Éppen jövőre lesz húsz éve annak, hogy az Európai Unió történetének legnagyobb bővítését hajtotta végre amikor tíz európai országot, köztünk hazánkat, 2004-ben tagjai között üdvözölte.

Az Európa-újraegyesítéseként is ismert történelmi pillanat lehetőséget nyújtott az újonnan csatlakozott országok számára, hogy a vasfüggöny lehullása után „visszatérhessenek” Európába és gazdasági tekintetben is felzárkózzanak a centrumhoz.

Utóbbiban kulcsszerepe van az EU kohéziós politikájának. Bár a kohéziós politika eredményességének objektív mérése örökös vitát képez a szakértők között, cikksorozatunk a forrásallokációk mértékére, valamint a tagállamok és az uniós intézmények által közölt statisztikákra támaszkodva értékeli a 2004-óta csatlakozott tagállamok felzárkózásának eredményeit. A sorozat első részeként balti államokat vizsgáltuk.

  • A balti államok régióinak fejlettségi szintje – ha a válságok, mint a 2008-as pénzügyi-, koronavírus-, illetve jelenlegi energiaválság hatására olykor mérsékelt átmenetekkel is, de - konvergál az európai uniós átlaghoz.
  • A legfrissebb adatok szerint (2021) a legnagyobb pozitív változások az egy főre jutó GDP, illetve a versenyképesség növekedésében, valamint a munkaerőpiac fejlődésében (munkahelyteremtés, foglalkoztatottság növekedése) figyelhető meg.
  • A balti országokon belüli területek egymáshoz viszonyított konvergenciája azonban lassú, továbbra is jelentős különbségek mutatkoznak a fentebb említett aspektusokban.

Mi is az a kohéziós politika?

A kohéziós politika az Európai Unió beruházásösztönző politikája, célja a tagállamok közötti konvergencia előmozdítása a közösség stratégiai prioritásai mentén. A 2004-es csatlakozás óta eltelt költségvetési időszakokban az eltérő közösségi célkitűzések végett különböző alapok járultak hozzá az EU tagállamok átlagteljesítményétől elmaradó országok fejlődéséhez. A jelenlegi költségvetési időszakban például a Kohéziós Alap (KA) az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) biztosítja a szükséges forrásokat. Habár az évek során a szakpolitika számos változtatáson esett át, a kohéziós politika alapvetően az érintett országok (és régiók) gazdasági növekedésének és foglalkoztatottsági szintjének emelésével kíván hozzájárulni az adott ország konvergenciájához a fent említett területekhez kapcsoló szektorok finanszírozásával.

Ki jogosult a forrásokra?

A kohéziós forrásokra azok a tagállamok jogosultak, melyek nem érik el az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) EU átlagának 90%-át. A költségvetésben meghatározott pénzek elosztását az Európai Tanács ülésén 1999-ben elfogadott berlini képlet határozza meg, melynek összetevői: az adott ország és az EU gazdasági (GDP/fő) teljesítménye, az adott országon belüli régió népessége, valamint munkanélküliségi rátája. Az elosztás alapját az Európai Unió által bevezetett ún. statisztikai célú területi egységek közös nómenklatúrája (NUTS) adja, amely azzal, hogy a különböző országokon belüli régiók összehasonlíthatóságát segítő statisztikákat közöl, egyidejűleg a forráselosztás alapját is determinálja. Az Európai Unió három szintet (NUTS-1; NUTS-2; NUTS-3) különböztetett meg népesség-küszöbértékek alapján. A forráselosztások alapja a NUTS-2 régiók lettek, melyek népessége 800 ezer és 3 millió fő közé kell, hogy essen. Mindazonáltal a NUTS-2 szinten is elválaszthatók régiók fejlettségi szint alapján: Litvánia például Vidurio ir vakaru Lietuvos, mint kevésbé fejlett, valamint Sostinas fejlettebb régiókra oszlik.

Mennyi forrást kaptak eddig a baltiak és mire volt ez elég?

Észtország, Lettország és Litvánia a 2004. évi nagy bővítési hullámmal (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Málta és Ciprus mellett) csatlakozott a gazdasági integrációhoz. 

