Amikor 2005-ben létrehozták az Európai Energiaközösséget, az EU és annak közvetlen szomszédai úgy döntöttek, hogy előbbi pénzügyi támogatásával (is) utóbbi országokban is elkezdik fokozatosan visszaszorítani az áramtermelő, illetve és hőtermelő erőműveinek károsanyag kibocsátását. A jellemzően nyugat-balkáni régió országaiban (Szerbia, Montenegró, Koszovó, Románia) működő 16 erőmű ugyanis a kontinens legszennyezőbb ipari infrastrukturái közé tartozott - és mint a jelentésből kiolvasható: jelenleg is tartozik.

Csak viszonyításként: a WWF által néhány éve felméretett európai szénerőművek rangsorában a legnagyobb magyarországi szén-dioxid-kibocsátó Mátrai Erőmű az igen "előkelő", 27. helyen szerepelt a 257 szereplős listán.

A Bankwatch ...

... egy olyan, Prága központtal működő, nem kormányzati szervek által működtetett globális hálózat, amely Közép- és Kelet-Európa környezetvédelmére fókuszálva dolgozik 1995 óta. A szervezetnek 17 tagcsoportja van. A fosszilis tüzelőanyag-projektek között jelenleg 13 olyan erőművet és olaj-, valamint gázipari programot monitoroznak - többségében nemzetközi pénzintézmények, pl. az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) támogatásával -, melyek a térségben meghatározó szennyezőknek minősülnek. Ezek a romániai Rovinari erőműtől a Bosznia és Hercegovina Gacko II erőművén át a szerbiai Kostolac, illetve a horvátországi Plomini szénerőműig mindent vizsgálnak.

Az eredetileg  céldátum 2018 volt, de mint az a kedden hivatalosan is megjelent Bankwatch jelentéséből kiderül: mindebből vajmi kevés sikerült. Sőt a szerb, koszovói, észak-macedón és bosznia-hercegovinai szénerőművekről beérkezett adatok tanúsága szerint a kibocsátások 2016 óta nőttek is, és egyik országnak sem sikerült a meghatározott kibocsátási értékek alatt maradnia.

Persze, nem könnyű a helyzetük, mivel ezek az országok jellemzően lignitre és kőszénre épített energiaellátásra rendezkedtek be az elmúlt évtizedekben, így hiába az olyan újító pilotprojektek, mint az albán lebegő naperőműé, ha az energiamixben az utóbbi évtizedben ezekben az országokban strukturális korszerűsítések helyett jó, ha a ígéretes kezdeményezésekre futotta. Mindeközben a tárgyalt országokban a szén lobbi erős maradt. Sőt, ezügyben Kína pénzügyi és technológiai nyomásámak is nehéz ellenállni.

Így nem meglepő, hogy Szerbia egyedül képest volt megugrani a kibocsátási plafont kén-dioxidból, és hogy Bosznia-Hercegovinával együtt számolva az eredeti maximális kibocsátási szintek két-háromszorosát is produkálták. De a szálló por mennyiségi limitjét sem sikerült tartani; igaz, "csak" 60 százalékkal lett több, mint a 11000 tonnásként meghatározott felső határ. 2018-ra csak a nitrogén-oxidok kibocsátási szintje került a vörös zóna alá - itt a határérték 74 százalékáig jutottak az érintettek.

A Bankwatch a riasztó megállapításokra utalva azt sürgeti, hogy a por- és a kén-dioxid-csökkentés érdekében az egész régióban drasztikus változásokra van szükség. Kéntelenítő berendezésekre és az olyan beruházásokra van szükség, amelyek a hatékonyságnövelés mellett az egészségre gyakorolt káros hatások minimalizálását biztosítják. A fosszilis erőműveknek mindezek elérése érdekében a kötelező minimumok helyett a legújabb EU-előírásokat (vagyis a gyakorlati maximumot) kellene megcélozniuk.