor húzza ki dugót, az olasz kormánykoalícióból, amikor akarja, bár ezt vélhetően az európai parlamenti választás után teszi majd meg. Ne feledjük: Olaszországban ér össze az EU két válsága, az eurózóna gondjai és a migrációs probléma. Az olaszok egyelőre EU-pártiak, de erősödik az euroszkepticizmus.

A vég

Az igazi gond az, hogy az EU stabilitásának feltétele, hogy olyan politikusok, mint Trump vagy Salvini, akik demokratikus felhatalmazásukat a politikai-gazdasági rendszerek felforgatására akarják felhasználni, soha ne kerüljenek hatalomra.

Az a legnagyobb veszély, hogy az Európai Unió olyan sorsra jut, mint az első világháború után Németországban létrejött Weimari Köztársaság. Azt felszámolta egy szélsőséges politikai erő, amely a súlyos gazdasági válságot kihasználva demokratikus választásokon került hatalomra.

A fotó forrása: Pixabay