A balti államok a nómenklatúrájuk meghatározása után, a 2007-2013-es költségvetési tárgyalásokon már a GDP/fő, foglalkoztatottság és piacméret szerinti minél optimálisabb forráselosztásban igyekeztek érdekeiket érvényesíteni.

A 2007 és 2013 közötti költségvetés időszak kohéziós politikájának rendszere, habár nagymértékben átalakult, a balti államok 2013 végére kiemelkedő eredményeket értek el. A kohéziós források a munkanélküliség csökkentéséhez és a GDP arányos növekedéshez is hozzájárultak az első teljes költségvetési időszakban, a pozitív tendenciát a 2008-as globális pénzügyi válság szakította meg.

A források felhasználása hozzájárult a konvergenciához, a vizsgált államok egy főre jutó GDP-je nagyobb arányban nőtt, mint az EU-átlag. 2013 végére a források abszorpciójában is élen jártak a vizsgált tagállamok: Észtország és Litvánia rátája első és második helyen 81%-os, míg Lettországé 75%-os szintet ért el. Mindemellett az Európai Számvevőszék jelentése szerint pedig a balti államokban kevesebb, a források lehívását érintő hibát találtak együttvéve (25), mint akár Lengyelországban (69) vagy Németországban (56).

A következő, 2014-2020-as időszakban az EU költségvetésének 32,5%-át, több mint 350 milliárd eurót szánt a kohéziós politikára. A legnagyobb forrást a régiók területi konvergenciára hangsúlyt helyező ERFA kapta (200 milliárd euró).

Az ERFA kiemelt forrás volt a balti államok számára, amely mellett a Kohéziós Alapból Észtország 1.073 milliárd eurót, Lettország 1.349 milliárd eurót, Litvánia 2.048 milliárd euró forrást kapott (összevetve is majdnem 2 milliárd euróval kevesebbet, mint Magyarország).

A 2019-es év végére a kohéziós politika eredményei nem csak a vizsgált országokban, de az EU egészében is meglátszottak. Míg a 2004-es bővítés idején az újonnan csatlakozó államok egy főre eső GDP-je az uniós átlag 59 százaléka volt, addigra ez 2019-re 77 százalékra nőtt, amiben nagy érdeme volt a balti államoknak. A koronavírus-járvány és a kibontakozó energiaválság azonban foglalkoztatottságra, konvergenciára és a versenyképességre is rányomta a bélyegét, a munkanélküliség és az inflációs ráta együttes növekedésével.

Mik a legfőbb prioritások a 2021-2027-es időszakban?

Az Európai Unió 2021-2027-es időszakának kohéziós eredményeiről az Európai Bizottság április 28-án tette közzé a „Kohézió 2021-2027: Egy egyre erősebb Unió kovácsolása” című munkadokumentumot. A korábbi szakpolitikai tapasztalatok és külső kihívások miatt a 2021-2027-es költségvetési időszak kohéziós politikájának fókusza az egyszerűsítésre és a megfelelő forrásfelhasználásra irányult. A korábbi tematikus célkitűzések helyébe öt szakpolitikai célkitűzés lépett, melyek mentén egyúttal a forrásfelhasználástól várt hatások is azonosíthatóbbak. Az öt szakpolitikai célkitűzés az Intelligensebb Európa, Zöldebb Európa, Összekapcsoltabb Európa, Szociálisabb Európa és Polgárokhoz közelebb álló Európa elnevezést kapta.

Észtország az EU kohéziós forrásain keresztül 3.4 milliárd euró összeget kap, mely 441 millió euróval kevesebb, mint a 2014-2020-as költségvetési időszakban.

A „forrásvesztés” ugyanakkor nem negatív tendencia, hanem a berlini képlet számítási alapját képző GDP növekedés, az EU27 átlaghoz történő konvergencia, továbbá a munkanélküliségi ráta csökkenésének együttes eredménye. Sőt, az országnak nyújtott támogatás intenzitása az EU tagállamok közül a legmagasabb érték (394.9 euró) egy főre vetítve. Észtország a legnagyobb forrásokat az Intelligensebb Európa és Zöldebb Európa célkitűzésekhez allokálja: 781 millió eurót fordítanak a mikro-, kis- és középvállalkozások versenyképességének növelésére és a digitális infrastruktúra fejlesztésére, a zöld célok elérésére, köztük az energiahatékonysági fejlesztésére helyezik a hangsúlyt.

