Ma már általánosan elterjedt a betétbiztosítási rendszer: az EU-ban 100 ezer euró értékig, az USA-ban 250 ezer dollár értékig kártalanítják a betéteseket, ha bajba kerül egy bank. Jogos felvetés ugyanakkor, hogy ha pénzünket bankban tartjuk, ez ne jelentsen önmagában kockázatot. A jelenlegi betétbiztosítási összeg ugyan lefedi a lakossági betétesek jelentős hányadát, és ez is volt a cél a szabályozásnál, azonban a bankrendszer szempontjából továbbra is kockázatos, ha a nagyobb, nem biztosított összegek tulajdonosai menekülnek.

Betétkivonási pánik

Az elmúlt napok bankcsődjeit ugyan belső banki működési problémák okozták, de az összeomlást közvetlenül a pánikszerű betétkivonás idézte elő, ami érthető volt a betétesek részéről. Az amerikai pénzügyi hatóságok a Bloomberg szerint most azt vizsgálják, hogy mi lenne, ha minden betétre kiterjedne a biztosítás, hisz ebben az esetben nem kellene többször senkinek félnie, ezért el is maradnának a betétkivonási rohamok, a gyengén muzsikáló bankoknak lenne idejük rendbe szedni magukat, vagy ha ez nem megy, vevőt keresni rá, és nem kellene mindezt egy éj vagy hétvége alatt lebonyolítani, mint most.

Nem sokkal nagyobb tényleges teher

Természetesen felmerül, hogy első ránézésre ez vállalhatatlan teher lenne az állam számára, azonban valójában nem ilyen egyszerű a helyzet. A bankban elhelyezett teljes pénzmennyiségeknek csak igen kis hányada esik áldozatul bankcsődöknek, az ilyen esetekben pedig amúgy is egyre inkább az a gyakorlat, hogy a betétbiztosítási összegen felül is kifizetik a károsultakat.

A probléma a banküzem szempontjából, hogy a betétkivonási pánikok ellehetetlenítik a bankműködést a jól működő pénzintézeteknél is, hisz azok a betétekből hiteleznek. Ha a mindenre kiterjedő biztosítás megelőzi a betétkivonásokat, tulajdonképpen megoldódik ez a probléma, és a ténylegesen kifizetendő összeg sem lesz nagyobb, annak ellenére, hogy gigantikus összeg áll biztosítás alatt.

A felelősség kérdése

Egyetlen probléma merül fel, és ez már most is jelen van: ebben a rendszerben semmi nem fékezi meg a bank menedzsmentjének esetlegesen felelőtlen magatartását, vagyis miközben rossz működéssel csődbe mehetnek, mint bármely magáncég, az ebből adódó kár az államra vagy a többi pénzintézetre hárul, ami megengedhetetlen.

Ezt az ellentmondást nehéz feloldani, valószínűleg elkerülhetetlen, hogy a bankokra és befektetési bankházakra vonatkozó szigorú szabályokat, melyeket a 2008-as válság után hozták, betartassák minden esetben, és ne lehessen őket fellazítani, vagy akár menet közben eltörölni hosszabb gondmentes időszakokban sem. Ha ez megvalósulna, már elfogadhatóbb lenne a mindenre kiterjedő betétvédelem, hisz ritkán lenne szükség ennek igénybevételére.