Boris Johnson korábbi hívei szembe fordultak vele, miután népszerűsége mélyrepülésbe kezdett, azzal vádolva a távozó brit miniszterelnököt, hogy gondolkodás nélkül fittyet hány a tényekre és arra, amit a közszolgálatnak jelentenie kellene. Senki sem tehet úgy azonban, hogy ez a viselkedés korábban ismeretlen lett volna a brit közéletben – vezeti fel a kormányfővel cseppet sem kesztyűs kézzel bánó írását a Bloomberg véleményrovatában Pankaj Mishra, indiai író.

Johnson újságírói karrierjét a hamis hírek és kitalált idézetek, valamint a rasszista is iszlámfaló gúnyolódás jellemezte, miközben magánéletéről az a hír járta, hogy kész volt hivatali hatalmát alkalmilag barátnői igényeinek kiszolgálására is felhasználni. A politikában a brexit keltette hamis illúziók hulláma emelte fel, amit miniszterelnöksége alatt különféle botrányok kísértek. Mindez arra utal, hogy a távozó brit miniszterelnök egy hamisítatlan csibész.

Hogyan történhetett ez?

A világon sokan csodálkoznak a sikerén: azt kérdezik, hogyan nyerhetett a világ legrégebbi demokráciában óriási fölénnyel parlamenti választásokat? A valaha mindent feltáró, szókimondó sajtójáról híres országban hogyan válhattak a szavazók egy igazi felső tízezerbeli zsivány rajongóivá? A Bloomberg cikkírója szerin a válasz a birodalmi elitkultúrában, egyfajta társadalmi kórokozóban keresendő, ami megfertőzi a briteket. Az ország politikai és médiaelitje a birodalom hiányában a régen letűnt hatalom és a befolyás üres színjátékait adja elő újra és újra.

A túldicsért – Cyril Connolly író szavaival élve örök kamaszkorban élő - magániskolás fiú eredeti megtestesülése a birodalmi helytartó volt. A brit birodalomnak ez a képviselője, aki a híres etoni magániskola játszóterein nevelkedett fel, gyakran nem tudott más képességeket felmutatni, mint hogy meg volt róra győződve, ő hivatott a világ egy jelentős térségének a vezetésére. Arroganciájáról és hozzá nem értéséről sütött az érzelmi sivárság, a képtelenség arra, hogy együtt érezzen és megértsen másokat is a saját köreihez tartozókon kívül.

Eladni az ürességet

Az Egyesült Királyság töredezett osztálytársadalmában ugyanakkor a birodalmi előkelőség a többség ideálja lett, a patrícius mintegy az előfeltétele annak, hogy valaki az ország elitjébe kerüljön. A megingathatatlan önbizalom és öntudat, illetve a készség arra, hogy valaki ezeknek folyamatosan hangot is adjon – ezek váltak a „britség” alapvető jellegzetességeivé, annak ellenére, hogy a birodalom, ami alátámasztotta ezt a múltba hanyatlott.

A drága magániskolák megtanítják a fiatal férfiakat, hogyan legyenek sikeresek végigblöffölve és -pózolva az életüket. Az elkerülhetetlen probléma, hogy a birodalom már nem létezik, és miután hiányzik az a hatalom, gazdagság és presztízs, amit magával hozott, az Egyesült Királyság a színlelés csapdájába esett. Az országot vezető réteg reménytelenül ismételgeti az olyan illúziókat, mint például a brexitnek köszönhetően elérhető, tartalmatlan Global Britan megvalósítását, vagy azt, hogy az ukránoknak a nyugati segítséggel visszafoglalhatják a Krímet az oroszoktól.

Mérgező birodalmi viselkedés

A Bloomberg cikkírója úgy véli, hogy Johnson kísérlete a társadalom önbizalmának helyreállítására – a brexit hamis ígéreteivel – a nemzeti hanyatlás felgyorsulásához fog vezetni. Olyan kínokat hozhat a britekre, amelyeket korábban a brit birodalom kétbalkezes vezetői hoztak az elnyomott országok népeire. Csak abban lehet bízni, hogy a távozó miniszterelnök az utolsó képviselője volt a birodalmi időkre emlékeztető nemtörődömségnek, amit valaha hellyel-közzel megengedhetett magának a brit elit, ám régóta idejét múlt és mára mérgezővé vált.