Lettország az előző költségvetési időszakhoz képest is (203 millió euróval) magasabb összeget, 4.5 milliárd eurót kap az EU kohéziós forrásaiból, melyre csatlakozásától fogva nagymértében támaszkodik.

A Lettországnak szánt támogatás intenzitása az egyik legmagasabb az EU-ban (egy főre 323 eurót tesz ki) és a lettek az állami beruházások több, mint 50%-át EU hozzájárulásokból fedezik.

Lettország az egyik legfontosabb célkitűzése a következő időszakra a régiók közötti infrastruktúrafejlesztés, amely keretében 130 km vasútszállítási útvonalat modernizálnának, a zöld célkitűzésekkel összhangban pedig 23 elektromos vonat beszerzésére is sor kerül. A prioritások társadalmi lábának tekintetében a megbízható és minőségi szociális és egyészségügyi rendszerhez, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzáférést igyekeznek javítani.

Litvánia esetében 6.4 milliárd euróra tehető finanszírozásának többsége a Vidurio ir vakaru Lietuvos kevésbé fejlett régióba (4 393 millió euró), fennmaradó része a Sostines fejlettebb régióba összpontosul.

Az ország hétéves kohéziós forrásainak elosztásából két prioritás is kiemelendő: egyrészről annak majdnem 30%-át, 1.8 milliárd eurót fordítanak az oktatás színvonalának növelésére és a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek kezelésére; másrészről a teljes összeg 20%-át, közel 1.2 milliárd eurót szánnak a territoriális konvergencia elősegítésére. A károsanyag-kibocsátás csökkentése és a megújuló energiaforrások 50%-ra emelése az ország energiamixében a 2030-as céldátumra további 350 millió eurós támogatást kap, amellyel több, mint 100 ezer háztartás és 200 kormányépület energiahatékonysági modernizálását is elősegítenék.

Értékelés: A félig tele, félig üres pohár esete

A kohéziós politikák hatékonyságának megítélése igencsak kettős a balti államok esetében. A fent vizsgált mutatók alapján általánosságban elmondható, hogy a csatlakozásuk óta eltelt közel húsz évben baltiak a legtöbb területen, beleértve a GDP növekedését amunkanélküliségi ráta csökkenését, közeledtek az EU átlaghoz. A pozitív mutatók azonban elsősorban az országokon belüli fejlettebb térségek konvergenciájának köszönhető, míg az országon belüli belső kohézió üteme továbbra is mérsékeltnek bizonyul.

Észtország esetében míg 2021-ben Tallinban (122%) a GDP/fő meghaladta az EU27 átlagát (=100%), addig a többi régióban 72% alatt volt.

Lettországban a GDP/fő 72%-a volt az EU átlagának, ugyanakkor belső territoriális (régióbeli; város-vidék) összehasonlításban még mindig nagyok a különbségek mind az egy főre jutó GDP, mind a foglalkoztatottság tekintetében. Míg 2020-ban a fővárosi (Riga) régió egy főre jutó GDP-je 117%-a, addig például Latgale statisztikai terület GDP/fő volumene 37%-a volt az EU27 átlagnak. A kohéziós politika Litvániában is több szempontból segítette az EU átlaghoz történő konvergenciát: a 2011. évi EU átlaghoz viszonyított 67%-os GDP/fő érték 2021-re 89%-ra nőtt. Ugyanakkor a belső regionális különbségek megmaradtak: a fővárosi (Vilnius) régió GDP/fő értéke 133%-a míg a Közép-Nyugat Litvánia régió csupán 72%-a volt az EU átlagnak.

A Regional Competitiveness Index 2022. évi adatai a versenyképesség tekintetében rámutatnak, hogy az uniós átlagot (EU27=100) csak Észtország (106) haladta meg, míg Litvánia (96) és Lettország (88.6) továbbra is elmarad attól. Az index szerint a balti államok mindegyike az EU átlag felett teljesít a makrogazdaságra, felsőoktatásra és munkaerőpiacra vonatkozó mutatókban, míg a versenyképességet mérséklő tényezők közé az infrastruktúra, az egészségügy és az államok piaci mérete tartozik.