A világ egyes jegybankjaiban bevezetett negatív kamatlábak bizarr vitához vezettek a közgazdászok körében. Egyesek úgy vélik, hogy a pénzügyi rendszer feletti ellenőrzés csak úgy nyerhető vissza, ha a fejlett országok teljesen felhagynak a készpénz használatával - derül ki a konzervatív amerikai newsmax.com hírportál elemző cikkéből.

Az egész azzal kezdődött, amikor a Svájci Nemzeti Bank (SNB) januárban feladta a frank árfolyamának védelmét és negatív kamatot vezetett be. Az akkor már évek óta érvényben lévő erősödési határt (az 1,20 frank/euró) árfolyamot azért hagyták el, mert nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Központi Bank (ECB) februárban el fogja indítani monetáris enyhítési programját, ami gyengíteni fogja az eurót, következésképpen rendkívül megdrágítja a frank védelmét.

Kapcsolódó

Majdnem egy év telt el az "ütésváltás" óta, ám a helyzet lényegében nem változott. A valutaháború, azaz a jegybankok versenye azért, hogy gyengítsék saját valutáikat másokéval szemben tovább folyik.

Negatív kamat

Az árfolyamküszöb feladása nyomán durván erődösödött a svájci valuta - január végén volt olyan pillanat, amikor kevesebb mint egy frankot kellett adni egy euróért, ám az azzal egyidejűleg bevezetett negatív alapkamatnak, illetve az SNB devizavásárlásainak köszönhetően sikerült stabilizálni az árfolyamot. A jegybank ugyanakkor ma is úgy véli, hogy a nemzeti valuta jelentősen túlértékelt, és a helyzet tovább romolhat.

Az ECB monetáris tanácsa már e heti ülésén úgy dönthet, hogy tovább viszi le betéti kamatát a negatív tartományba. Jelenleg 0,2 százalékot kell fizetniük a kereskedelmi bankoknak az európai jegybankban tartott betéteik után. Eközben a dán és a svéd központi bank is áttért a negatívkamat-politikára, hogy elejét vegye saját nemzeti valutájának erősödését az euróval szemben.

Értelmetlen verseny

Az SNB belekeveredhet egy olyan versenybe, amelyet senki sem akar megnyerni - fejtegette Jim Ewards a Business Insideren megjelent cikkében. Minden egyes esetben, amikor az ECB tovább mérsékli kamatát, neki is ugyanezt kell tennie, ám a végeredmény nem az lesz, ami a kisebb negatív kamat esetén még elvárható.

Ha egy országban a betétesnek kell fizetnie azért, hogy a bank őrizze a pénzét, akkor a nemzeti valuta gyengülni fog, hiszen ki az a bolond, aki olyan pénznemben akarja tartani a vagyonát, amely elveszti az értékét. A gyenge valuta azután segíti az exportot, és ezzel hajtja a gazdaságot. Ezzel egyidejűleg bünteti azokat, akik a bankban tartják a pénzüket ahelyett, hogy elköltenék vagy befektetnék, ami megint csak támaszt ad a növekedésnek.

A gond azonban az, hogy a negatív kamatnak van egy gazdasági értelemben szürreális következménye. Aki hitelez, azaz betétbe teszi a pénzét, annak fizetnie kell ezért, míg aki kölcsönt vesz fel, ez esetben elsősorban a jegybankok, keresnek az adósságon. Ha túlságosan elharapódzik a negatív kamat a gazdaságban, az rövid úton elvezethet a készpénzforgalom növekedéséhez. Magyarán, a megtakarítások a párna alá menekülhetnek.

Brutális megoldás

Ha viszont a pénz jelentős része elkerüli a bankrendszert, az hatástalanná teheti a jegybankok pénzpiaci beavatkozásait. Nem véletlen, hogy Kenneth Rogoff, a Harvard Egyetem közgazdász professzora felvetette, hogy teljesen ki kellene iktatni a gazdaságból a készpénz használatát.

Rogoff számításai szerint minden egyes amerikaira átlagosan 4000 dollár (1,77 millió forint) készpénzforgalom esik, amelynek fő célja az adózás elkerülése. Ha ezt beterelnék a bankrendszerbe az visszaszorítaná az adóelkerülést és javítaná a központi bankok tevékenységének hatékonyságát is.

Betétes fizess!

Az ilyen extrém megoldások persze nem igazán reálisak, így az SNB várakozások szerint nem tehet mást, mint hogy beleerősít abba, amit eddig csinált. Például növeli devizavásárlásait, amire eddig becslések szerint heti 400-500 millió frankot költött. Tovább viheti lefelé a negatív tartományba mínusz 1,25 százalékon álló alapkamatát, illetve 0,75 százaléknál többet kérhet a kereskedelmi bankoktól jegybanki betéteikért.

Szakértők azonban újra és újra arra figyelmeztetnek, hogy meg vannak a határai ennek a politikának. A vége az lehet, hogy egyes bankok saját lakossági ügyfeleik betéteire is negatív kamatot vetnek ki.

Ezt elkerülendő korlátozhatják a tőkemozgásokat, azaz pénzintézetek határokon átnyúló átutalásait. Ez azonban veszélybe sorolná Svájc pénzügyi központ státusát. Egyedül abban reménykedhet az SNB, hogy az amerikai Fed emeli alapkamatát, ami megdrágítja a dollárt, s ezzel némi levegőhöz juttatja az alpesi ország exportőreit.