Az eurózóna válsága - három hónap után, amelyek nyugodtabbak voltak a vártnál - visszatért. A spanyol és az olasz államkötvény-hozamok múlt heti gyors emelkedése biztos jele a kiújult piaci pániknak - jellemezte a jelenlegi helyzetet Holger Schmieding, a londoni Berenberg Bank elemzője a Bloomberg beszámolója szerint. Európai tisztviselők a héten az USA fővárosába utaznak, hogy nagyobb nemzetközi pénzügyi támogatást kérjenek az IMF-től a válságkezeléshez, miután a spanyol kormány a múlt héten arra kényszerült, hogy minden erejével az ország iránti bizalom látványos zuhanása ellen küzdjön.

Várakozások szerint a válság ellen bevethető eszközökről fognak a legtöbbet vitatkozni a Valutaalap e hét végén tartandó tavaszi közgyűlésének résztvevői. A kiindulópont nem változott: az amerikai vezetés úgy látja, hogy Európának megvan a kellő pénzügyi ereje problémái kezeléséhez, míg az unió döntéshozói szerint a stabilitási alapok 800 milliárd eurós tőkéjének összeadásával az öreg kontinens megtette a tőle telhetőt azért, hogy nagyobb nemzetközi segítséget kapjon a helyzet rendezéséhez.

Spanyol segélykiáltás

A spanyol kötvények hozamának emelkedése nyomán Jamie Garcia-Legaz gazdasági miniszterhelyettes a múlt héten felszólította az Európai Központi Bankot (ECB), hogy kezdje újra a közvetlen piaci beavatkozást, azaz vásároljon a bajban lévő eurózónatagok állampapírjaiból. A bank vezetősége megosztott a kérdésben: egyesek arra céloztak múlt heti nyilatkozataikban, hogy ez a lehetőség nyitva áll az ECB előtt, mások azt mondták, hogy a bank nagyon messze van a kötvényvásárlás felújításától.

Eközben Mariano Rajoy miniszterelnök a hét végén megkapta pártja regionális vezetőinrk támogatását megszorító programja végrehajtásához. A madridi, a valenciai, a galíciai és más tartományok vezetői elfogadták, hogy csökkenteniük kell a bürokráciát és költségvetési hiánycélhoz kell igazítaniuk régiójuk büdzséjét.

Az IMF karjai tárva

Az európai kérések megértőbb fogadtatásra találhatnak Washingtonban, mint korábban. Legalábbis erre utal, hogy a Valutaalap ügyvezető igazgatója, Christine Lagarde a múlt héten 600 milliárd dollár új hozzájárulás szükségességéről beszélt. Erre nem csupán az európai válságkezelés miatt lenne szükség, hanem az olajárak emelkedéséből és a lassuló amerikai GDP-növekedésből fakadó kockázatok miatt is. Az IMF-nek kevesebb mint 400 milliárd dollárja van kasszájában feladatai ellátására.

A legnagyobb feltörekvő országok hajlandónak mutatkoznak hozzájárulásuk emelésére, de ezért cserébe el akarják érni, hogy erősödjön befolyásuk az IMF döntéshozatalában. Paulo Nogueria Batista, az IMF igazgatótanácsának brazil tagja a Der Spiegel tudósítása szerint kevésnek minősítette az EU stabilizációs alapjai megerősítését, és azzal fenyegetőzött, hogy csak a világ legbefolyásosabb országait tömörítő G20 következő, június végi csúcsán döntenek az IMF forrásainak bővítéséről.

Vékony a jég

Schmieding szerint az eurózóna tagállamai elegendő pénzt halmoztak fel ahhoz, hogy - Görögország, Írország és Portugália után - szükség esetén 2014 végégig finanszírozzák Spanyolországot is. Olaszország a maga 1,9 ezer milliárd eurós - bár főként hazai kézben lévő - adósságával már nehezebb dió. Ha a befektetők megtagadnák az olasz kötvények vásárlását, akkor az ECB újabb beavatkozására lenne szükség.

A pénzügyi bizonytalansághoz járul egy jelentős megválaszolatlan politikai kérdés is, nevezetesen az, hogy miként befolyásolná a német-francia viszont, ha Nicolas Sarkozy államfő elvesztené a választásokat. A hét végi első forduló előtt kihívója, a szocialista Francois Hollande a legfrissebb közvélemény-kutatás szerint két százalékponttal, 56-44-re növelte előnyét vele szemben, ha kettejüket mérjük össze. És a május 6-ai második fordulóban így fognak szemben állni egymással. Hollande azt ígéri a választóknak, hogy felülvizsgáltatja az EU új fiskális paktumát, ami nem tesz jót a befektetők idegeinek.