Anton Sziluanov, a G20 soros elnökségét ellátó Oroszország pénzügyminisztere azt mondta a pénzügyi vezetők kétnapos tanácskozása után, hogy a résztvevők szerint fontosabb az államadósság csökkentésére való kormányzati törekvés, mint hogy konkrét célokat tűznének ki. Egyetértettünk abban, hogy az adósságszinttel kapcsolatos értékek puha paraméterek, stratégiai célok, amelyek változtathatók, hozzáigazíthatók azokhoz az egyedi körülményekhez, amelyek az egyes nemzetgazdaságokat jellemzik − mondta. A G20 elnökeként Oroszország korábban arra törekedett, hogy a tagországok vezetőinek szeptemberi szentpétervári csúcsértekezlete elfogadjon egy fix adósságcsökkentési célt, ám az USA és Japán erősen ellenzi a GDP arányában meghatározott célértéket, mert azt szeretnék, hogy a G20 ehelyett inkább a gazdasági növekedés előmozdítására koncentrálna.

A hét végi találkozó résztvevői az adósságcsökkentéssel kapcsolatos állásfoglalás mellett jelezték, hogy figyelemmel kísérik a monetáris és fiskális enyhítési politikák negatív mellékhatásait. Ezzel a feltörekvő országok elvárásának engedtek, ezek ugyanis attól tartanak, hogy a fejlett országokban folytatott laza monetáris politika − elsősorban az alacsony kamatok és a világ vezető valutáinak esetleges gyengülése − nyomán a tőke elárasztja gazdaságukat. Ez felértékelheti devizáikat, amivel ronthatja gazdaságuk versenyképességét, továbbá ingatlanpiaci, tőzsdei és hitelpiaci eszközbuborékokat indíthat el. A G20 közleménye úgy fogalmaz, hogy a monetáris politikának egyszerre kell szolgálnia az árstabilitás biztosítását és a gazdasági kilábalás támogatását.

Sziluanov a pénzügyminiszteri csúcsot követő nyilatkozatában kiemelte az 1,4 ezer milliárd dollár értékű gazdaságösztönző programot indító Japánt, mondván: külön figyelemmel kísérik az óriási beavatkozás mellékhatásait. Aszo Taro japán pénzügyminiszter a múlt héten egy washingtoni tanácskozáson elismételte a hivatalos japán álláspontot, miszerint a jen gyengülése pusztán velejárója gazdaságpolitikájuknak, amelynek célja a defláció legyűrése. Emellett a japán gazdaság visszacsúszása a világgazdaságot is fékezi. Utóbbival egyetértett az indiai pénzügyminiszter, aki szerint azt akarják, hogy Japán növekedjen, s ezzel keresletet teremtsen az indiai exportcikkeknek is. Brazil kollégája az elhúzódó japán deflációra tekintettel érthetőnek minősítette a tokiói kormány törekvéseit.

A G20 pénzügyminiszterei szorgalmazták, hogy az eurózóna lépjen tovább a bankunió létrehozása felé, ami segíthet a térség gazdaságának életre keltésében. Ugyanakkor Németország képviselője elismételte kormánya álláspontját, miszerint az Európai Uniónak át kell alakulnia, mielőtt a bankunió bizonyos elemeit − köztük a csőd szélén álló pénzintézetek megmentésének átvételét a nemzeti kormányoktól − bevezetik. A német ellenállás szakértők szerint késlelteti a közös bankfelügyelet létrejöttét. Az eurózóna problémája egyébként központi szerepet játszott a G20-csúcs vitáin. A résztvevők megállapították, hogy a kemény megszorítások nem tudták kimozdítani a régiót a gazdasági kómából. Egy neve elhallgatását kérő amerikai kormánytisztviselő azt mondta újságíróknak, hogy a ciprusi válságkezelés világos bizonyítéka a bankunió szükségességének. Jack Lew, az USA pénzügyminisztere azt hangsúlyozta, hogy az erős európai gazdaság a világgazdaság egyik motorja, így a nemzetközi közösségnek nem közömbös, hogyan alakul az itteni válságkezelés.