A leggazdagabb emberek életmódja, függetlenül a szándékaiktól gigantikus hatással van a környezetre, minden igazán jómódú ember szinte definíciószerűen pusztítja a Föld ökorendszerét - kezdi segélykiáltásszerű cikkét George Monbiot, a Guardian publicistája.

Idéz egy levelet, amit egy repülőtéri dolgozótól kapott. Ennek szerzője naponta látja felszállni a magánrepülőgépeket, köztük 170 személyes Boeing 737-es gépeket egyetlen utassal a fedélzetükön. Az utóbbi nagyjából 25 ezer liter üzemanyagot éget el egyetlen útja alatt, mi elég lenne egy kisebb afrikai városnak egész évre.

Ezek az utazók vélhetően luxusotthonaik között ingázhatnak vagy jachtjaik kikötőit kereshetik fel, amelyek fűtésükkel, illetve üzemanyagigényükkel további jelentős energiafogyasztók. A világ legdrágább jachtja hárommilliárd fontba (1064 milliárd forint) kerül. Különböző díszítések és egyéb bevonatok formájában 100 tonna aranyat és platinát hordoz a hátán. Jellemző a dúsgazdagokra, hogy a Google meghívására több mint 100 magángépen és luxusjachton érkeztek a szicíliai Verdura üdülőjébe arra a találkozóra, amelyen a klímavédelemről tanácskoztak.

Reménytelen

A Guardian szakírója úgy látja, reménytelen azt várni, hogy ha valaki meggazdagszik, hozzájáruljon a Föld megóvásához, hiszen életmódja automatikusan sokkal nagyobb kárt okoz az átlagosnál. A jövedelem határozza meg leginkább, hogy ki milyen környezeti lábnyomot hagy maga után. Akinek több pénze van, az el is költi. A jómódúak egyedül az étkezésben visszafogottabbak, mivel egészségük védelme érdekében megengedhetik maguknak a bioélelmiszereket.

Ráadásul a nagy vagyon még a jó szándékú emberek látását is elhomályosítja - véli a Guardian cikkírója. Idézi a világ egyik leggazdagabb emberét, Bill Gatest, a Microsoft alapítóját, aki jelentős karitatív tevékenységet végez. Gates szerint időveszteség eladni a fosszilis energiahordozókkal foglalkozó cégek részvényeit, ehelyett az új technológiákat fejlesztő vállalatok papírjait kell vásárolni. Ez a felfogás szem elől téveszti, milyen fontos, hogy bizonyos dolgokat egyszerűen abbahagyjanak az emberek. Hiába rakják tele a környezetüket napelemekkel, ha eközben nem zárják be minél előbb a szénerőműveket.

Reményteli

A szeptemberi globális klímatüntetés arról szólt, hogy sürgesse a világ minden lakóját: tegyenek meg mindent, ami tőlük telik a klímaváltozás megfékezésére. A legradikálisabb lépés, amit már ma is, azonnal megtehetünk, hogy korlátozzuk a materiális szükségleteinket. A gazdaság működése és a kormányok gazdaságpolitikája azon a feltételezésen alapul, hogy mindenki igyekszik a lehető legtöbb jövedelmet, és ha teheti, vagyont szerezni. Mit sem számít, hogy ha ezt a célt sikerül elérni, azzal egyben le is romboljuk a környezetet, amiben élünk.

Így logikus, hogy a legközvetlenebb segítséggel akkor járulunk hozzá a klímavédelemhez, illetve a környezetünk megóvásához, ha azt mondjuk: akármilyen nehéz is meghúzni a határt, fogyasszunk annyit, amennyi éppen elég. Ingrid Robeyns dán filozófus ezt nevezi limitarizmusnak. Szerinte kell lennie egy felső jövedelmi limitnek és maximális vagyonnak, amellyel egy ember rendelkezhet. Éppen úgy, ahogy kell lennie egy alsó határnak, amely alá senkinek sem szabad beesnie. Nyilvános vitában kellene dönteni erről a két határvonalról.

A kiugró jövedelem és vagyon túlhatalomhoz juttatja ezek birtokosaik mások felett, a munkahelyeken, a politikában és a környezet birtoklásában is. Ha a Föld részben lakhatatlanná válna, azt sem ők szenvednék meg elsősorban, hanem azok, akik nem tudják elszigetelni magukat a környezetüktől. A természeti katasztrófa árnyékában az emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy gazdagok legyenek - véli a Guardian cikkírója, akinek írása rekordszámú fórumozót vonzott a brit sajtóorgánum internetes portálján.