A koronavírus járvány során egymásnak esett Peking és Washington, mindkét fél igyekszik a másik felelősségét hangsúlyozni és arról szóló teóriákat terjeszteni a járvány kirobbanásával kapcsolatban. A technológiai és kereskedelmi ellentétek is új erőre kaptak, azonban hamarosan a csatározásnak újabb helyszíne lehet, mégpedig a bajba kerülő feltörekvő piaci országok - írja összefoglalójában a Marketwach.

A világ legfejlettebb 20 országát tömörítő G20-ak még áprilisban megállapodtak arról, hogy a Covid-19 járványra való tekintettel egyelőre haladékot adnak a kétoldalú hitelek esetén a feltörekvő országoknak azok törlesztésére. Az egyezményt Kína is aláírta, azonban azóta próbálja valahogy biztosítani, hogy valami mégiscsak be legyen biztosítva abból a 350 milliárd dollárnyi hitelből, amelyet különböző infrastrukturális programokban hitelezett az "Egy út egy övezet"vagy más néven Új Selyemút program során.

Kapcsolódó

Ezek a hitelek nem olyan hitelek

A kínaiak most arra hivatkoznak, hogy ezek a hitelek, amelyeket formálisan a kínai Export-Import Bank folyósított, nem voltak részei a G20 megállapodásnak. Legalábbis erre utalnak a kínai kereskedelmi miniszter pártlapokban megjelent közleményei. Márpedig az Export-Import Bank az Új Selyemút program kvázi házi bankjaként működik - mondta Ben Steil, a Council  in Foreign Relations nevű think-tank nemzetközi gazdaságért felelős igazgatója a portálnak.

Az Új Selyemút programot az amerikaiak már régóta kritizálják. Szerintük ugyanis az nem egyszerűen infrastrukturális beruházásokról szól, hanem Kína nemzetközi befolyásának kiterjesztéséről, s arról, hogy tudnak amúgy szegényebb országokat hatalmas, törleszthetetlen hitelekkel magukhoz láncolni. Legutóbb Mike Pompeo amerikai külügyminiszter sem mulasztotta el egy telefonkonferencián felhíni arra a figyelmet, hogy a felvett kínai hitelek mekkora terhet jelentenek a szegényebb afrikai nemzetek számára.

Eközben 17 amerikai szenátor levelet írt Pompeónak és Steve Mnuchin amerikai pénzügyminiszternek, hogy gyakoroljanak nyomást Kínára ezen hitelek politikai feltételek nélküli újratárgyalása érdekében. Ebben hangoztatják, hogy ezeket a hitelek nem üzleti alapon nyújtották, hanem az úgynevezett "adósságcsapda-diplomácia" érdekei szerint. Emlékeztetnek a Srí Lanka esetére, ahol végül az ország stratégiai fontosságú kikötőjét kellett a kínaiaknak 99 évre bérbeadniuk, miután nem tudták törleszteni egymilliárd dolláros hitelüket.

Szükség volt a kínai tőkére

Persze ez Washington álláspontja, mások szerint a régióban nagyon szükség van a kínai tőkére és az Új Selyemút program jól passzol a befogadó országok fejlesztési elképzeléseibe. Deborah Bräutigarm, a John Hopkins Egyetem munkatársa szerint ezen országoknak előnyös, hogy Kína sok mindent megoszt velük, építőipari kapacitásokat, gyártói tapasztalatokat és a hozzáférést a nemzetközi tőkepiacokhoz.

Az ázsiai fejlődőországoknak éves szinten mintegy 1,7 billió dollárnyi infrastrukturális beruházásra van szüksége ahhoz, hogy fenn tudják tartani gazdasági növekedésük ütemét, csökkenteni tudják a szegénységet és kezelni tudják a klímaváltozás hatásait - mondta. A projekt periferiális területén, Afrikában az Afrikai Fejlesztési Bank becslései szerint az éves infrastrukturális beruházási igény eléri a 130-170 milliárd dollárt.

Az IMF jelentése szerint a feltörekvő és frontier országok adósságállománya 2020-ban a GDP 75 százalékáról annak 100 százalékára emelkedik, miközben ezen hitelek besorolása várhatóan romlani fog. Nagyon valószínű, hogy az alacsony jövedelmű országok többségében az év végére jelentősen megnő egy adósságválság kockázata.

Senkinek nem jó, ha bedőlnek

Csak a mostani válság kezdete óta mintegy 100 milliárd dollárnyi tőke hagyta el a feltörekvő országokat, s eközben a gazdagabb országokból a szegényebbek felé fizetett számlák értéke is majd ennyivel csökken az év során - írta az IMF.

Ennek eredményeként a feltörekvő országok adósságainak kamatai felfelé lőttek ki, amitől egyre inkább megkérdőjeleződik ezen országok adósságpályájának fenntarthatósága. A JPMorgan feltörekvő piaci kötvényindexe szerint az amerikai 10 éves kötvényekhez képest fizetett kamatfelár ezen országok esetében 2,9 százalékról 5,4 százalékra nőtt december óta.

Andrew Davenport, az RWR Advisory Group igazgatója szerint az adósságállomány növekedésében jelentős szerepet játszott az Új Selyemút projekt is. Azonban a legutolsó dolog, amit Kína szeretne az az, hogy ezeket a hiteleket azok felvevői ne legyenek képesek kifizetni. Egyrészt azért, mert ez valóban jelentős károkat okozna Kínának, másrészt pedig rájuk égne az, amivel már eddig is vádolták őket. Nevezetesen, hogy ezek a kölcsönök csak a politikai befolyás növelését szolgálják.

Kenneth Rogoff, a Harvard Egyetem közgazdásza szerint a feltörekvő országok közelgő adósságválságát csak az amerikai-kínai konfliktuson keresztül szemlélni csak arra jó, hogy alábecsüljük a probléma súlyosságát. Szerinte a G20-ak moratóriuma csak a kezdet volt, s még ha az Új Selyemút kölcsönöket restrukturálják is, akkor is nagyon sok tennivalója marad még az ügyben az olyan amerikai vezetésű intézményeknek, mint például a Világbank.

Ez most egy jó lehetőség lenne az Egyesült Államok számára, hogy visszavágják egy kicsit a kínai próbálkozásokat. Átvehetné amerikai a kezdeményezést és nyomást gyakorolhatna a kormányokra, a nemzetközi intézményekre és a privátszektorbeli hitelezőkre, hogy az adósságokat minél előbb átütemezzék. Azonban Washingtonban egyelőre nem ismerték fel, hogy világszerte masszív humanitárius segítségre lesz szükség. Már van billió dolláros mentőcsomag, azonban külföldre történő segítségnyújtásról eddig szó sem volt - mondta Rogoff. Ennek hiányában viszont nagy eséllyel jöhet egy a Nagy Gazdasági Válsághoz hasonló visszaesés a feltörekvő országokban.