David Cameron brit kormányfő emelte a tétet a Jean-Claude Juncker volt luxemburgi miniszterelnök európai bizottsági (EB) elnöki kinevezése ügyében kirobbant harcban. Véleménye szerint Juncker megválasztása nem pusztán hátráltatná az EU szükséges reformjainak végrehajtását, de veszedelmes precedenst teremtene arra, hogy az európai állam- és kormányfők lemondanak a hatalomról az Európai Parlament javára - jelentette a Financial Times.

Ez a lehetőség ellenkezne az EU alapszerződésével is, amely szerint az EB első emberét az uniós tagállamok vezetőinek testülete, az Európai Tanács választja meg - az EP-választások eredményének "figyelembevételével". Juncker arra hivatkozik, hogy mivel az Európai Parlament legnagyobb frakciója, az Európai Néppárt (EPP) jelölte erre a posztra (és a második legnagyobb csoport, a szocialisták is mögötte állnak), gyakorlatilag mandátumot szerzett a Európai Bizottság elnöki tisztségére.

Új hang a kórusban

Cameron igyekszik megnyerni a négyfős minicsúcs két további részvevője, Mark Rutte holland és Fredrik Reinfeldt svéd kormányfő támogatását. Így már hárman győzködnék a negyedik tárgyaló felet, Angela Merkel német kancellárt, akit viszont a hazai közvélemény arra szorít, hogy ne engedjen a britek nyomásának, tartson ki az EPP jelöltje mellett. A brit miniszterelnök emellett számít magyar és olasz kollégájára, Orbán Viktorra és Matteo Renzire is. Ha ezt a csapatot össze tudja hozni Juncker ellen, akkor az Európai Tanácsban közel kerülhetnek a megválasztását blokkoló kisebbséghez.

A jobbközép politikusokból álló blokk baloldali támogatást is kapott. Ed Miliband, a brit Munkáspárt vezetője bejelentette, hogy egyetért Cameron törekvésével Juncker kinevezésének megtorpedózására. A párt egyik tisztviselője, aki tolmácsolta főnöke álláspontját, azzal érvelt, hogy az európai parlamenti választások üzenete - a radikális jobboldali pártok előretörése nyomán - az volt, hogy Európának reformokra van szüksége. Juncker eddigi tevékenysége arra utal, hogy ezt a célt nehezebb lenne elérni vele, mint nélküle.

Ki ellen is harcol Orbán?

Jean-Claude Junckert azzal revolverezik a brit konzervatívok, hogy tradicionális federalista - derül ki a BBC összefoglalójából. A toryk azt akarják, hogy az EB kevésbé működjön kvázi kormányként, inkább a közös piac erősítésén dolgozzon olyan kulcsfontosságú területeken, mint a digitális technológiák vagy az energiaellátás ügye. Juncker az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő eurócsoport fejeként közvetlenül alakította a megszorító intézkedéseikről elhíresült az EU-IMF segélycsomagokat, amelyek következményeit igencsak megszenvedte a görög, a portugál, az ír és a ciprusi társadalom.

Angela Merkel fontos szövetségese abban, hogy az uniós tagállamokat szigorú költségvetési gazdálkodásra szorítsák. Ugyanakkor támogatja a közös agrárpolitikát, amelynek kifizetései elviszik az uniós büdzsé 40 százalékát, továbbá híve az európai szolidaritásnak, azaz annak, hogy az EU a gazdagabb országoktól a kohéziós alapokon keresztül forrásokat csoportosítsanak át a szegényebbek fejlesztéséhez. A bírálók szerint ezeket a támogatásokat vissza kellene fogni, az uniós büdzsé pénzeit célzottabban kellene felhasználni.

A tét és a csatatér

Az Európai Bizottság készíti elő az uniós rendelkezéseket, amelyeket el kell fogadnia az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak is. Csak ez a testület terjeszthet elő ilyen törvényeket, bár gyakran külső kezdeményezésre indít el jogszabály-alkotási folyamatokat. Az EB emellett az európai alapszerződés őrzője: joga van bírságot kiszabni az ezt megsértő tagországokra. A testület az EU nevében tárgyal a kereskedelmi szerződésekről, amelyek munkahelyek millióit érintik Európában. A bizottság szerepe nőtt az eurózóna válsága nyomán, egyebek mellett előzetesen áttekinti a tagországok éves költségvetését (európai szemeszter).

Az Európai Parlament - amelynek együtt döntési joga van az EB elnökének kiválasztásában az Európai Tanáccsal - egyelőre ragaszkodik ahhoz, hogy az egyes képviselőcsoportok jelöltjei (Spitzenkandidaten) közül kerüljön az új vezető. Ugyanakkor vannak jelei annak is, hogy kész lenne mások jelölését is támogatni. A lehetséges személyek között emlegetik a dán, a finn, az ír és a lengyel kormányfőt, a litván elnököt és a Kereskedelmi Világszervezet volt elnökét, Pascal Lamyt.