Vlagyimir Putyin orosz államfő két hét alatt lecserélt 11-et az ország 85 régióját irányító kormányzóból, ami arra utal, hogy a jövő márciusi elnökválasztások borítékolható megnyerése után úgy akarja irányítani Oroszországot, mint egy nagyvállalatot - véli Leonid Bershidsky, a Bloomberg Berlinben dolgozó publicistája. Úgy tűnik, elege van a modern hűbéri rendszerből, amelyen csúcsán most ül.
Más szóval belefáradt abba, hogy minden fontos posztra megtalálja a környezetében azt a hűséges embert, régi harcostársat, testőrt, pártkatonát, akit kinevezhet. Ami azt illeti már nincs is elég potenciális komisszár a keze ügyében, akik közül válogathatna.
Bővebb merítés
A Kremlhez közeli források szerint a multik világából ismert vezetőkiválasztási módszerekkel akar új embereket találni. Olyan eddig alacsonyabb beosztásban dolgozó káderek közül válogatna, akik hatékonyságukkal szereztek nevet maguknak és életkoruknál fogva elindíthatnak egy generációváltást a kormányzati szervezetben.
Putyin ezzel próbálja kijavítani kormányának egyik hibáját, azt, hogy nem nyit utat a fiatalabb generációk vezetői tehetséggel megáldott tagjai előtt a felemelkedésre. Az ellenzéki Alekszej Navalnij, aki el akar indulni vele szemben az elnökválasztáson, a putyini rezsim korrupciójának ostorozásával olyan fiatalokból verbuvált maga mellé kicsi, de hangos ellenzéki tábort, akik a teljesítményen alapuló, korrekt érvényesülés lehetőségét hiányolják Oroszországból.
Közepes jelentőségű poszt
Oroszország irányításában nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a tartományi kormányzók. Bár választott tisztségről van szó, senkiből sem lehet kormányzó Putyin támogatása nélkül. Emellett az államfő leválthatja a tartományok vezetőit, annak ellenére, hogy Oroszország jogilag szövetségi állam, amelyben a helyi irányítás jelentős autonómiát élvez.
A végeredmény az, hogy a kormányzók teljes felelősséget viselnek régiójuk működéséért, miközben nincs igazi függetlenségük vagy saját hatalmuk. Ebből aztán az is következik, hogy példát lehet velük statuálni a korrupciós ügyekben: legalább négy korábbi kormányzó ül börtönben vagy vár az ítéletére korrupciós ügyek miatt.
Ugyanakkor a kormányzóknak van egy fontos mellékfeladatuk: biztosítaniuk kell, hogy tartományukban bármilyen választáson győzzön Putyin pártja, illetve az elnökválasztáson hozniuk kell magának Putyinnak a győzelmét. Ezt részben kampányolással, részben választási csalásokkal oldják meg, bár az utóbbi nehezebbé vált, miután Navalnij mozgalma viszonylag nagy gyakorlatot szerzett a leleplezésükben.
Új generáció
A most kinevezett 11 kormányzóból hét a 30-as 40-es éveiben jár, és lehetne több is, ha bizonyos helyekre, elsősorban a muszlim többségű Dagesztán élére nem tapasztalt motorost kellett volna ültetnie Putyinnak. (Ez esetben Vlagyimir Vasziljev volt rendőrt.) De ez csak az egyik jele Putyin sajátos generációs forradalmának.
A váltásra utal az a film is, amelyet október közepén mutattak be. Ebben azt láthatja a néző, ahogy az Orosz Gazdasági és Közszolgálati Akadémia felkészíti az új vezetőket feladatuk végrehajtására. A tréning része a testnevelés is, amelynek egyik gyakorlata, hogy a vezetőjelöltek egy hét méter magas szikláról a tengerbe ugranak.
A változás további jele egy unortodox vetélkedő, amelyet Szergej Kirienko, Putyin kabinetfőnök-helyettese hirdetett meg. Az Oroszország vezetői című versenyen 50 évesnél fiatalabb, nem feltétlenül a közigazgatásban legalább ötéves menedzseri tapasztalatokat szerzett jelentkezők indulhatnak.
A háromszáz legjobban szereplő versenyző fejenként egymillió rubelt (4,5 millió forint) kap, amelyet további tanulmányokra fordíthat, és bekerül a közigazgatás kádertartalékába.
Mi ebben a ráció?
A Bloomberg publicistája Navalnij egyik fejtegetésével támasztja alá, mi lehet Putyin szándéka mindezzel. Ebben az ellenzéki vezető arról beszél, hogy Oroszországban nem számít a tehetség és a szorgalom. Azok jutnak előre, akiknek megfelelő felmenőik vannak, akik a "mi kutyánk kölykének" számítanak a rendszer nézőpontjából.
Bershidsky kétli, hogy a putyini rendszer fiatalításával kifoghatják a szelet Navalnij mozgalmának vitorlájából. Azzal, hogy a közigazgatási posztokra a korábbinál valamivel korrektebb kiválasztási szisztémával szedik össze az embereket, nem helyettesíthetik a magánszféra piaci versenyében elérhető sikert. A gazdasági önállóságot megfojtja a Putyin-rendszer centralizációja.
És a demokrácia sem mellőzhető: sok orosz emlékszik még a választásokon hatalomra került, népszerű kormányzókra, akiket aligha lehet arctalan menedzserekkel helyettesíteni.
Képünk illusztráció, forrás: Pixabay