Az írást jegyző Ámosz Harel a The Washington Post című amerikai lapban közölt térképre hivatkozik, amely szerint az orosz Sz-300 és Sz-400 típusú légvédelmi rakétarendszer által lefedett terület nem csak Libanont és Törökország egy részét tartalmazza, de még az izraeli légierő repülőtereinek felét is.
Oroszország a múlt héten erősítette meg légvédelmi képességeit Szíriában; a Tartum kikötőjében horgonyzó hajókon újabb rakétaelhárító egységeket kezdtek állomásoztatni, amelyek 380 kilométeres hatósugara lefedi a Földközi-tenger keleti vidékét Ciprusig, Irak nyugati csücskét, és Izrael nagy részét is, egészen a Negev-sivatag északi részéig.
Ezentúl Szíriából minden Izraelből felszálló harci gépet nyomon követhetnek, akadályozva Izrael műveleti képességet a Hezbollah libanoni síita mozgalom elleni küzdelmében. A Háárec szerint a zsidó állam a jövőben nem tudja zavartalanul megakadályozni, hogy Irán fegyvereket szállítson a Hezbollahnak.
Izrael 1982-ben elpusztította Szíria légvédelmi rendszerét, és azóta teljes légi fölénye volt a térségben, de a cikk szerint ez a korszak a Tartumba telepített légvédelmi rakétákkal gyakorlatilag véget ért.
Oroszország az izraeli-orosz incidensek elkerülése érdekében diplomáciai párbeszédet kezdeményezett, s ez ügyben Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök az elmúlt évben négyszer találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Oroszország azt követően erősítette meg szíriai légvédelmét, hogy Washington elítélte Aleppó bombázását, és Oroszország felkészült arra, hogy az Egyesült Államok katonai lépéseket tehet a Moszkva által támogatott Bassár el-Aszad szíriai elnök ellen.