Angela Merkel kancellár elmúlt tíz éves tevékenysége katasztrófa Németország és Európa számára is - kezdi nem túl barátságos értékelését a MarketWatch pénzügyi portálon Matthew Lynn, a site publicistája. A The Economist nemrégiben azt írta Merkelről, hogy egy nélkülözhetetlen európai politikus, és van még egy pozitívum, amit el lehet mondani róla. Az egymást követő válságok, amelyekkel szembe került, nem tudták kimozdítani a nyugalmából.

A kancellárt dicsőítő írások azonban nem állnak meg itt. Szerintük a kancellár briliáns politikus és stratéga, kiválóan kormányozza országát, így az a lehetőség, hogy átadja a hatalmat valaki másnak, súlyos csapással fenyegeti az európai kontinenst. Lynn-nek egy baja van mindezzel. Az, hogy semmi köze a valósághoz. Szerinte Merkel kiváló a hatalom megszerzésének és megtartásának művészetében, továbbá jól manipulálja partnereit és a közvéleményt a hazai és a világpolitikában.

Katasztrófa?

Ha azonban vezetői teljesítményét nézzük, akkor a pénzügyi szakújságíró szerint katasztrofális teljesítményt láthatunk. A német gazdaság a kormányzása alatt a defláció exportálásával elkezdte károsítani a világ többi országát. Az eurózóna válságának kezelésével addig maszatolt, amíg az közös európai valuta javíthatatlanná nem vált. Az EU-val kapcsolatos langyos politikája a széthullás szélére sodorta az államközösséget, amelynek első lépéseként Nagy-Britannia kiléphet az unióból.

Nézzük a gazdaságot! - folytatja Lynn. A német gazdaság a felszínen erős: a GDP nő, a munkanélküliségi ráta pedig az újraegyesítés óta nem látott mélységben, 6,3 százalékon áll. Ugyanakkor Németország az eurózónán belül szorította le a béreket az ezredforduló után, ami hozzájárult ahhoz, hogy brutálisan nagy külkereskedelmi többletet halmozzon fel. Idén ez a GDP kilenc százaléka lesz, ami nem teszi gazdagabbá az átlag németet, viszont mérsékli a keresletet a világpiacon, ami erősíti a deflációs nyomást.

Németország mindig nagy exportőr volt, de ezzel egyidejűleg sokat importált, amivel növelte a világpiaci keresletet. Merkel egyszerűen nem volt hajlandó megérteni, hogy ez az egyensúlyvesztés egy probléma, amit orvosolni kell.

Elrontott válságkezelés

Görögország, Írország és Portugália 2010-2011-ben összeomlott, amiből le kellett volna vonni azt a nyilvánvaló következtetést, hogy valami súlyos hiba történt a közös európai valuta rendszerének kialakításakor. Az uniós vezetés ehelyett mellébeszéléssel reagált, ami nem lett volna baj, ha csak addig tartott volna, amíg az illetékes döntéshozók meg nem találták volna a reális megoldást. Az európai egységről szóló halandzsa azonban azóta helyettesíti az utóbbit.

Öt évvel a válság kirobbanása után Görögország még mindig a lejtőn van, Portugália új válság elé néz - államadóssága a GDP 130 százaléka, ami visszafizethetetlen, miközben a lakosságnak elege van a megszorításokból. A kezdet kezdetén finoman ki kellett volna segíteni ezeket az országokat az eurózónából ahelyett, hogy egyik válság a másikat kövesse. Így az övezet többi állama túlélte volna a válságot, míg Lynn szerint most az a helyzet, hogy kétséges, lesz-e még euró a 2020-as években.

Európa süllyed

Európa süllyedő pályára állt az elmúlt évtizedben. Franciaország hanyatlása nyomán Németország vált az EU domináns hatalmává. Ebben a szerepkörben nem volt képes elindítani azokat a reformokat, amelyek nélkülözhetetlenek a kontinens versenyképességének javításához. Még az USA-EU transzatlanti szabadkereskedelmi övezetről szóló tárgyalásokat sem sikerült lezárni, pedig ez minden bizonnyal megdobná a résztvevő felek gazdasági növekedését.

A MarketWatch szakírója azt valószínűsíti, hogy a britek a függetlenségi népszavazáson az EU elhagyása mellett döntenek. Ebben nem állítja meg őket, hogy Merkel - elkerülendő az unió ezzel járó súlyos presztízsveszteségét - jelentős engedményeket ajánlott brit kollégájának, David Cameronnak. A végeredmény az lehet, hogy Európa legnagyobb gazdasága - amellyé Nagy-Britannia válhat a következő két évtizedben - az EU-n kívül kerül.

Merkel is süllyed

A bevándorlással kapcsolatos politikája, Németország megnyitása a szíriai menekültek előtt aláásta a kancellár népszerűségét. A Bild friss felmérése szerint a németek 48 százaléka nem szeretné, hogy 2017 őszén újrainduljon a kancellári posztért. Pártszövetsége, a konzervatív CDU/CSU még vezeti a népszerűségi listákat, de személyes elfogadottsága hanyatlik.

Merkel az európai politika domináns figurája 2005-ös első választási győzelme óta. A modern politikában nem jellemző, hogy politikusok egy évtizednél tovább regnáljanak: Margaret Thatcher brit miniszterelnök 11 év után bukott meg, Francois Mitterand 14 éves uralmának utolsó éveiben már csupán ceremoniális szerepet játszott.

Mikor távozhat?

Lynn szerint Angela Merkel valamikor a jövő év második felében adhatná át a hatalmát utódának, hogy az utóbbinak legyen egy bő éve bizonyítani képességeit a választóknak. Ha így tesz, ha nem, a piacok sopánkodva fogják lereagálni hatalmának elfonnyadását a következő 12 hónapban.

Pedig nem kellene ezt tenniük. A pénzügyi szakíró szerint Európa közelebb kerülne számos problémája megoldásához, ha végre megszabadulna Merkel ragaszkodásától a rövid távú megoldásokhoz. A változás nem jöhet elég gyorsan.