Boris Johnson a 2016-os népszavazás idején azt ígérte a briteknek, hogy a függetlenné váló ország „kalóz” kereskedelmi megállapodásokat köthet a világ országaival. Ezzel a brit történelemnek arra az időszakára utalt, amikor a szigetország hajósai vidáman fosztogatták az Amerikából hazatérőben lévő, kincsekkel megrakott spanyol hajókat. Az elmúlt hetekben elérkezett az idő, hogy ezt a víziót teszteljék a valóságban, miután a londoni kormány szabadkereskedelmi megállapodást akar kötni Ausztráliával – írja a Financial Times.

Pontosabban csak a kormány tagjainak egyik fele, a szabadkereskedelem elvakult hívei támogatják ezt, az óvatosabbak, akiket aggaszt, hogy milyen károkat okozna egy ilyen egyezség a brit farmereknek, ellenzik. További kellemetlenség, hogy a skót és a walesi agrártermelők lennének a leginkább érintettek, így az ügy a brit uniót is érinti. A tét nagy: egy esetleg megkötendő egyezmény lenne az első valóban önálló megállapodás az Egyesült Királyság és egy további ország között, mert bár Japánnal 2020 őszén aláírtak egy szerződést, az valójában csak megismételte az EU és Japán közötti szabadkereskedelmi megállapodás feltételeit.

Kapcsolódó

További velejárója egy esetleges ausztrál-brit egyezménynek, hogy növelné a valószínűségét a dél-amerikai Mercosur szabadkereskedelmi rendszerrel kötendő egyezségnek (ennek tagjai Brazília, Argentína, Paraguay, Uruguay és felfüggesztve Venezuela). Emellett Ausztrália része a csendes-óceáni TPP szabadkereskedelmi rendszernek, amihez szintén közelebb vinné a briteket a vele kötött egyezmény. Kudarc esetén mindez fordítva igaz.

Korlátok nélkül

London gondja az, hogy Canberra a vámok teljes leépítését akarja. Ez utat nyitna az ausztrál agrártermékek, elsősorban marha-, sertés- és bárányhús exportja előtt, ami kiütné a brit farmereket, mivel nem tudnak versenyezni azzal az üzemmérettel, amiben Ausztráliában ezeknek a termékeknek a termelése folyik.

Még súlyosabb gond, hogy az állat-egészségügyi szabályok egészen mások, mint Európában, márpedig a brit fogyasztóknak azt ígérték, hogy a brexit nem jár majd a növényi és állati termékek megszokott minőségének változásával. A brit farmerszövetség ezzel kapcsolatos petícióját egymillióan írták alá. Végül az ausztrál termékeknek át kell utazniuk az egész világon, hogy eljussanak a brit piacokra, ami környezetvédelmi szempontból nem túl bölcs eljárás.

Rossz kompromisszum

Johnson azt a kompromisszumot ajánlja kormánya tagjainak, hogy a kereskedelem fellazítását húzzák el 15 évre, ami időt adna az alkalmazkodáshoz. Ezzel az a gond, hogy az ausztrál egyezség precedenst jelentene egy az USA-val és Brazíliával kötendő hasonló szabadkereskedelmi megállapodásra, ami olyan konkurenciát hozna a brit agrártermelők nyakára, amivel aligha tudnának megbirkózni.

A skót és a walesi agrártermelők és családjaik esetleges elszakadási hajlandóságának növelése mellett az ausztrál import még élesebbé tenné az Észak-Írország és Nagy-Britannia közötti elválasztó vonalat, ugyanis az előbbi az ír-északír határ nyitva tartása érdekében része maradt az egységes európai piacnak beleértve annak szigorú egészségügyi szabályozását is.

A szakértők nem látják azt sem, mi lenne a haszna az Egyesült Királyságnak a viszonosság alapján. Kérdés, hogy a brit szolgáltató szektor és digitális kereskedelem nyerne-e valamit az Ausztráliával között egyezményen. A brit üzleti lap megjegyzi, hogy londoni kormány egyszerre akar hazai pályáján beavatkozó, munkahelyteremtő gazdaságpolitikát folytatni és nemzetközi terepen szabadkereskedelmi egyezményeket kötni, ami próbára fogja tenni a saját maga promóciójában igen jól teljesítő Johnson tehetségét.