Az 1960-as években épült minszki jéghokiaréna, a Sport Palota előtt ötven férfi és nő ballagott november közepén egy rendőr mögött úgy felöltözve, hogy csak a szemük látszott ki. Többen gyermekekkel haladtak a sorban a parkolóhoz, ahova az egyenruhás ember kísérte őket. A parkolóban taxikba és buszokra szálltak, amelyek elindultak velük a négyórás útra a lengyel-belorusz határ közelében lévő Grodno városába – kezdi életképpel a fehérorosz fővárosban készült riportját a Moscow Times.

A határvárosból gyalog folytatják útjukat a fagyos időben a sűrű erdőn keresztül az üközőzónáig Lengyelország és Fehéroroszország között, amit a bevándorlók/menekültek egyszerűen csak dzsungelnek neveznek maguk között. A túloldalon erősen felfegyverzett lengyel katonák sorakoznak a határvonal mellett, amelyen pengés drótkerítést húztak fel és hamarosan végleges, masszív, magas kerítsét kezdenek építeni. Az említett csoporthoz hasonló menetelők november első felében napközben félóránként szálltak valamilyen járműre, hogy elinduljanak a dzsungel felé.

Kapcsolódó

Becslések szerint 8-15 ezer bevándorló rekedt Minszkben és a határ közelében, a fővárosban sétálva mindenütt láthatóak, ami a helyieknek igencsak szokatlan élmény (akárcsak a budapestieknek volt 2015 nyarán a Keleti pályaudvar körül táborozók sokasága).

Ahmed, aki szintén a sportcsarnok környékén táborozók között volt – szemben sok frissen érkezett társával – már szeptember óta él Fehéroroszországban. Nemrégen érkezett vissza a dzsungelből, ahol alkalmi sátortáborban húzta meg magát. Szörnyű volt – számol be élményeiről –, nincs víz és élelem. Azért fordult vissza, hogy szó szerint feltöltse magát, mielőtt visszaindul. Beszámolója szerint a lengyel határőrök bántalmazták barátait, amikor megközelítették a határt.

Szervezett „turistaút”

Hasonlóan sok társához Ahmed is egy drága társasutazás keretében jutott el Minszkbe, amelyet egy iraki utazási ügynökség szervezett. Mint elmondta, egy cégnek 3000 dollárt (majdnem egymillió forint) fizetett, ami az első lépés volt azon az úton, hogy kifusson a pénzéből, mint ahogy egy hétre szóló turistavízuma is lejárt. A hozzá hasonlók a fehérorosz fővárosban az utcán, sátrakban és hálózsákokban élnek. Haza nem térhetnek, mert szülőföldjükön mindent feladtak, hogy előteremtsék az utazáshoz szükséges pénzt.

A fehérorosz főváros lakónak az utcákon élő, vagy a kávézókba, az áruházakba betérők látványa enyhén szólva szokatlan. Országuk saját menekültválsága előtt kevés bevándorló ékezett Beloruszba, amit az ország szigorú vízumpolitikája garantált. Minszk megváltozott – mondja Anna, egy elegáns vendéglő felszolgálója. Olyan mintha már nem is Minszk lenne. Nem minden helyi lakost irritál azonban a sok menekült.

Jó üzlet

A Hotel Sputnik szobáit például mind egy szálig lefoglalták. A bejárati aulában, a liftekben és a folyosókon arab és kurd beszédet hallani. Más hotelek például a belvárosi Crown Plaza szintén arról számol be, hogy teljes kapacitással üzemel. A bevándorlók beszámolója szerint helyi utazási irodák egyhetes tartózkodásra béreltek nekik szállodai szobákat városszerte, mielőtt elindultak társasutazásuk keretében.

Egy másik Anna, a Sputnik recepciósa nem bánja, hogy menekültekkel telt meg a szálloda. A pandémia előtt a nyugati turisták egy része érdeklődött Fehéroroszország iránt és üzleti utazók is érkeztek. A járvány aztán véget vetett ennek, majd a 2020-as nyári elnökválasztás követő utcai összecsapások a rendőrség és az ellenzéki tüntetők között – az ellenzék szerint Alekszandr Lukasenka csalással nyert - végleg végett vetett a turizmusnak, míg a menekültek érkezésével újra szorgos munkával telnek a napjaik.

Taxisbiznisz

A bevándorlóüzletből kiveszik a részüket a mobiltelefonboltok, amelyek arab feliratokkal tudatják, hogy az érkezők európai SIM-kártyákat vehetnek és például az orosz MTS távközlési szolgáltató ügyfeleivé válhatnak. A legnagyobb nyertesek azonban a taxisok. Egyikük, Szergej arról számol be, hogy 150 dollárt (50 ezer forint) kap egy grodnói fuvarért, és naponta négy kört is lezavar. Mint mondja a múlt hónapban többet keresett, mint az előző fél évben. A helyzete kissé nehezebbé vált, amióta a belorusz határőrök visszafordítják a menekülteket szállító taxikat. Ezért Grodno közelében egy benzinkútnál teszik ki az utasaikat, akiket fehérorosz, iraki és szíriai vezetők kalauzolnak a határig.

Nem csupán a Fehéroroszországban zsizseg a bevándorlóüzlet, hanem a bevándorlókat indító országokban is. Külön üzletág alakult arra, hogy a belorusz utazási irodáknak felhajtsa az ügyfeleket. Egy csoport szíriai menekült, akik a drúz kisebbséghez tartoznak, és azért indultak útnak, hogy elkerüljék a két és fél éves kötelező katonai szolgálatot, fejenként 5000 dollárt (1,6 millió forint) fizetett egy közvetítőnek Damaszkuszban, aki cserébe befizette őket egy belorusz turistaútra, ami vízum beszerzését és szállásfoglalást is tartalmazott. Aztán amikor Minszkbe értek minden kommunikáció lehetetlenné vált ezzel az emberrel, közben egy lyukban találták magukat tízen összezsúfolódva. A neheze azonban hátra van számukra: vár rájuk a dzsungel.