Feltámadhat Oroszország legendás olajlelőhelye, amelynek óriási hozama valaha számottevően hozzájárult a Szovjetunió finanszírozásához - írja a Bloomberg. A Szomotlor névre keresztelt nyugat-szibériai mező nem véletlenül vált híressé. A föld mélye valaha 25 milliárd hordó olajat rejtett, amelynek kitermelése 1969-ben kezdődött és még ma is tart.

Ez a szuperóriási lelőhely még ma is a legnagyobb elefánt az elefántok között - lelkendezik Ildar Davlecin, a moszkvai Renaissance Capital Ltd. tőketársaság elemzője. Még mindig rengeteg olaj van a mélyben, csak hát van egy kis gond: öt hordó olaj kinyeréséhez további 95 hordó vitet is a felszínre kell hozni.

Kapcsolódó

Változást hozott

A Szomotlor gyökeres változást hozott az orosz olajipar történetében. Amikor 50 évvel ezelőtt elkezdték a művelését, ezzel a lépéssel került át a fekete arany bányászatának súlypontja a Volga-Ural régiótól Szibériába. Szakértők szerint a mező soha nem éri már el azt a szintet, amely egyebek mellett a nyolcvanas évek elején jelentős erőforrást biztosított az afganisztáni háború finanszírozásához, de még nem merült ki teljesen.

A mező mai problémái éppen ebbe az időszakba nyúlnak vissza. Az 1980-as évek közepén mélyponton volt az olaj világpiaci ára, ezért a szovjetek csak úgy tudták megőrizni olajbevételeiket, hogy felpörgették a kitermelést - emlékeztet James Henderson energetikai szakértő.

A Szomotloron napi hárommillió tonna olajat hoztak felszínre, amivel ma megelőznék az Egyesült Arab Emírségek, az OPEC negyedik legnagyobb termelőjének napi olajbányászatát. Az így szerzett pluszbevétel életfontosságú volt akkor a Szovjetuniónak.

Telepumpálták

A gyorsításért azonban súlyos árat fizettek az oroszok. Ahhoz, hogy több olaj jöjjön a felszínre, vizet nyomtak be a svájci sajtra hasonlító kőzetbe. A víz azonban nem tudta, hogy az olaj kinyomása lenne a dolga, ezért egy része nagy nyomással ránehezedett az az olajkészletre, másrészt megrepesztette a kőzeteket, ami szintén akadályozza a fekete arany felszínre kerülését - derül ki Vagit Alekperov 2011-ben megjelent, Oroszország olaja című könyvéből.

Nem kis részben a káros mellékhatások következményeként a mező hozama összeomlott, amit csak súlyosbított a Szovjetunió 1992-es széthullása. Így 1996-ban már csupán napi 300 ezer hordó olajat hozott a Szomotlor.

Új és még újabb idők

A szovjet érát követő gazdasági káoszban a lelőhely egy oligarchacsoport kezébe került. Ennek tagja volt Mihail Fridman, German Khan, Viktor Vekszelberg és Len Blavatnyik. Ez a társaság összeállt a brit BP olajmultival (létrehozták a TNK-BP-t), ami utat nyitott az előtt, hogy korszerű technológiával felpörgessék a kitermelést.

A hozam 2009-re napi 600 ezer hordóra ment fel. Ezt követően azonban a TNK-BP a Kreml célkeresztjébe került, miután az orosz vezetés növelni akarta a hazai tulajdont az olajiparban. A TNK-BP-t végül 2013-ban 55 milliárd dollárért megvásárolta az állami tulajdonú Rosznyefty. Ezzel az ügylettel vált a cég a világ legnagyobb tőzsdén jegyzett olajvállalatává.

Eközben azonban a Szamotloron 2015-ben 4,7 százalékkal, 2016-ban további 4,1 százalékkal csökkent a kitermelés az egy évvel korábbihoz képest (lásd grafikonunkat). Felmerült azonban egy új ötlet a mező újabb feltámasztására.

Adócsökkentés

A kormány háttérapparátusában azt mérlegelik, hogy felére kellene csökkenteni az olajkitermelést terhelő adót. Ez érintené a legendás olajlelőhelyet is, és évente 90 milliárd rubellel (480 milliárd forint, a négyes metró költségét meghaladó összeg) növelné a Rosznyeft bevételeit.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen változás arra ösztönözné az olajcéget, hogy fokozza a Szamotloron folyó olajbányászatot. Az adón megspórolt pénzből bővíthetnék a hozamot növelő befektetéseket - magyarázzák szakértők. Ennek köszönhetően a Szamotlor még sok éven át a nyugat-szibériai olajkitermelés kulcsfontosságú olajmezője maradhat.