Boris Johnson brit miniszterelnök egy 1995-ben megjelent újságcikkében kiállt amellett, hogy a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) szolgáltatásaiért a komoly betegségben szenvedőkön és az időseken kívül mindenkinek fizetnie kellene egy térítési díjat - írja a Business Insider. Johnson azzal érvelt, hogy a teljesen ingyenes egészségügyi ellátás, amit az NHS kínál, arra ösztöni azokat, akik valójában nem tudnák megengedni maguknak azt a szintet, amit nyújt, hogy visszaéljenek a lehetőséggel.

Ha az embereknek fizetniük kellene az ellátásért, többre értékelnék azt - hozta fel az ilyen esetekben szokásos érvet a mai miniszterelnök. Szerinte mondjuk 50 font (mai árfolyamon 18,5 ezer forint) befizetése, ami egy-egy ellátás költségének töredéke, azt jelezné, hogy az emberek megbecsülik azt, amit kapnak. Emellett észszerű, hogy a középosztálybeliek fizessenek azokért a szolgáltatásokért, amelyek költségét, legalább részben, megengedhetnék maguknak. A kiadási hozzájárulást csak az egymást követő kormányok gyávasága miatt nem vezették be - tette hozzá. (Ezzel a szöveggel a Gyurcsány-kormány 2007 februárjában bevezetett 300 forintos vizitdíjának is kiváló propagandistája lehetett volna - a szerk.)

Kapcsolódó

Még két lapáttal

A huszonöt évvel ezelőtti újságcikk mellett a Red Roar blog egy 2002-es Johnson-beszédet is kiásott, amelyet a brit parlament alsóházában mondott el. Ebben amellett érvelt, hogy meg kell törni az NHS "monopóliumát". Arról beszélt, hogy az egészségügyi ellátás iránti egyfajta vallásos rajongással viszonyulnak az emberek, amely ugyanakkor nagyon-nagyon rosszul bánik egyházának egyes követőivel.

Ha mindez nem lett volna elég, egy kiszivárogtatott amerikai dokumentumból még az is kiderült, hogy az Egyesült Államok gyógyszercégei amellett lobbiznak kormányuknál, hogy a brexit után kötendő kétoldalú megállapodásban nyittassák meg az NHS szállítói piacát az amerikai vállalatok előtt. A cégek azzal érvelnek, hogy miután az Egyesült Királyság kilép az EU-ból, könnyebben rá lehet venni a briteket erre a lépésre. Ha szabadkereskedelmi megállapodást akarnak, akkor a szabadságnak minden gazdasági szektorra ki kell terjednie!

Szent tehén

Mindennek az a jelentősége, hogy az NHS - ahogy arra Johnson is célzott beszédében - egyfajta szent tehén az Egyesült Királyságban. A miniszterelnök ha csak teheti, kijelenti, hogy ennek megfelelően fog bánni vele a brexit után is - amit a Konzervatív Párt már januárban nyélbe ütne, ha megnyerné a december 12-ei választást -, azaz az egészségügyi rendszer nem eladó, nem privatizálható. Az első blamázs ezzel kapcsolatban akkor érte, amikor a Munkáspárt nyilvánosságra hozott egy hosszú dokumentumot, amelyből kiderült, hogy a tory kormányok az elmúlt fél évben előzetes tárgyalásokat folytattak amerikai tisztviselőkkel az USA vállalatainak lehetséges részvételéről az NHS-ben a brexit után.

Donald Trump, az USA elnöke a NATO londoni csúcsértekezletén megszólalva tagadta, hogy szemet vetettek volna az britek szent tehenére. Ez kevéssé hiteles annak tükrében, hogy a nyáron még arról beszélt: a brexit után egy kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásnak mindenre - beleérve az NHS-t is - ki kell terjednie.

Jeremy Corbyn, a Munkáspárt elnöke mindezek alapján az NHS ügyét pártja legerősebb ütőkártyájának tartja a választási kampányban. Nem győzi elismételni, hogy a brexit után a toryk "eladnák" britek édes gyermekét egy tál lencséért az amerikaiaknak. Johnson cikkében és beszédrészletében ennek megfelelően a Munkáspárt saját igazának újabb igazolását látja.

Egy tagállam távozik

Jeremy Corbyn egy kormányzati háttérelemzéssel a kezében, amely a Munkáspárt birtokába került, azt állítja, hogy a miniszterelnök átveri a közvéleményt a brexittel kapcsolatban. A dokumentum Johnson-kormány és az EU brexitmegállapodásának egyik eleméről, nevezetesen az Ír-tengeren kialakuló vámhatárról szól Észak-Írország és Nagy-Britannia (Anglia, Skócia és Wales) között. A kormányfő azt állítja, hogy csak a Nagy-Britanniából induló árukat vámolnák a brit hatóságok az EU megbízásából, mivel azokat Észak-Írországban az uniós jog szerinti vám és szabályozási területre szállítják majd a brit joghatóság alatt lévő területről.

Ezzel szemben a kormányzati háttéranyagból azt derül ki, hogy az Észak-Írországból induló árukkal kapcsolatban is ki kellene tölteni egy vámbevallást. Johnson ezt következetesen tagadja, a dokumentumról azt mondja: az nem a kormány álláspontja. Az elemzés szerzői arra a következtetésre jutnak, hogy a Johnson-féle EU-s brexitmegállapodás életbe lépése után Észak-Írország szimbolikusan kiszakadna az Egyesült Királyságból.