Senki sem tudja, hogyan fog lezajlani a brexit 2019. március 29-én, végletes lehetőségek is szemben állnak egymással - kezdi elemzését Simon Kuper a Financial Times (FT) publicistája, akinek ennek ellenére határozott tippje van arra, mi lesz a végeredmény. Pillanatnyilag még lehetségesnek látszik, hogy az Egyesült Királyság és az EU nem tud válási megállapodás kötni egymással, ezért a szigetország kizuhan az unióból. Ennek ellenkezője is megtörténhet, mármint hogy Theresa May miniszterelnök az utolsó pillanatban összeüt egy egyezséget az uniós vezetőkkel.

Az is előfordulhat, hogy Mayt megbuktatják, előrehozott választásokat tartanak, amelyen a munkáspárt régi vágású baloldali elnöke, Jeremy Corbyn kerül hatalomra. Elképzelhető, hogy elhalasztják a brexitet vagy esetleg újabb népszavazást írnak ki az Egyesült Királyság függetlenné válásáról. Az utóbbi vagy feladja a szavazóknak a lehetőséget, hogy a brexit helyett mégis az EU-tagságot válasszák, vagy nem adja fel.

Mire juthatnunk?

Az FT publicistája számos olyan szakemberrel beszélt, akik Nagy-Britanniában vagy a kontinensen a brexittel foglalkoznak. Ezek alapján azt a következtetést vonta le, hogy éppen az a két forgatókönyv nem fog megvalósulni, amelyet a médiában és a mindennapi életben is a legtöbbet emlegetnek: a megállapodás nélküli brexit, illetve a második referendum, ami megsemmisíthetné az első döntését a kilépésről.

Lehetséges, hogy egy rövid időre előáll az a helyzet, hogy a felek válási szerződés nélkül szétszakadnak, illetve hogy egy második népszavazás hoz valamilyen döntést a brexit visszavonásáról vagy konkrét tartalmáról, ám egyik sem kínálhat tartós megoldást - véli Kuper. Szerinte a legvalószínűbb megoldás a brino, azaz a brexit in name only, magyarul a névleges brexit - más szavakkal a nagyon puha brexit - lehet.

Imádnák a brexiterek

Az első lehetőséget, a válási szerződés nélküli szakítást imádnák a brexiterek. Az Egyesült Királyság visszakerülne 1940-be - leszámítva, hogy a német Luftwaffe nem bombázná Londont. A britek harmada támogatná ez a végkifejletet, ami kétszerese azok arányának, akik megállapodást szeretnének. Vannak olyan parlamenti választókerületek, ahol sok szavazó azt várja a londoni kormánytól, hogy lépjen fel keményen Brüsszellel szemben. A brexiterek egy része, különösen az idősebbek elviselnék a durva távozást követő gazdasági bajokat.

A helyzet azonban az, hogy a britek többsége nem akarja, hogy az élete emiatt megváltozzon - véli az FT cikkírója. A lakosság kicsit több mint fele a közvélemény-kutatások szerint azt akarja, hogy az ország az EU tagja maradjon, és további 15-20 százaléka nem akarja, hogy a kilépés nehézségeket okozzon neki. Így összesen a britek kétharmada elutasítja, hogy a rossz kilépési forgatókönyv miatt készleteznie kelljen az élelmiszert, a vámvizsgálatra váró kamionok miatt sorok alakuljanak ki az autópályákon és az uniós leszállási engedélyek megszűnése miatt akadozzon a légi közlekedés.

Megbüntetnék a torykat

Sokan Brüsszelt átkoznák mindezért, ám még többen a toryk felé ráznák az öklüket, akár évtizedekig büntethetnék a pártot a gondjaik miatt. Kuper emlékeztet arra, hogy a Munkáspárt 18 évre ellenzékbe szorult az "elégedetlenség tele" (winter of discontent), azaz 1978/1979 fagyos tele után, amikor az infláció megfékezése érdekében elzárkózott a közalkalmazotti bérek emelése elől.

Ezért ha a brit-EU tárgyalások kudarcba fulladnának vagy a londoni parlament leszavazná azt az egyezséget, amit May hazahozna Brüsszelből, azaz előállna a válási szerződés nélküli kilépés lehetősége, akkor a parlament venné kezébe az ügy menedzselését. A képviselők többsége morális kötelességének érzi a brexit végigvitelét - hiszen így döntött az emberek többsége a 2016. júniusi referendumon -, ám úgy véli, hogy a megállapodás nélküli kiszakadás túl sok kár okozna. Ezért az FT cikkírója szerint az utolsó pillanatban visszaküldenék a kormányt Brüsszelbe, hogy üssön össze egy gyors egyezséget.

Imádnák a remainerek

A másik Kuper szerint valószínűtlen lehetőség a második népszavazás, amelyet a maradáspártiak imádnának, ha felülírná a brexitről szóló döntést. Ebben az esetben ugyan azt mondanák, hogy lám-lám, a brexit nem a nép akarata volt, ám a kilépéspárti politikusok ezt követően az ország miden bajáért a szerintük illegális második referendumot okolnák. A brexit olyan témává válna, ami soha nem kerül le a napirendről.

Emellett kevés olyan európai politikus van, aki azt szeretné, ha a szigetország mégis az EU tagja maradna. A britek iránti bizalom végleg elpárolgott: elegük van abból, hogy több egymást követő londoni külügyminiszter is a hitleri Németországhoz vagy a Szovjetunióhoz hasonlítgatja az EU-t (az utóbbihoz éppen a napokban hasonlította az uniót a brit külügyminiszter). Aligha akad olyan nyugat-európai párt, amely azonosulna a nacionalista torykkal vagy az elvakult baloldali Corbyn-féle Munkáspárttal.

Azért nem annyira utálják

A legtöbb európai döntéshozó ugyan kívül szeretné látni az Egyesült Királyságot az EU-n, de nem akarja azt a sorscsapást, amit a válás nélküli kilépés okozna. A rémálmuk egy olyan Nagy-Britannia, amelyet adóparadicsommá alakítanának, amelynek pénzpiacain átláthatatlan ügyletek folynának, és amely utat nyitna az uniós szabványokra fittyet hányó, tisztátalan élelmiszerek beáramlásának Európába.

Mivel a brit elit nem képes összehozni egy kivitelezhető tervet a brexitre, az EU elővezetheti saját ajánlatát: a puha brexitetet, azaz az említett brinót - véli az FT publicistája. Ez az úgynevezett norvég modell követése, amelyben a partner ország elfogadja az egységes európai piac szabályait beleértve ebbe az emberek szabad áramlását is. Ezért lenne ez a megoldás optimális a kelet-közép-európai, köztük a magyar vendégmunkásoknak és bevándorlóknak is.

Happy end

A brexiterek gyűlölnék ezt a végkifejletet, mert az országuk úgy követné az EU szabályait, hogy azok meghozatalába - legalábbis formálisan - nem lenne beleszólása. Ezenkívül azonban minden bajt kezelne. Tiszteletben tartaná a 2016-os népszavazás eredményét, nyitva tartaná az ír-észak-ír határt, minimalizálná a gazdasági károkat. A brexiterek azt mondhatnák, hogy a brino csak az út kezdete, amelyen egyszer el lehet jutni az igazi brexithez. A következő, Európa-párti generáció viszont visszavihetné a szigetországot Európába - igaz, a korábbinál rosszabb feltételekkel. A brexithez képest azonban ezt heppy endnek tarthatnák.

A fotó forrása:Pixabay