Az Egyesült Államok félidős kongresszusi választását minden elemző úgy értékeli, hogy elmaradt a kormányzó Demoktara Párt jelöltjeinek várt látványos veresége, ami az erősen megosztott amerikai közéletben felér egy győzelemmel - írja Edward Luce, a Financial Times USA-val foglalkozó szakírója. A magas infláció és ezen belül a drága benzin ellenére csak egy átlagos félidős szavazást láthattak a közélet iránt érdeklődők, amelyen szokás szerint kicsit kikapnak a kormányon lévők.
Bill Clinton és Barack Obama, a demokraták két korábbi elnöke ennél jóval nagyobb gyufákba szaladtak bele a maguk idején a félidős választásokon. Külön kérdés, hogy az amerikai közvélemény-kutatók miért sültek fel ismét előrejelzéseikkel, beleértve ebbe a felméréseket összesítő internetes site-okat is. Talán az egyoldalú jobboldali felmérések bolondították meg a modelljeiket.
A brit üzleti lap publicistája szerint három tanulság vonható le a választási eredményből, függetlenül attól hogy hogyan alakulnak pontosan, mandátumról mandátumra a pártok közti erőviszonyok. Az első természetesen a volt elnökkel, a republikánus ellenzék vezérével, Donald Trumppal kapcsolatos.
Gyengébb, mint amilyennek látszik
A választás arra utal, hogy Trump gyengébb, mint amekkora támogatottságot a közvélemény-kutatások szerint fel tud mutatni. A szavazás lezárása előtt röviddel adott egy rá jellemző nyilatkozatot. E szerint úgy véli, hogy ha a Republikánus Párt megnyeri a választást, akkor ezért őt fogják dicsérni. Ha nem, akkor semmiért sem hibáztathatják.
Valójában azt történt, hogy azok a republikánus jelöltek szerepeltek a legrosszabbul, akik a leghatározottabban kiálltak mellette, illetve a volt elnök mellettük. A "jóváhagyásával" induló sikeres jelöltek előválasztási győzelmük után jelezték, hogy nem értenek egyet Trump legextrémebb nézeteivel.
A rivális
A volt elnöknek azonban az a legkényelmetlenebb, hogy Florida republikánus kormányzóját Ron DeSantistast nagy fölénnyel választották újra, ugyanis elindulhat vele szemben a párt elnökjelöltségéért a 2024-es elnökválasztás előtt. Nem véletlen, hogy szokásához híven elkezdte ekézni riválisát, aki a liberális tanárszakszervezetekkel szembeni kijelentéseivel és laza covidpolitikájával szerzett népszerűséget a republikánusok támogatói körében.
Azt találta mondani, hogy tud olyasmiket DeSantisról, amik nem hízelgőek rá nézve. Valójában többet tud róla, mint bárki más, kivéve - talán - a feleségét. Biden elnökként remélhet némi hasznot abból, ha a trumpizmus atyja és egyre türelmetlenebb örököse elkezdi egymást ekézni.
Rácáfolt a várakozásokra
A választás második tanulsága, hogy Biden nem először rácáfolt a vele kapcsolatos szerény várakozásokra. (A demokraták 2019-2020-as elnökjelölt-választó előválasztásán sokáig úgy tűnt, hogy a futottak még játékosok között végez, végül néhány hét alatt feltámadt és nyert - a szerk.)
Elnökként az volt róla az általános vélekedés, hogy gyengén teljesít, a kampányban pedig öreges. Az előbbit nehéz alátámasztani, mert Clintonnál egyértelműen jobb a törvényhozási teljesítménye, Obamáéval pedig vetekszik. Ami a kampányolást illeti sose volt nagy szónok hosszú politikai karrierje során, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy sikeres legyen.
Patthelyzet lesz
Mindez nem változtat azon, hogy ha a Kongresszus legalább egyik házában az ellenzék lesz többségben, akkor megakadályozhatják az elnök minden törvényjavaslatának elfogadását, s ezzel törvénnyé válását. Ez a harmadik tanulság. A három plusz egyedik pedig az, hogy akármennyire próbálnak is majd betartani Bidennek a republikánusok - például a kongresszusi vizsgálatok sorának kezdeményezésével - mindez csupán a patthelyzetről szóló színjáték lesz.