Az eurózóna válsága jelenti továbbra is a legfőbb kockázatot a globális gazdasági növekedésre az OECD szerint. Egyre nagyobb aggodalmat okoz a szuverén adósságok fenntarthatóságának kérdése. Ha ezt nem kezelik megfelelően, akkor az a jelenleg tapasztalt folyamat, amelynek során már a relative biztos finanszírozású országokra is átterjed az adósságválság, komoly gazdasági zavarokhoz vezethet. A banki finanszírozásra és mérlegekre nehezedő nyomás újabb hitelválságot eredményezhet.

Az OECD a komoly veszélyek között említi még az USA adósságcsökkentése körül kialakult döntésképtelenséget is. Ez a nemzetközi szervezet szerint a gazdaságot recesszióba lökheti és ez ellen még a monetáris eszközök is hatástalannak bizonyulhatnak.

Kapcsolódó

A gazdasági kilátásokat csak határozott lépésekkel lehet javítani - figyelmeztet Pier Carlo Padoan, az OECD vezető közgazdásza. A szakember szerint az eurózónában az adósságválság tovaterjedését az uniós mentőalap, az EFSF erejének jelentős növelésével valamint az Európai Központi Bank nagyobb szerepvállalásával lehet megállítani. Ehhez ugyanakkor a morális kockázatok ellensúlyozására kormányzati reformok is szükségesek - teszi hozzá a közgazdász. A kilátások javulása emellett egy hiteles közép távú amerikai fiskális programnak is függvénye - jegyzi meg az OECD.

Az alap forgatókönyv

A jelentés alap forgatókönyvként azzal számol, hogy a döntéshozók megfelelő intézkedéseket tesznek a rendezetlen csődök, egy hirtelen kialakuló hitelszűke, egy rendszerszintű bankkrízis és a túlzott fiskális megszorítások elkerülése érdekében.

Az OECD-országokban a szervezet szerint 1,9 százalékról 1,6 százalékra lassulhat a gazdasági növekedés 2012-ben, 2013-ban viszont 2,3 százalékra gyorsulhat. A munkanélküliség szintje huzamosabb ideig magas maradhat az OECD országokban, a munkanélküliségi ráta a következő 2 évben 8 százalék körül alakulhat.

Az OECD mindezek mellett tart attól, hogy a döntéshozók nem veszik kellőképpen komolyan a gyors és határozott lépések meghozatalának fontosságát a növekvő reál és globális gazdasági kockázatok enyhítésben.

Padoan szerint az USA gazdasága csak lassan nő, az eurózónában enyhe recesszió várható, míg Japánban az újjáépítéseknek köszönhetően a gyorsabb a növekedés, de ez csak átmeneti bővülést eredményez.

Az USA-ban az OECD 2012-ben 2, 2013-ban 2,5 százalékos növekedés várható az idei 1,7 százalékos bővülés után. Az eurózóna növekedése az idei 1,6 százalékról jövőre 0,2 százalékra fog lassulni, 2013-ban pedig 1,4 százalékra gyorsul vissza. Japánban az idei 0,3 százalékos növekedés után 2012-ben 2, 2013-ban 1,6 százalékos bővüléssel számol a nemzetközi szervezet.

A kínai gazdaság a 2011-es 9,3 százalékról jövőre 8,5 százalékra lassulhat, de 2013-ban már újra 9,5 százalékkal növekedhet. A feltörekvő piacok a gazdaságának gyengébb szereplése a nyersanyagárak enyhe csökkenésével ezekben a gazdaságokban az inflációt lefelé irányuló trendjét eredményezheti, némi monetáris enyhítésnek teret engedve.

Az OECD által felvázolt alappálya szerint a gyengélkedő gazdasági aktivitás, az alacsony infláció, és a főleg lefelé mutató kockázatok a tagországokban "erőteljesen alkalmazkodó" monetáris politikát eredményezhetnek. A központi bankoknak bőséges likviditást kell biztosítaniuk annak érdekében, hogy a pénzpiacokat megnyugtassák és olyan készenléti terveket készítsenek, amelyeket szükség esetén alkalmazni tudnak.

A rosszabbik forgatókönyv

További hatástalan lépések viszont egy, a fent felvázoltabbnál sötétebb szcenáriót vetítenek előre a bankrendszerrel kapcsolatos aggodalmak növekedésével, az eurózóna adósságválságának továbbterjedésével, vagy egy a jelenlegi döntésképtelenségből fakadó túlzottan szigorú fiskális politikával az USA-ban.

Az OECD a jelentésében felvázolja azokat a javaslatokat is országokra lebontva, amelyeket szerinte meg kellen tenni abban az esetben, ha a makrogazdaság kisiklana. Ezek között egyebek mellett a pénzügyi szektor stabilizálását, a szociális hálók erősítését és a monetáris lazítást említik. Ahol megvalósítható, ott a kormányoknak további támogatásokat is kellene adniuk, miközben a fiskális keretek erősítésével arról biztosítanák a piacokat, hogy a költségvetési finanszírozás kézben tartható.

E szcenárió esetében az OECD szerint a munkahelyteremtés és a gazdasági aktivitás növeléséhez szükséges strukturális intézkedések széles körét kell életbe léptetni és a lehető leghamarabb.