Jegyezzük meg 2018. május 8-át, amelyre úgy fognak emlékezni a történészek, hogy ez volt az a nap, amelyen az USA feladta a szövetségeseibe vetett bizalmát - kezdi elemzését Edward Luce, a Financial Times Amerikával foglalkozó publicistája. Azzal, hogy Donald Trump elnök az Egyesült Államok nevében felmondta az Irán és hat nagyhatalom 2015-ben kötött atomalkuját, gyakorlatilag lábbal tiport egy nemzetközi megállapodást. Éppen azt tette, amivel Teheránt vádolja.

Évtizedek óta először fordul elő, hogy az USA európai partnerei nélkül cselekszik. A 2003-ban indított iraki háborúban - amelyet azzal a téveszmével indokoltak, hogy az ottani rezsim titkos atomfegyverprogramot folytat - az Egyesült Királyság, Spanyolország és mások is Washingtonnal tartottak, Franciaország és Németország félszívvel próbálták visszafogni az USA-t. Trump azonban az Iránnal szemben hozott döntése előtt meg sem próbálta megelőzni országa elszigetelődését.

Kapcsolódó

Az első áldozat

A végzetes döntés első áldozata a világ rendje. Az USA mellett mindössze Izrael és Szaúd-Arábia áll ki, miközben a másik oldalon Európa, Oroszország és Kína áll, amelyek hamarosan kiegészülhetnek Japánnal Indiával, Ausztráliával és Kanadával. A baljós helyzet elkerülésére alig látszik esély. Emmanuel Macron francia államfő és Angela Merkel német kancellár vette a fáradságot, hogy Washingtonban lobbizzon Trump terve ellen, de üres kézzel tértek haza.

A harmadik kulcsfontosságú szövetséges, Nagy-Britannia külügyminisztere, Boris Johnson, aki szintén elutazott az USA-ba, azt mondta: a világnak nincs tartalékterve az Iránnal kötött atomalkuval kapcsolatban. Más szóval a megegyezés helyett esetleg háborút lehet indítani a perzsa ország ellen, nincs más lehetőség.

Borzalmas helyzet

Tump feloldhatatlan dilemma elé állította Európát - folytatja elemzését Luce. Az USA legfontosabb NATO-szövetségesei megtehetik, hogy tarják magukat a három éve nagy nehezen tető alá hozott megállapodáshoz - amelyhez egyébként Teherán is tarja magát -, vagy gondolkodás nélkül követik az USA elnökét az Amerika first jelszóval indított politikájának végrehajtásában.

Ha az első lehetőséget választják, akkor azzal kell számolniuk, hogy az USA szankciókat vezet be azokkal a bankjaikkal és energiavállalataikkal szemben, amelyek továbbra is üzletelnek iráni partnerekkel. Erre hasonló szankciókkal kellene válaszolniuk és ugyanez lenne a helyzet Oroszország és Kína, illetve az USA viszonyában is.

A második esetben úgy kellene beállniuk Trump mögé, hogy nem lenne befolyásuk arra, amit tesz. Fel kellene adniuk azt a viselkedést, amelyet helyesnek tartanak és kockáztatnának egy olyan közel-keleti konfliktust, és amely sokkal nagyobb kárt okozna Európának, mint Amerikának.

Miről beszélt?

Az FT publicistája emlékeztet az iráni alku lényegére. Trump azt állítja, hogy a 2015-ös egyezség gyengesége miatt Irán hamarosan képessé válik atomfegyverek kifejlesztésére. Hiába emlékeztették európai partnerei arra, hogy valójában a megállapodás aláírása előtt állt három hónapra ettől a lehetőségtől, amit sikerült visszavetni legalább egy évre.

Teherán beleegyezett nukleáris kutatásai komoly korlátozásába, ám az USA garabonciás elnöke most adott egy hivatkozási lehetőséget arra, hogy bármikor újra felpörgesse atomprogramját. Szintén az ellenkezője igaz Trump másik érvének, miszerint az egyezség atomfegyverkezési versenyhez vezet a Közel-Keleten. Nem vezetett ahhoz, ám a felrúgása megnyitja az utat ez előtt.

Washington megakadályozná Irán atomfegyverhez jutását

Washington együttműködik szövetségeseivel, hogy megakadályozza Irán atomfegyverhez jutását - hangoztatta James Mattis amerikai védelmi miniszter szerdán egy szenátusi bizottsági meghallgatáson - írta az MTI. A Trump-kormányzat nem csupán abból a célból kíván szorosan együttműködni szövetségeseivel és partnereivel, hogy megakadályozza Irán atomfegyverhez jutását, hanem azért is, hogy szembeszálljanak Irán "rosszindulatú befolyásgyakorlásával" is. A védelmi tárca irányítója nem fejtette ki konkrétan az általa említett "rosszindulatú befolyásgyakorlás" mibenlétét, ám az iráni atomalkut felmondó keddi beszédében Trump Irán állítólagos szíriai és jemeni befolyását és a térségben amerikai megítélés szerint általában tapasztalható iráni destabilizáló törekvéseket említette.

Mit csinál?

Európához hasonlóan Ázsiában és a Közel-Keleten is egyre nagyobb aggodalommal figyelik, ahogy kibontakozik Trump politikája. Minden mindennel összefügg: senki sem tudja, mit gondol arról, hogy az Iránnal szembeni keménykedése milyen hatással lehet a Kínával kialakult kereskedelmi csatájára, illetve az Észak-Koreával folytatandó tárgyalásaira. Lehet, hogy demonstrálni akarja elszántságát.

Nagy vita volt a szakértők között arról, komolyan, szó szerint kell-e venni Trump viselkedését és mondanivalóját? A válasz Edward Luce szerint mindkét kérdésre igen. Olyan vezető tisztviselőkkel vette körül magát, akik osztják America first koncepcióját, azaz azt, hogy az USA érdekeit rá kell kényszeríteni a világra. Szörnyű párhozamot láthatunk a 2003-as iraki háborút előkészítő amerikai politikával.

Kevés ország van a világon, amely szeretné újra átélni azt az időszakot, amely elvezetett a közel-keleti káoszt jelentősen fokozó amerikai invázióhoz. Trump május 8-án majdnem hadat üzent Iránnak. Ennek önmagában is súlyos következményei lesznek, ám a közvetett kár, amit okoz, sokkal súlyosabb ennél.

A fotó forrása: Pixabay