Boris Johnson elvesztette az ellenőrzést az államügyek felett, nem lehet erős egy miniszterelnök, aki nem követ világos célokat, amelyeket következetesen el akar érni a kormányzásával. Ezzel a cseppet sem hízelgő felütéssel indítja cikkét a Financial Times (FT) vezető publicistája, Philip Stephens. A cikk apropóját azt adja, hogy Johnson nagyjából egy éve kormányozza az Egyesült Királyságot. Egy évvel ezelőtt pártja választotta miniszterelnökké, majd a decemberi rendkívüli parlamenti választásokon a szavazók erősítették meg a posztján. A hatalom megszerzése jó dolog, ám sokan elfelejtik, hogy a hatalom csak akkor ér valamit, ha az, aki megszerezte, tudja, hogy mit akar kezdeni vele - folytatja az FT publicistája.

Johnson személyes ambícióiról csak annyit tudtunk, hogy régóta miniszterelnök akart lenni. Maga mondta, amikor az 1990-es években újságcikkeivel nevet szerzett magának, hogy megérezte a hatalom ízét, és finomnak találta. Egyéves kormányzása azonban azt mutatja, hogy nincs a kezében egy prospektus, amelyből kiolvasná, hogy mire is akarja használni a megszerzett pozíciót. Kezdetben úgy látszott, hogy elég lesz végrehajtani a brexitet (amit január végén nyélbe is ütöttek), ám kormányzása elé új kihívást állított a koronavírus-járvány kitörése. Az ezzel kapcsolatos döntéseket már január után, azaz a független Egyesült Királyság kormányfőjeként hozhatta meg, nem mutogathatott a brüsszeli bürokratákra, akik hátráltatják nemzetjobbító tevékenységében.

Kapcsolódó

Meg lehetett volna mutatni

A döntéseket és azok kommunikációját Johnson és mindenható kommunikációs tanácsadója, Dominic Cummings hozta. Az eredmény haloványnak bizonyult. A miniszterelnök lassan ismerte fel a veszélyt, viszont túl gyorsan akart lazítani a korlátozásokon, amikor enyhülni kezdett a járvány nyomása. A végeredmény az lett, hogy az Egyesült Királyság az élen áll azok között az országok között, amelyekben a legtöbb áldozatot követelte a koronavírus-betegség, az emberek nem tudják, mely szabályok maradtak érvényben, és melyek nem és Johnsonnak meg kellett állítania a könnyítési folyamatot. Híres volt arról, hogy nagy lendülettel lát neki az előtte álló akadályok legyűrésének, ám a vírus kifogott rajta.

A sikeres válságkezelés egyik legfontosabb feltétele a következetes kommunikáció, aminek részben világosnak, részben hitelesnek kell lennie. Ezt teljesen elvétette a britek kormányfője, amikor védelmébe vette Cummingst, aki a járvány idején megszegve a korlátozásokat többször is elhagyta Londont. Ezzel elkerülhetetlenül azt a látszatot keltette, hogy az átlagpolgárra más szabályok vonatkoznak, mint a kormányfőt körülvevő klikkre.

A világos kommunikáció hiánya azt tükrözte, hogy a kormánynak nincs átgondolt válságkezelési stratégiája. Johnson vonakodott elfogadni, hogy a vírus ellen hosszú harcot kell vívnia, ő inkább azt szereti, ha egymás után csupa jó hírrel állhat a nyilvánosság elé. Így aztán a kormány hatékonyan tevékenykedő tagja Rishi Sunak pénzügyminiszter volt, aki elő tudott állni egy a gazdasági válság leküzdését szolgáló intézkedéscsomaggal.

Fürdőzés a hatalomban

Cummings, aki sokkal inkább a politikai kampányok szakértője, mint politikai döntéshozó, arra használta fel az elmúlt hónapokat, hogy növelje befolyását a kormányon belül. A miniszterek egy szűk körén kívül, mindenkit a kispadra ültetett, és számos kormánytag és állami tisztviselő, aki elég botor volt ahhoz, hogy őszintén elmondja a véleményét, elvérzett a vele vívott csörtében.

A tanácsadó mögött álló Johnson nem az első miniszterelnök, aki centralizálni akarja a hatalmat. Ez egyfajta hagyomány azok között a kormányfők között, akiket frusztrál, amikor rájönnek, hogy az állami bürokrácia korlátozza a hatalmukat, amikor kiderül, hogy a törvény-előkészítés folyamata olyan, mint amikor valaki egy lassan mozgó, nehézkesen forduló óceánjárót irányít, nem pedig olyan, mint ha egy motorcsónakot vezetne.

Átszervezés után átszervezés

Számos kormányfő töltötte azzal az idejét, hogy megpróbálta átszervezni az Angliában Whitehall néven ismert központi államapparátust. Belső kabineteket hoztak létre, döntés-előkészítő, stratégiaalkotó és végrehajtó bizottságok álltak fel, majd bomlottak fel, majd álltak össze újra. A Downing Street kinevezte és leváltotta azokat a titkárokat, akik feladata az államapparátust a kormányban képviselő kabinettitkár befolyásának ellensúlyozása lett volna.

Van ezekben a változtatásokban ráció - véli az FT cikkírója. Cummings nem az első, aki veri az asztalt, hogy a bürokráciában kevesebb bölcsésznek és több matematikusnak és mérnöknek kellene dolgoznia. Ugyanakkor az átszervezések valójában csak helyettesítik a jól átgondolt kormányzási stratégiát. Azok a miniszterelnökök, akik képesek voltak érvényesíteni akaratukat a Whitehall felett, nem azzal érték ezt el, hogy átszervezték az irányítási láncokat, hanem azzal, hogy világos feladatot állítottak bürokrácia elé és következetesen elvárták, hogy azt hajtsa végre.

Thatcher és Blair

Kevesen kételkednek abban, hogy a Vas Lady becenévvel gúnyolt, konzervatív Margaret Thatcher képes volt érvényesíteni az akaratát a kormányzásban. A választások megnyerésén túl ugyanis világos célokat fogalmazott meg, és azokat eltökélten végre is hajtatta kormányával, illetve az bürokratákkal. Ugyanez elmondható a munkáspárti Tony Blairről, annak ellenére, hogy időnként panaszkodott a Whitehall "obstrukciójára" a kormány akaratával szemben.

Ironikus, hogy ez a két hosszú időn át hatalmon maradt miniszterelnök azért bukott el végül, mert beosztottaik nem mertek szeme szállni az akaratukkal. Thatchert nem lehetett lebeszélni a fejadóról (poll tax), amely a helyi önkormányzatok által meghatározott és kivetett egykulcsos fejadóból oldotta volna meg a helyhatóságok finanszírozását, Blair pedig nem tágított az USA iraki háborújának támogatásától. Mindkettővel szemben szabályos lázadások indultak a szigetországban.

Az FT publicistája úgy látja, Boris Johnson már elvesztette az esélyt arra, hogy a következő években nagy elődeiéhez hasonló hatalmat építsen ki a kormány és az állami bürokrácia felett. Hozzátehetjük még: kiderült, hogy mit tud és mit nem, így ha király lenne, meztelen lenne a nép előtt.