Vagy Boris Johnson miniszerelnök brexitje vagy Jeremy Corbyn munkáspárti vezér kormányfővé emelése, és ezzel legfeljebb a brino (brexit in name only), azaz a névleges függetlenség. Úgy tűnik, szerencsétlen briteknek nem marad más választási lehetőségük, mint ez az alternatíva, amelyre a szinte biztosra vezető előrehozott parlamenti választáson szavazhatnak majd a következő hónapokban - véli Robert Shrimsley, a Financial Times (FT) publicistája.

Ahogy az Egyesült Királyság halad a brexit-szerencsejáték következő fordulópontja felé, el lehet feledkezni az egyrészt-másrészt, illetve ha-akkor típusú mondatokról. Ehelyett feldobnak egy érmét, amely vagy egyik, vagy másik oldalára esik: fej vagy írás, nincs más kimenetele a dobásnak. Az FT szakírója úgy véli, itt az ideje, hogy mindenki tudomásul vegye a reális lehetőségeket, amelyek kimerülnek ebben a választásban: brexit vagy Corbyn.

Sakkozik az EU

Az EU minden bizonnyal vissza fogja utasítani Johnson október elején elővezetett brexittervét - miután azt eleve úgy fogalmazták meg, hogy Brüsszel ne fogadja el -, így a miniszterelnök nem tehet mást, mint hogy kéri az uniót az október 31-ei brexithatáridő elhalasztására. Előtte persze eljátssza a hattyú halálát, azaz demonstrálni fogja a brexiter szavazóknak, hogy ő mindent megtett az október 31-ei kilépésért, de az átkozott parlament - amely a kormányt a halasztásra kötelező törvényt fogadott el - és a még átkozottabb EU - amely nem fogadta el válási javaslatát - rákényszerítette a határidő eltolására.

Az uniós számítása egyszerűen leírható. Ha a következő hónapokban tartandó brit parlamenti választáson Johnson a Konzervatív Párt élén veszít, akkor jön a jelenlegi ellenzék, amelynek legnagyobb ereje, a Munkáspárt újabb népszavazást akar egy újabb válási megállapodási javaslatról, aminek tartalma közelebb lesz ahhoz, amit az EU jónak lát, azaz a szigetország szoros kötődéséhez a kontinenshez. Ha a toryk megtartják a hatalmat, akkor az unió még mindig belemehet Johnson javaslatának elfogadásába, ami a kisebb rossz lenne ahhoz képest, hogy az Egyesült Királyság megállapodás nélküli kizuhan az EU-ból (kemény brexit).

A brexiterek esélyei

A brit brexiterek és maradáspártiak ezt követően egy olyan meccset vívhatnak, amelyben egyikük egyértelműen veszít, másikuk nyer. Johnson jó helyzetből indulhat, mert a közvélemény-kutatások szerint vezeti a politikusok népszerűségi listáit. Van azonban két gondja. Az egyik, hogy miután felvette az elvadult brexiter szerepét, felhergelte, és ezzel aktivizálja maga ellen a maradáspárti szavazókat. A másik a brit függetlenség elvakult híve, Nigel Farage Brexit Pártja. Ez egy hatásos kampánnyal sok kőkemény brexiter szavazót csábíthat el a toryktól, akiket az átlagszavazó túlságosan óvatoskodónak, Brüsszellel egyezkedőnek láthat, miközben a Brexit Párt "nem ismer kegyelmet": gondolkodás nélkül léptetné ki az országot az EU-ból.

Johnson kénytelen lesz kőkemény brexitkampányt folytatni, hogy elejét vegye a Brexit Párt megerősödésének, mert a brit választási rendszer 100 százalékban a győztes mindent visz elvére alapul, így abban a választási körzetben, ahol két hasonló programmal kampányoló párt között megoszlanak a szavazatok, ez az ellenfelet segíti, főként, ha annak választói egyfelé szavaznak.

Farage tisztában van ezzel, pártja mégis azt állítja: magasról tesz erre a kockázatra. Ha győz az ellenzék, legfeljebb újabb népszavazás lesz - sag schon. Az FT cikkírója szerint ezzel melléfognak, mert ha lesz referendum, annak szavazólapján nem fog szerepelni a kemény brexit, az alternatíva a függetlenség plusz EU-s vámuniós tagság, illetve az EU-ban maradás lesz. A brexiterek megpróbálhatják bojkottálni ezt a szavazást, ám a realitás az, hogy ha Johnson veszít a következő választáson, ugrik az igazi brexit.

A maradáspártiak lehetőségei

Az EU-tagságot pártoló szavazók örülnének a választásnak, amely esélyt ad akaratuk kifejezésére, bár sokan közülük nem szeretnék, hogy az 1970-es évek baloldali gondolkodására jellemző felfogású Corbyn üljön a brit miniszterelnök székébe. Ezért Skóciában, ahol a szavazók többsége a 2016-os függetlenségi referendumon EU-párti volt, előretörhet a Skót Nemzeti Párt, Angliában pedig a Liberális Demokraták, akik azt akarják, hogy az Egyesült Királyság vonja vissza kilépési kérelmét az unióból. Így ha a Munkáspárt szerzi meg a parlamenti többséget, várhatóan koalícióra kényszerül.

A skótok már jelezték, hogy a brexittel szemben hajlandóak Corbynt támogatni, és követhetik őket walesi nacionalista társaik, illetve a zöldek. A Liberális Demokraták elnöke, Jo Swinson egyelőre kizárja ezt, de ha a munkáspárti vezér regnálásával szemben a kemény brexit az alternatíva, akkor végül kénytelen lesz belemenni az összefogásba vele, végül is így legalább lenne egy újabb brexitnépszavazás, ami pártja régi követelése.

A maradáspártiaknak azt is tudomásul kell venniük, hogy a Liberális Demokraták, akik csont nélkül képviselik akaratukat, maximum 50-70 képviselői helyet tudnak megszerezni a 650 fős brit parlamentben, amivel legfeljebb királycsinálók lehetnek. Ha csak a közvélemény-kutatások nem jelzik majd előre a párt óriási előretörését, akkor a Liberális Demokraták szavazói kénytelenek a Munkáspárt és Corbyn mellé tenni az X-et, hogy ne osszák meg a maradás- vagy legalább brinopárti szavazótábort.